Belföld

Blogon is folyik a kampány

Egyelőre csak a szabadabb kommunikációban hívő pártoknál kiegészítő kampányelem a politikai blog, olyan jeles aktivistával, mint a táncos lábú Gyurcsány Ferenc.

Gyurcsány Ferenc blogja a fiatal és városi választók körében igyekszik erősíteni a miniszterelnök népszerűségét. „A webnapló közvetlensége és stílusa hitelesebbé teszi a politikust a választópolgárok szemében, földi halandóként tüntetve föl az államférfit” – tudtuk meg az MSZP választási csapatától, amely élni kíván a modern kampányeszközök adta lehetőségekkel. „A fiatalok voksának megszerzésére az MSZP-nek van nagyobb szüksége” – véli Babarczy Eszter médiakutató. Szerinte ilyen erőfeszítésre kevésbé érezhet késztetést a Fidesz. Tőlük a modern technológia ideologikus használata különben is távol áll. „Szervert persze fel tudnak törni – emlékeztet a közelmúlt legjelentősebb közéleti botrányára Babarczy -, de világképüknek nem része a technológiai fejlődés. Vezető politikusaik így nem is bíbelődnek blogírással.”


A Figyelő igyekezett utánajárni annak, hogy ez mivel magyarázható, ám sem a kampányfelelősök, sem a sajtóosztály nem reagált a megkeresésre. A párt vezetéséhez közel álló informátorunk szerint a kampánystábban és a sajtórészlegen a szerverügy kapcsán még lapzártánkkor is tartott a katasztrófaelhárítás. Informátorunk elmondta: Babarczy meglátása helyes, a Fidesz világképének valóban nem része a technológiai fejlődés, de hozzáfűzte, hogy leginkább azért nem, mert a párt prominenseinek a klaviatúra szó hallatán még mindig a zongora ugrik be elsőként, és abból sem a digitális fajta.

Komolyabb merítés híján a meglévő polbloggerek munkáinak tanulmányozása marad. Gyurcsány Ferencét vizsgálva hamar kiderül, hogy a bejegyzéseket nem a miniszterelnök pötyögi be, hanem diktafonba mondja. A digitalizált mondanivaló nyelvezete azonban gyakran esetlen, stílusa olykor középiskolás, átlagemberre valló – nyilván pont ez a cél -, miként a tollba mondott anekdoták is hétköznapiak. „Amikor Klára először említette némi iróniával, hogy szakácskönyvet fog írni, azt hittem, hogy rosszul hallok” – olvashatjuk az izgalmas családi történeteket, amelyek a kampánystáb szerint naponta 50 ezer oldalletöltést produkálnak.

Hazánk első politikai blogja a főpolgármester nevéhez fűződik, akinek lelkesedését az európai parlamenti választások és a villaügy tisztázása táplálta. Ügyeinek alakulását nem követhettük nyomon hosszasan, ugyanis miután elmagyarázta, hogy is volt a horvátországi ingatlanvásárlás, a politikus naplóírói szorgalma lelohadt.

Túlmotiváltnak Eörsi Mátyást sem mondanánk. Naplóírási kedve meglehetősen hektikus, a bejegyzések között van, hogy fél év szünet is eltelik, viszont az írásai politikai jellegűek és kommentálhatók. Ez utóbbit hiányoltuk Baráth Etelétől, akinek bár lehet reflektálni bejegyzéseire, azokat az olvasó nem láthatja, vagy csak nem érkeznek hozzászólások a híradásaira, amit saját maga által megélt politikai kulisszatitkokkal dob fel.

A felsoroltakon kívül újabban blogírásba kezdett Lamperth Mónika belügyminiszter is. A hazai kínálat így is szerény, ám külföldi példák azért akadnak. A legutóbbi amerikai elnökválasztás idején George Bush és John Kerry, valamint más jelöltek is éltek az új csatorna adta lehetőségekkel, amelyeket azonban nem kizárólag a politikusok használnak ki. A politikai témájú közösségi blogoknak nemcsak a hagyományos média híreinek ellenőrzésében, hanem az onnan kimaradt információk széles körű megtárgyalásában is szerepük van.


(További részleteket a Figyelő legfrissebb számában olvashat.)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik