Orbán Viktort szívesebben hallgatnám szinkronhangként, mint Gyurcsány Ferencet – fogalmazta meg a Figyelő legújabb számának velős alaptézisét Kisházy Gergely logopédus és pszichológus. Orbánt nem csupán közelebb érzi a köznyelvi magyar ejtésnormához, de normális körülmények között meggyőzőbb befolyásolástechnikai eszköztárral felvértezett kommunikátornak is tartja. Igaz, a volt miniszterelnöknek szorongatott helyzetben még nem volt igazán alkalma igazolni retorikai rátermettségét, ellentétben Gyurcsánnyal, akit nemhogy nem lomboz le, ha kifütyülik, de néha szemlátomást örömét leli a kihívásban. Mi több, beszédének tartalmi és formai elemeit tekintve is jól kezeli a dolgot, képes uralkodni magán, és úrrá lenni a kényelmetlen helyzeten – véli a szakember a hetilap legújabb számában.
Sok rokon vonást is lát a két személyiségben Németh Erzsébet pszichológus, a Budapesti Kommunikációs Főiskola (BKF) tanára: gondolkodásuk sebessége, a nyitottságuk, a szókincsük és temperamentumuk is hasonló. Mindkettőjüknél igen erős a szociális penetrancia – ha valahová belépnek, mindenki rájuk figyel, és heves reakciókat váltanak ki, ha esetenként szélsőséges érzelműeket is.
Orbáni szóváltás
Orbán politikusi pályája legelején még próbálta tartani a lépést cikázó gondolataival. Korábbi beszédeinek például megfelelő volt ugyan a ritmusa, jó a mondatszerkezete, választékos a szóhasználata, de egyes részei „erős”, első hallásra nehezen érthető állítással indultak, amelyek értelmét csak utólag fejtette ki. Azóta Orbán két dolgot tanult meg: úgy fogalmaz, hogy a legegyszerűbb gondolkodású ember is megérti, és – nem elhanyagolható szempontként – a mondatok önmagukért beszélnek, azokat néha a szövegkörnyezetből kiragadva is nehéz félremagyarázni. Közönsége igényeihez igazította beszélőkéjét: a tempó lassult, képszerű elemek tarkítják, csakis egyszerű szerkezeteket – gyakran tőmondatokat, ismétléseket – használ, emiatt könnyebben érthető.
Más a helyzet, amikor szorul körülötte a hurok, mint például az anyagi gyarapodását vizsgáló parlamenti bizottság előtt. Bár az évek folyamán komoly beszédtechnikai fejlődésen esett át, ilyenkor hajlamos kizökkenni a szerepéből, ami előhozza a régi tüneteket: beszédtempója magasabb fokozatba vált, a nehéz szavakat elhadarja, kapkodva veszi a levegőt, és vagy bonyolultabban, nehézkesebben fogalmaz, vagy pedig panelszerű válaszokba menekül – írja a Figyelő.
Gyurcsány nem változott sokat
A hivatalban lévő kormányfő beszédmodorát tekintve ismerősei szerint sem sokat változott: már a KISZ-es időkben is úgy formálta a mondatokat, ahogyan mostanság, ám korabeli beszédstílusa erősen elütött az akkori KISZ-es, MSZMP-s szabványtól. Egyediségét az adta, hogy már akkoriban is előszeretettel alkalmazott beszédbeli váltásokat, mondókáját szünetekkel, a hangmagasság és a hangerő változtatásával színesítette, de előszeretettel élt a beszéd gyorsításának-lassításának eszközével is. Ami a nyolcvanas évek végén még korszerűnek hatott, mára a logopédus szerint nem ritkán teátrális jelleget kölcsönöz Gyurcsány megszólalásainak. Hasonlóan vélekedik Dános Kornél neurolingvisztikai kutató, aki szerint a kormányfő gesztusai kiterjedő irányt mutatnak: a nyilvános beszédeit kísérő mozdulatok egyre inkább elszabadulnak, láthatóan távolodnak a test középpontjától. Dános szerint ordít róla, hogy leszoktatott balkezes: akaratlanul is jobb kézzel készít elő, a balt a jelentőségteljesebb mozdulatokra tartalékolja. Hasonló, árulkodó jelek Orbánnál is vannak: az egykori miniszterelnök testtartása nyugodt, a gesztikulációról szinte teljesen lemondott, ám bal karja néha megrándul, ami a mesterségesen lelassított beszédtempóhoz önkéntelenül kapcsolódó motorikus tevékenység lefojtását mutatja a szakember szerint.
A Figyelő legújabb száma megállapítja, hogy a beszédtechnikai fejlődésben Orbán nagyobb utat járt be, mint ellenlábasa. Ám az, hogy a technikája az összes többi nonverbális üzenettel együtt, előttünk változott meg hirtelen, nem feltétlenül növeli a hitelességét.
Ruha teszi
Bevallja-e vagy sem, Orbán Viktor kommunikációs eszköztárának szerves része az öltözék – állítják egybehangzóan a Figyelőnek nyilatkozó stylistok. Szerintük a Fidesz elnöke nyolc, illetve négy éve éppúgy egyedi jelmezt húzott, mint a mostani kampányhoz, amikor kinézetével egyértelműen a „rosszabbul élünk, mint négy éve” hangulatot igyekszik árasztani.
Fellépéseiről – kevés kivételtől eltekintve – száműzte a nyakkendőt; a kicsit avíttasnak tűnő, flaneles stílusjegyeket mutató inghez előszeretettel választ kopottnak, munkásviseletnek ható zakót (amelyről azért a durvább szövés ellenére is nehéz elhitetni, hogy egy second hand shopból való, esetleg az Úttörő Áruház nagy végkiárusításainak egyikén szerezték be). Ruházata nem véletlenül ragyog a szürke különböző árnyalataiban: Orbán kvázi gyászolja Magyarországot, nemtetszését színekkel, anyagokkal is kifejezve, fokozva a drámai hatást – fogalmaz egyik forrásunk. Az öltözék megválasztásával ugyanakkor azt is sugallja: közületek való vagyok, a nép egyszerű gyermeke, akinek nincs egy jó ruhája; őszülő hajamon, borostás arcomon és karikás szemeimen is láthatjátok, megviselt az elmúlt négy év. A szánalomébresztés most a koncepció része Orbánnál, aki az előző kampányban dinamikusabb színekkel, öltözködési stílussal hívta fel magára a figyelmet.
A mostani fideszes irányvonal tudatosan vállalt voltára jellemző, hogy a legnagyobb ellenzéki párt a kampányfotózáskor szándékosan mellőzte a stylist és a sminkes alkalmazását. Ennek eredménye a borostás arc, karikás szem, az alapozó nélkül lencsevégre kapott nők. A puritánnak ható viselettel, az egyszerű kinézettel Orbán a szakemberek szerint jól szólíthatja meg a vidéket – amit egyébként a politológusok a Fidesz legfontosabb célterületének tartanak a mostani kampányban.
Ellenlábasa a Figyelő szerint kevesebb energiát fektet az öltözködésébe, és nem használja azt olyan tudatosan, mint a Fidesz elnöke. Gyurcsány Ferencet mintha kevésbé érdekelné, mit kommunikál a ruházatával. A kampányban ugyan gyakran használja a pirosat – ami a szocialistáknál momentán a bátorság színe -, és a piros-fekete kombináció dinamizmust sugall, ám a miniszterelnöknek érezhetően nem az öltözködés élete legnagyobb problémája. Gyurcsány kinézetében különösebb hibákat nem fedeztek fel a stylistok, hiszen kifogástalan, drága ruhákat hord, komoly előrelépésnek tartják viszont, hogy végre változtatott hajviseletén. A már-már gyermeki módon fegyelmezett frufru ugyanis merevséget és feszességet kölcsönzött neki; ezért aztán jótékonyan érintette az összhatást, hogy a fantáziaszegény motoros frizurába végre játékos ollók nyirbálhattak bele – örvendezett egyik szakértőnk.
A teljes cikk, valamint a lap választási összeállításának többi anyaga a csütörtökön megjelenő Figyelőben olvasható.
