Mikor, hol érettségizett?
Lendvai Ildikó: A dátumot ne firtassuk…. Rengeteg évvel ezelőtt, sajnos még a 60-as években a Varga Katalin Gimnáziumban Budapesten, a VI. kerületben.
Hiller István: 1982-ben érettségiztem Sopronban a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, amely azóta Evangélikus Líceum.
Fodor Gábor: 1981-ben Gyöngyösön, a Berze Nagy János Gimnáziumban.
Magyar Bálint: 1971-ben a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban, orosz tagozaton.
Milyen emlékei vannak a saját érettségijével kapcsolatban? Könnyűnek, nehéznek találta a megmérettetést?
Lendvai Ildikó: Nagy szerencsém volt. Abban az évben életbe lépett egy olyan szabály, hogy akinek az adott tárgyból eddig jeles eredményei voltak, annak nem kell írásbeli érettségit tennie. Így én a dolgozatírást megúsztam, csak a szóbelire kellett fehér blúzba öltöznöm. Ráadásul akkor éppen csak 4 tárgyból volt kötelező vizsgázni: magyarból, történelemből, matekból és egy nyelvből. Ez nekem kapóra jött, mert amúgy is magyar-történelem szakra készültem egyetemi felvételit tenni, a matek pedig mindig könnyen ment.
Hiller István: Sopronban akkor két gimnázium működött: a Berzsenyi és a Széchenyi. Természetesen állandó rivalizálás és versengés volt a két intézmény között. Biológia tagozaton érettségiztem, mert édesanyám orvost akart faragni belőlem, hogy tudniillik orvosra úgyis mindig szükség van és lesz is. De ahogy ez látható: ebből nem sok minden valósult meg. A természet és a biológia iránti érdeklődésem, szeretetem azonban megmaradt. Az érettségit megelőző ballagás 1982 májusában – mint ahogy minden évben Sopronban – sok évtizedes hagyomány szerint zajlott. Két-három kilométerre a gimnázium épületétől, az erdő közepén a Lövérekben van egy emlékmű, az úgynevezett Deákkúti Vármegye emlékműve. A berzsenyisták minden évben ott tartják az érettségi gyülekezőt. A Lövérekben tartott rövid ünnepséget követően az egész gimnázium végigvonult a belvároson az iskola épületéig, és úgy jártuk be a feldíszített osztálytermek sorát, ahogy az más gimnáziumokban is szokás. Ez különlegessé tette, és a ballagásnak valóban sajátos hangulatot adott.
Az akkori érettségi – nehézségét tekintve – közepesnek volt mondható. Én elsősorban a humán tárgyakból voltam jó, a matematikától féltem. A matematikaiérettségin úgy hármast-négyest vártam magamtól, de abban az évben olyan volt a példasor, hogy végül zsinórban oldottam meg a feladatokat, így végül ötöst kaptam. A történelem-, földrajz-, latinérettségi különösebb gondot nem okozott. Akkoriban még külön volt az érettségi és a felvételi, ezért értelemszerűen az érettségi tárgyak mellett a felvételi tárgyaimra: történelemre és latinra koncentráltam, ugyanis történelem-latin szakra jelentkeztem.
Fodor Gábor: Nem emlékszem arra, hogy különösen könnyű vagy nehéz lett volna, tanulni kellett rá. Én tanultam rendesen, ezért végül sikerült tisztességesen letennem az érettségit.
Magyar Bálint: Alapvetően nekem már nem volt tétje az érettségimnek, hiszen én az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen történelemből második lettem. Ez azt jelentette, hogy maximális pontszámmal kerültem be az egyetemre. Az érettségin oroszból 4-est kaptam, minden másból ötöst.
Mi volt konkrétan a magyar irodalom tétele?
Lendvai Ildikó: Egy kortárs magyar írót vagy költőt kellett választanom, és annak az életművéről beszélnem. Mezei Andrást választottam, akkor fiatal költőnek számított, új, megrendítően őszinte hanggal. Emlékszem a vizsgán is felidézett versére, amelyben egy lelkes hittel induló, majd nagyot csalódó baloldali ember drámáját írta meg: Csupa seb a lábam, hátam, / Intettek, hát nekivágtam: / „Erre csörög a dió, / Erre meg a mogyoró!” Jóval később, amikor személyesen is megismerkedtünk, el is mondtam neki: belőle érettségiztem. Ezért külön is gyászoltam, amikor nemrégiben elvesztettük.
Hiller István: A magyar irodalom írásbeli tételem Gelléri Andor Endre műelemzése volt, szóban pedig a magyar felvilágosodást húztam, amely – mivel történelmi téma is egyben – szintén nem okozott nehézséget.
Fodor Gábor: Bevallom, erre sajnos nem emlékszem. De az irodalmat mindig szerettem, és az érettségire is ötöst kaptam.
Magyar Bálint: Nem emlékszem, de nyilván valamilyen verselemzést választottam, ami nem annyira a lexikális tudást mérte fel, hanem az önálló gondolatokat, az íráskészséget.
Van-e valamilyen emlékezetes története a vizsgáról?
Lendvai Ildikó: Inkább a vizsgára való felkészülésről. Két barátnőmmel tanultunk együtt, reggel mindig úszással kezdtünk a Széchenyi fürdőben, sakkozó nyugdíjasok és sorstárs diákok között. A Délibáb utcában laktam, ahol az egykori Zerkovitz-villában leánykollégium működött – anyám volt az igazgatója. A ház kertje így tele volt fel-alá sétáló, magoló lányokkal. Alkonyatkor anyám hideg teát hozott ki nekünk. Leültünk a rozoga kerti asztalokhoz, egyszerre izgultunk és álmodoztunk. Olyan Cseh Tamás-féle hangulatban néztük a lemenő napot, ami mindig egy nappal közelebb vitt minket a felnőttkorhoz.
Hiller István: A legemlékezetesebb érettségi élményem a latin írásbelihez kapcsolódik: felvigyázó tanárnak az iskola közkedvelt testneveléstanárát kaptuk, akiről azt gondoltuk, hogy egy remek sportember, nagyon jó humorral, kellő szigorral és tekintéllyel, de hogy a latinhoz nem konyít semmit. Miközben mi a latin fordítást végeztük, azt vettük észre, hogy ő is elkezdte megoldani a feladatokat. Kiderült ugyanis, hogy éveken keresztül tanult latinul. Később az érettségi után beszélgettem vele – sajnos már nincs közöttünk –, és azt mondta: egy jó közepesre ő is megírta az érettségit.
Fodor Gábor: Nekem az érettségik időszaka szorosan összekapcsolódott a felvételikkel is. Különleges és érdekes időszak volt ez számomra, egyrészt az izgalom miatt, másrészt azért, mert a gimnáziumi osztályom végig nagyon összetartó volt, de ebben az időszakban a barátságok még jobban elmélyültek. Egy emlékezetes történetem a jogi egyetemi felvételimről van. Történelemből és irodalomból kellett vizsgáznom, és irodalomból Mádl Ferencnél szóbeliztem a modern amerikai irodalomból.
Magyar Bálint: Mivel nem nagyon volt tétje, nem emlékszem különösebben az érettségire, nincs is emlékezetes vizsgatörténetem ezzel kapcsolatban.
Mi a véleménye a mai érettségi rendszerről, a vizsgák színvonaláról?
Lendvai Ildikó: Az a diákok szempontjából mindenesetre jó, hogy nem kell külön érettségit és felvételit tenni – nekünk, sőt még a fiamnak is két stresszen kellett átesni. Mivel ifjú pedagógusként magam is több osztályt érettségiztettem, tudom, hogy van, akit ez nem doppingol, hanem megvisel, és szorongásai közepette nem a valódi képességei szerint produkál. A mai kétszintű érettségi ezért hasznos találmány, de igazi hasznát akkor hozza meg, ha az egyetemek, főiskolák meg is követelik az emelt szintet.
Hogy melyek legyenek a kötelező érettségi tárgyak, arról már az én időmben is sok vita volt, dúlt a „humán tárgyak – reál tárgyak” csata, de normális is, hogy ez időről időre újra definiálódik.
Hiller István: A mai érettségi rendszerről több vita folyik. Biztos vagyok benne, hogy a kétszintű érettségi több szempontból is előnyös és szakmailag is megfelelő. Mindig lehet csiszolni, de ez egy helyes szisztéma. A diákoknak nem kell külön érettségizni és felvételizni, a stresszt egyszer élik meg és nem külön az érettségivel és külön a felvételivel. A tavalyi évben a középiskolákban végzős és alapképzésre vagy egységes képzésre felvételiző érettségizők fele rendelkezett legalább egy tárgyból emelt szintű érettségivel. Azt gondolom, az érettségi rendszer hosszú távon így marad, a szakmai követelményrendszereket azonban erősíteni kell: a lexikális tudásnak és a kompetenciának – vagyis az eligazodás képességének – egy helyes, harmonikus egységét kell tudni kialakítani. Az érettségi mindenki életében egy meghatározó pont. Mégis úgy látom, hogy ma az érettséginek nagyobb a rangja, mint korábban. Ez annak köszönhető, hogy a felvételi és az érettségi gyakorlatilag egy vizsgával, egy rendszerben abszolválható. Korábban azonban, aki felvételizni akart valahova, az érettségit egy szükséges előszobának tekintette. Az érettségi fontos kimeneti pont, fontos mérési pont lett a 18-19 évesek generációja tudásáról, világlátásáról. Más tekintetben óriási munka: sok-sok tízezer pedagógus dolgozik kimondottan az érettségi miatt és nem csak az érettségi napjaiban. Persze a központban a ballagók, az érettségizők állnak most 2009-ben éppúgy, mint annak idején 1982-ben, amikor én érettségiztem.
Fodor Gábor: Jónak tartom a rendszert, mert igazodik a nemzetközileg elfogadott normákhoz, és ezzel megkönnyíti a diákok helyzetét. A bolognai rendszernek köszönhetően könnyebben be tudunk kapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe. A problémát inkább a középiskolai rendszerben látom. Ugyanis nemcsak a gimnáziumi oktatásra kell akkora figyelmet fordítani, hanem sokkal jobban kellene foglalkozni a szakképzéssel, amit már a középiskolában el lehet kezdeni. Egyébként jónak tartom, hogy más lett az érettségi szerepe, mint ami még akkor volt, amikor én érettségiztem. Jó, hogy összekötötték a vizsgát az egyetemi felvételikkel.
Magyar Bálint: Amikor először voltam oktatási miniszter, akkor döntöttünk arról, hogy bevezetjük a kétszintű érettségit. 1996-ban született meg a döntés arról, hogy 2004-től vezetjük be. Végül egyéves csúszással, 2005-ben indult az új rendszer. Ekkor voltam másodszor oktatási miniszter. Azt gondolom, hogy a közoktatási reform legfontosabb eredménye a kétszintű, kompetenciaalapú vizsgarendszer bevezetése. Megszűnt az egyetemek felvételi önkénye, a kiszámíthatatlan felvételije. Az igazi jelentősége az a paradigmaváltás, hogy az addigi lexikális tudás helyett a kompetenciákat, vagyis az életben hasznosítható tudást méri.
Egyébként életem legrosszabb napja volt a 2005-ös írásbeli vizsgák első napja, amikor kiderült, hogy kiszivárogtatták, és az interneten nyilvánosságra hozták a tételeket. Aki azt elkövette, nem törődött közel 100 ezer diákkal. Az a legszomorúbb, hogy az akkor nagyon felemás titokvédelmi törvény miatt nem lehetett eljárni a tettesek ellen. Viszont hirtelen, egy nap alatt legyártattuk, és eljuttattuk az új tételeket az iskolákba.
nem válaszoltak
Lapunk az összes parlamenti pártot megkereste az ügyben, ám a válaszokat nem siették el a politikusok. A Fidesz-elnök, Orbán Viktor szóvivője például a párt szakpolitikusaihoz irányította az FN-t, de a szakértők sem válaszoltak.
