– Számos jel utal arra, hogy a válság nehezén talán már túljutott a világ. Ha hinni lehet a körvonalazódó tendenciáknak, a krízisből alighanem Ázsia jött ki a legstabilabb pozíciókkal, Amerika ezzel szemben valamelyest meggyengült. Mi a helyzet Európával?
– Egy évvel ezelőtt, a válság indulásakor akár úgy is tűnhetett, hogy mindenki bebújik a maga csigaházába. Úgy tűnt, a munkahelyek megőrzésétől a bankrendszerek stabilizálásáig a közvetlen intézkedést igénylő területeken alapvetően az egyes államok csak önmagukra számíthatnak.Mégis, az unió keretei megmutatták, hogy a közös fellépés hatékonyabb. Az egyes tagországoknak nyújtott segítség, az európai gazdaságélénkítési terv vagy az uniós pénzügyi szabályozások a tagállamok közötti szolidaritást erősítették. Célravezetőbb, ha összefogunk, amiben tudunk. Ilyen például az energiaellátás biztonságának növelése, vagy a transzeurópai közlekedési és egyéb hálózatok építése. Tehát egy sor olyan másodlagos terület is előtérbe került, amely nem közvetlenül a válsággal függ össze, de segít működésbe hozni a gazdaságot, növeli a foglalkoztatást, javítja a versenyképességet. Másrészt a német diplomácia érdeme, hogy Berlin már jóval a válság kirobbanása előtt – az ország 2007. első félévi uniós elnöksége idején – nagyon tudatosan elkezdte keresni azt, mi van az Európai Unión túl.
“Európa akkor cselekszik helyesen, ha a tagországok együttesen lépnek. És éppen itt tehetne többet is, lehetne még erősíteni az összefogást.” Fotó: Lakos Gábor
Az interjú további részében Balázs Péter beszél az unió és a G20 speciális viszonyáró, és arról, hogy miben különböznek az egyes államok, régiók válságkezelési stratégiái, és mi ennek az oka.
(További érdekes részletek a Figyelő legújabb számában olvashatók.)
