A választási kampány ez idáig inkább úgy hatott, hogy a két választás között elbizonytalanodott szavazók egy része visszatalált a 2002-es pártjához, mintsem úgy, hogy sokakat pártváltásra ösztökélt volna.
A Marketing Centrum tavaly decemberi felmérésében a megkérdezettek 58 százaléka vallotta hűségesnek magát az emlékei szerinti 2002-es pártjához, idén márciusra pedig a „hűségesek” aránya 62 százalékra emelkedett, miközben a pártváltóké 12 százalékról 9 százalékra csökkent.
Párthűség
A választási szándékok és választási emlékek összevetése sok érdekességet árul el a társadalomról, annak ellenére, hogy a részvétel, valamint a pártkötődés szempontjából számolni kell némi utólagos csúsztatással. Ennek oka, hogy a választásokon való részvétel normakövető magatartás, így utólag többen mondják, hogy szavaztak, mint amennyi a tényleges részvételi arány volt. A jelen pártkötődést pedig hajlamosak az emberek a múltba is visszavetíteni. Ezen kis csúsztatások ellenére kijelenthető, hogy mára Magyarországon is stabilizálódtak a pártkötődések – állítja a felmérést végző Marketing Centrum.
Az 1994-es választás előtt mindössze a jogosultak harmada szándékozott ugyanarra a pártra voksolni, mint amelyikre emlékei szerint 1990-ben is voksolt, miközben 23 százalékuk pártot váltott. 1998-ban gyakorlatilag ugyanez volt a helyzet. 2002-ben már a megkérdezettek 48 százaléka érezte hűségesnek önmagát az 1998-as pártjához, és a pártváltók aránya 12 százalékra csökkent.
Kedvenc pártok
A megkérdezettek 16 százalékának – emlékei szerint – nem volt kedvenc pártja 2002-ben és most sincs. Ez az arány nagyon hosszú idő távlatában is stabil: sohasem emelkedett 20 százalék fölé, és sohasem süllyedt 15 százalék alá. Hasonlóan stabil azok aránya is, akik egy közeledő választás előtt nem tudták vagy nem kívánták megnevezni korábbi kedvenc pártjukat, ám az aktuális szavazási szándékukat firtató kérdésre pártnévvel válaszoltak. Végül a valamelyik pártból kiábrándultak aránya is stabil, és most éppen 6 százalék azok aránya, akik 2002-re gondolva megnevezték egykori kedvencüket, azt azonban nem mondták meg, melyik pártra voksolnának, ha elmennének szavazni április 9-én.
A nagy pártokhoz hűségesebbek
Mindezt összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a rendszerváltozást követő viharos 8 év után 2006-ra alapvetően stabillá váltak a pártkötődések, és a kampány inkább megerősítette korábbi pártjuk mellett a két szavazás közt elbizonytalanodókat.
A Fidesz–MDF 2002-es támogatói közül a választásra jogosultak 2 százaléka állt át az MSZP táborába, és pont ugyanennyien álltak át az MSZP 2002-es táborából a Fidesz hívei közé. Ugyanakkor az MDF jelenlegi támogatói táborán belül nagyon is számottevő azok aránya, akik 2002-ben nem a Fidesz–MDF listára szavaztak, és az SZDSZ táborán belül is alacsonyabb a hűségesek aránya, mint a két nagy párt táborában. Ennek elsősorban az az oka, hogy a kis pártok nehezebben tudják megtartani a híveiket, de valamivel könnyebben tudnak támogatókat szerezni a korábban bizonytalanok és más kis pártok támogatói köréből, mint a nagy pártok.