Ha a Szabad Demokraták Szövetsége a parlamenti ciklus 2010-es vége előtt úgy dönt, hogy kilép a kormányzó koalícióból, akkor Gyurcsány Ferencnek lényegében három opciója marad: új koalíciót köt, vagy a Magyar Demokrata Fórummal, vagy újra az SZDSZ-szel; lemond, és visszaadja megbízatását az államelnöknek; parlamenti többség nélkül folytatja a kormányzást, kisebbségi kormányként – áll a Demos még decemberben készített tanulmányában.
A baloldalhoz közelállónak tartott kutatóintézetnél már akkor kizárólag a harmadik lehetőséget, azaz a kisebbségi kormányzást elemezték, mégpedig olyan szempontból, hogy kihúzhatja-e a kormány 2010-ig.
Dessewffy Tibor, a Demos elnöke és Gyurcsány Ferenc (Fotó: MTI)
A tanulmány kihangsúlyozza: sem politikai kultúránk, sem pedig eddigi hagyományaink nem túl kecsegtetők a kisebbségi kormányzásra nézve. Az ellenzék nemhogy a legtöbb lényeges kérdésben elutasítja az együttműködést a kormánnyal, de annak legitimációját is gyakran megkérdőjelezi, ráadásul a kormányfő személyét is elfogadhatatlannak tartja.
Amennyiben a kisebbségi kormány programjának megvalósításában ad hoc többségekre akar támaszkodni, az esetek túlnyomó többségében csak az SZDSZ-re és az MDF-re számíthat – igaz, Dávid Ibolya bejelentette, semmilyen formában nem támogatnák a szocialistákat.
A kormánynak egyébként hat szavazat kell az abszolút többséghez (50 százalék plusz egy), mivel 190 képviselője van a 386 fős törvényhozásban. Bele kell azonban számítani, hogy Horn Gyula és Toller László tartósan távol van. Az MDF 11 képviselővel, az SZDSZ 20-szal rendelkezik. Ha ezen pártok egyikével nem tud megegyezni a kormány egy-egy előterjesztésről, könnyen előfordulhat, hogy elveszti a szavazást.
Csak összefogással lehet megbuktatni az MSZP-t
Egy ilyen környezetben valószínű, hogy a kormánynak jelentős energiáját kötné le az állandó egyeztetés, az alkalmi többségek megteremtése. A Demos tanulmánya kiemeli ugyanakkor, hogy a gyakorlatban nem lehetne megbuktatni a kormányfőt és kormányát.
Ehhez arra lenne szükség, hogy az összes többi parlamenti frakció megegyezzen egy közös miniszterelnök-jelölt személyében, és ezután egy konstruktív bizalmatlansági indítvány keretében leváltsa a hivatalban lévő miniszterelnököt. „Figyelembe véve ezen pártok egymáshoz fűződő viszonyát, ez több mint valószínűtlen” – szögezi le az írás.
A pártok széthúzása tarthatja hatalomban Gyurcsányt
A kisebbségi kormányt tehát segítené az ellenzék megosztottsága és a magas küszöb, amelyet az alkotmány az ellenzék által kezdeményezett bizalmatlansági indítvány elé állít. Miután a kormány leváltása gyakorlatilag csak az MSZP-frakció támogatásával következhetne be, a kisebbségi kormányzás fenntartása – az SZDSZ kilépése után – elsősorban az MSZP és Gyurcsány Ferenc mérlegelésén múlna.
Mivel a legtöbb törvényt egyszerű többséggel, azaz a jelenlévők többségével kell elfogadni, egy fegyelmezett MSZP-frakció akár öt ellenzéki (ideszámítva az MDF-et és az SZDSZ-t is) képviselő tartózkodása mellett meg tud nyerni egy szavazást.
A többség nem akarna előrehozott választást
A törvényhozás mindennapjaiban valószínűtlen lenne, hogy az ellenzéki pártok közösen le fogják vagy akár le tudnák szavazni a kormányt támogató MSZP-frakciót. Leginkább azért, mert ha az ellenzék mindent leszavaz, amit a kormány előterjeszt, az előbb-utóbb a kormány lemondását és előrehozott választásokat eredményezne.
Ez pedig a Demos elemzése szerint a parlament jelentős többségének nem kedvezne. „Valójában ezen közös érdek, az előrehozott választások elkerülése, önmagában elegendő motiváció lenne a két eddigi koalíciós pártnak arra, hogy a kisebbségi kormány funkcionalitását megőrizzék” – fogalmaz a tanulmány.
Növekedhet is a játéktér
A kormány játékterét annyiban még növelné is a kisebbségi pozíció, hogy a jelenlegi helyzetben egy olyan koalíciós partnerhez van kötve, amelyikkel egyes kérdésekben nehéz megegyezni. Egy kisebbségi kormányzás esetén viszont mindig meg lehetne keresni azt a partnert, amelyikkel a legkönnyebb közös nevezőre jutni az adott kérdésben.
Másik oldalról viszont az is biztos, hogy a kormány működése kevésbé kiszámítható keretek között zajlana, és instabilitást generálna.
Kell egy társ
A kisebbségi kormányzás csak úgy lehet működőképes, ha egyrészt van egy stabil külső támogató. Az időben stabil és a kormány teljes hatáskörét kihasználó kisebbségi kormányzás elengedhetetlen előfeltétele egy vagy több, megfelelő létszámú frakcióval a külső támogatásról szóló formális szerződés és/vagy az informális, de folyamatos és általános szavazási támogatás. Ennek hiányában a kormánynak minden törvényhozási aktust igénylő intézkedéséhez ad hoc koalíciókat kell létrehoznia, lényegében napról napra kormányoz.
Másrészt akkor lehet valamelyest stabil, ha rendeleti kormányzás van. Az időben stabil, de folyamatos külső támogatást megnyerni nem képes kisebbségi kormány csak „csökkentett üzemmódban” képes tevékenykedni, és a jogalkotásban elsősorban nem a parlamenti támogatást igénylő törvénykezésre, hanem csupán a rendeleti kormányzásra támaszkodhat.
Erre viszonylag széles körben van lehetősége, mivel az európai demokráciákban a jogszabályok mintegy 90–95 százalékát a kormány vagy a kormánytagok rendeletei teszik ki.
Nem sérti a demokráciát
A Demos tanulmánya cáfolta, hogy a kisebbségi kormányzással az MSZP-kormány elveszítené legitimitását. Mint írják, a demokratikus országok jelentős többsége tapasztalt már kisebbségi kormányzást. Sőt a témával foglalkozó szerzők kimutatták: a kisebbségi kormányok élettartalma még csak nem is feltétlenül rövidebb, mint ha valaki a ciklus alatt végig uralja a többséget.
—-Orbánnál is rezgett a léc—-
A kisebbségi kormányzás lehetősége nem először merül fel a rendszerváltás óta: először az első, majd a harmadik ciklusban. Mindkétszer a kisgazdapárt (és annak vezére, Torgyán
József) állt az események mögött. (Az 1994 után több esetben is koalícióbontással fenyegető SZDSZ kiválása azért nem sorolható ide, mivel az MSZP-nek önmagában is megvolt a kormányzóképes többsége).
Az Antall-kormány többsége akkor került veszélybe, amikor az FKGP-elnökséget megszerző Torgyán 1992 februárjában kiléptette pártját a kormánykoalícióból. A kisgazdafrakció háromnegyede azonban kitartott a kormány mögött, a párt neve azonban a Torgyán József vezette kisebbségnél maradt.
Ismét a kisgazdapárt és Torgyán József (illetve a MIÉP) vált az Orbán-kormány „majdnem”
kisebbségikormány-periódusának főszereplőjévé. Az Orbán-kormányt megalakulásakor 148 Fidesz-, 48 FKGP- és 17 MDF-képviselő támogatta (együtt 213). A Fidesz és az MDF 165 képviselője a 14-fős MIÉP-pel tehát nem érte volna el a többséget. Orbán Viktor, kormányzását a ciklus hátralévő részére bebiztosítandó, 2000 végén egy kétéves költségvetést fogadtatott el a koalíciós képviselőkkel.
2001-re elmérgesedett a viszony Orbán és Torgyán között, ráadásul Torgyánt kizárta a saját frakciója. Orbán a krízist azzal oldotta meg, hogy a kormánya mellett kitartó kisgazda képviselőknek biztos befutó helyeket ajánlott a 2002-es választásokon.
Kisebbségben, de másképp
A kisebbségi kormányzás külföldön sem ismeretlen, sőt – írja a Demos elemzése. Romániában is nem egyszer volt már példa a kormánytöbbség elvesztésére. Igaz, ott annyiban más a helyzet, hogy a kormányrendeletek lényegében törvényerővel bírnak, így nincsenek annyira a többséghez kötve.
Kisebbségi kormányzás olyan államokban is rendszeresen előfordul, ahol egyébként a választási rendszer önmagában is az erősebb, győztes pártnak kedvez. Kanadában és Spanyolországban is gyakori a kisebbségi kormányzás, de az Egyesült Királyságban is volt már rá példa. A skandináv államokban pedig a kisebbségi kormányzás inkább a szabály, mint a kivétel.
Hogyan váltsunk miniszterelnököt?
A kormányra vonatkozó rendelkezéseket a hatályos magyar alkotmány VII. fejezete tartalmazza. A kormány megbízatása eszerint hat módon szűnhet meg: az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával, a miniszterelnök vagy a kormány lemondásával, a miniszterelnök halálával, a miniszterelnök választójogának elvesztésével, a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával, illetve a konstruktív bizalmatlansági indítvány megszavazásával.
Ez utóbbi sikeres megvalósításához a képviselők legalább egyötödének (73 fő) a miniszterelnökkel szemben írásban, és a miniszterelnöki tisztségre jelölt új személy megjelölésével kell indítványt benyújtania. A bizalmi szavazást akkor veszíti el a miniszterelnök, ha az „országgyűlési képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki”. Bizalmi szavazást ugyanakkor a kormányfő is kezdeményezhet maga mellett, amelyet elvesztve köteles lemondani.
