139965

Céges szemszögből
Az állam bevételei, s ezen keresztül a nagy ellátó rendszerek forrásai jórészt a vállalati szektor befizetéseitől függnek. Nem mindegy tehát, hogy az állam miként hat erre az ágazatra. Közgazdász szerzőnk írásaiban három egymást követő lapszámunkban vizsgálja vállalati szemszögből, hogy (1) miként okozhatja az állam saját bevételeinek csökkenését a rossz szabályozással, (2) az elosztás módjával, (3) végül a kis- és középvállalkozásokra ható előírásokkal.

Költséges túlszabályozás
Reprezentációs költségek, természetbeni juttatások, a személygépkocsi megszerzésével, használatával kapcsolatos költségek, a mobiltelefon költségei, étkezési hozzájárulás – megannyi örökzöld téma. Kitalálunk egy rendszert, amely egyrészt megdrágítja az adott fogyasztást, nyilvántartást vezettetünk a vállalatokkal, pénzügyminisztériumi állásfoglalások, adóhatósági esetek születnek, s ezt követi a szabályozás gyors módosítása. Ha valaki összegyűjtené a személygépkocsikkal – a lízinggel, a vétellel, a használattal – kapcsolatos elmúlt 16 évi szabályokat, az anyag több polcot töltene meg. Mennyi energia, munka megy el erre a szabályozásra, az adott tevékenységgel, költséggel kapcsolatos vállalati dokumentációra, s az adóhatósági ellenőrzésnél ennek a kontrolljára és hasonlókra! Sok esetben nagy a valószínűsége, hogy deficitben vagyunk. A vállalat kevesebbet fizet be, a költségvetés többet költ. A vállalkozás legalább részben és joggal igazságtalannak érzi a szabályozást, ezért megkeresi az adóbefizetések csökkentéséhez vezető utat – megveszi a „szabályoknak megfelelő” útnyilvántartási programot (hogy csökkentse a fal útnyilvántartás vezetésének munkaidejét), s más formát keres a reprezentáció, a természetbeni juttatás elszámolására.

Adóelkerülés evával
Sokszor elhangzik, hogy az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) bevezetése javította az adófizetési hajlandóságot. Pedig éppen ellenkezőleg: sikerült biztosítani, hogy az első években negatív legyen az adó, hiszen az áfás bevétel 15 százalékát kellett befizetni, következésképpen célszerű volt a jövedelmet az egyik cégbe rakni minimális költséggel, a többi költséget pedig alacsony nyereségtartalmú bevétellel a másikba. Normál esetben nettó 100 forint bevételből körülbelül 40-45 forint nettó bért lehet fizetni. A 125 forintos bruttó (áfás) bevételből a 15 százalékos adó mellett több mint 100 forint a nettó kifizetés. Nem sokkal rosszabb a jövőbeni 25 százalékos eva mellett a helyzet: 100 forint számla szerinti „teljesítményből” még midig kétszer annyi adózott jövedelmet lehet kifizetni, mintha bért kellene adni. A helyzet ugyanez az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) esetében, csak az arányok, a számok mások. Nem az a probléma, hogy a színészek vagy az újságírók túl sokat keresnének, hanem az, hogy ez a forma evás körbe terel korábban az szja szabályai szerint adózott jövedelmeket, és akkor még nem is beszéltünk a kiesett társadalombiztosítási bevételekről.