A Harmadik Út pártjainak története

A MIÉP története

A MIÉP az MDF-en belüli, radikális népi, nemzeti elveket valló szárnynak az 1993-as kiválásából és önállósulásából keletkezett. A MIÉP – az 1990-es választásokon még a demokrata fórum színeiben parlamentbe jutó – képviselői úgy tekintettek vissza az 1989. május 29-ei, Antall József és az SZDSZ között létrejött paktumra, mint a hatalmat megosztó, a tavaszi nagytakarítást elsikkasztó megállapodásra, amelynek értelmében továbbra is a régi garnitúra kezében marad a média, a kulturális élet és az oktatásügy. A MIÉP úgy gondolta, ez az egyezség akadályozta meg a lényegi rendszerváltozást. Ez volt a pártból való kiválás elvi alapja is.

1992. augusztus 20-án Csurka István a Magyar Fórumban közzétette a Néhány gondolat című írását. „Ha Jeriko falai a trombiták zajára omlottak össze, az MDF a Néhány gondolat igazságaitól rogyott meg” – gondol erre vissza később a szerző. Annyi biztos, hogy a cikk hatalmas pánikot és párton belüli cenzúrát váltott ki. Többen – mint Elek István, Debreczeni József, Balázs Tibor, Furmann Imre vagy Kulin Ferenc – azonnal elhatárolódtak tőle. Az osztrák Die Presse című lap szerint maga Antall József is a Csurka-pamflet megjelenése után látta elérkezettnek az időt arra, hogy elhatárolódjon a szélsőjobbtól, mert már a politikai hitele forgott kockán.

Ezért Csurka István létrehozta a Magyar Út Alapítványt, amelynek politikai célkitűzését úgy fogalmazta meg, hogy „az ország vezetésére fel kell készíteni, helyzetbe kell hozni a nemzeti szellemű keresztény középosztályt”.

Az MDF hatodik országos gyűlésén, 1993. január 22-én a feszültség már tapintható volt. Az Antall-Csurka párharcban végül a miniszterelnök kerekedett fölül 664 szavazattal. Válaszul két héttel később, 1993 februárjában óriási részvétel mellett megtartotta első országos értekezletét a Magyar Út Körök mozgalom, amely Csurkát választott elnökéül. Ettől kezdve a mozgalom képviselte a hazai nemzeti radikális hangot.

Az 1993 júniusában Balatonföldváron ülésező MDF országos választmány kizárta Csurka Istvánt az MDF-ből, egy hónapra rá, 1993. július 15-én pedig hivatalosan is megszületett a Magyar Igazság és Élet Pártja. Az alapszabály szerint a párt képviseletére egy öttagú ideiglenes elnökség volt hivatott. A MIÉP-nek megalakulását követően nem egyszemélyű, hanem társelnöki vezetése volt: Csurka István és Horváth Lajos egyenrangúan, együttes aláírásukkal intézkedtek a párt nevében, a párt szóvivője pedig Győri Béla lett.

Az 1994-es választáson a MIÉP mindössze 1,3 százalékot ért el, de 1998-ban már 5,59-et, így 14 mandátumával az első – és azóta is egyetlen – nem rendszerváltó párt a harmadik magyar köztársaság életében, amely be tudott jutni a törvényhozásba. A frakcióalakítás ugyan kisebb alkotmányos problémát okozott, ugyanis a szabályok szerint ennek 15 fő volt a minimális kritériuma. Később azonban az Alkotmánybíróság és a házszabály is megerősítette, hogy a Csurka István vezette frakció törvényesen működik 14 taggal is.

Az egyre nyíltabban szélsőjobboldali elveket valló párt az Orbán-kormány regnálása alatt fokozatosan vesztett népszerűségéből, így 2002-ben kipottyant az Országgyűlésből. A 2006-os választásokon azonban újra megmérették magukat, méghozzá a pártból korábban kivált tagok által alapított Jobbik Magyarországért nevű mozgalommal szövetségben, Harmadik Út néven. Az összefogás azonban nem járt szerencsével, közösen is mindössze 2,2 százalékot szereztek. Ez ugyan a bejutáshoz kevés volt, arra azonban elég, hogy – a kis, parlamenten kívüli pártok közül egyedüliként – állami támogatást kapjon.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom története

A Jobbik Magyarországért Mozgalom 2003. október 24-én alakul meg. Céljaként a „rendszerváltozás befejezését” és az eddiginél igazságosabb társadalom megteremtését tűzte ki célul. A Jobbik Magyarországért Mozgalom magát értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális nemzeti és keresztény pártként definiálja. Programjukban a nemzet egészét kívánják képviselni. Elsődleges feladataként tűzi ki a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítását tűzi ki a hatalomból.

A szervezet alapelve, hogy nem történt még meg a valódi rendszerváltozás, a politika továbbra is egypólusú, a törvényhozást háttéralkuk szövik át, a pártok pedig nem vállalják a magyar érdekek következetes szolgálatát. A magyar politikai élet véleményük szerint a mai napig magán viseli a nyomasztóan hosszú 40 év, valamint az 1990 után ránk zúdult liberalizmus negatív hatásait. A politikai tömörülés tagjai azt vallják, hogy míg a kommunista rezsim nyíltan rombolta, addig most a média uralta többpártrendszer burkoltan igyekszik szétzilálni az emberi közösségeket, a nemzeti identitást, a történelmi egyházakat, a családokat.

A parlamentben a mindenkori jobboldali kormány lelkiismerete kíván lenni. Úgy gondolják, a magyarság jövője, megmaradása azon múlik, hogy a következő években mennyire tudunk valóban egységes nemzetté válni. A Jobbik Magyarországért Mozgalom tagjai közül többen a MIÉP-et erősítették korábban, de személyi összetűzések miatt kiváltak Csurka István pártjából. Ennek köszönhetően a két radikális jobboldali szerveződés kölcsönösen elhatárolódott egymástól. Így nem kis meglepetést okozott, amikor Kovács Dávid és Csurka István 2005 októberében közös sajtótájékoztatón bejelentette, Harmadik Út néven közös jelölteket indít a 2006-os választásokon. Az összefogás azonban nem járt szerencsével, közösen is mindössze 2,2 százalékot szereztek. Ez ugyan a bejutáshoz kevés volt, arra azonban elég, hogy – a kis, parlamenten kívüli pártok közül egyedüliként – állami támogatást kapjon.