Az új pápa megválasztása a katolikus egyház „szenátusának”, a 120 főben maximalizált bíborosi testületnek a kezében van, de az egyházi előírások arra is utalnak, hogy a bíborosok a „Szentlélek szavától indíttatva”, nem pedig kényük és kedvük szerint szavaznak – rossz esetben akár 34-szer egymás után. Bár a választás tényleges lezajlását, a szavazatszerző és lobbizó tagok tevékenységét, a különféle pozícióharcok hátterét a nyilvánosság teljes kizárása miatt valójában csak az aktív, valamint az egykor aktív bíborosok ismerhetik, a pápaválasztói konklávéról kiadott egyházi rendelkezéseken túl a hozzáértők mindig tudni vélik, hogy mi is zajlik a színfalak mögött.
A találgatások most sem maradnak el: egyesek szerint latin-amerikai lesz az új pápa (a témában járatosak a hondurasi Andres Rodriguez Maradiga bíboros nevét emlegetik), mások afrikai esélyest látnak (elsősorban a nigériai bíborosra gondolva), megint mások viszont a hagyományokhoz való visszatérést jósolják, amikor olasz szármzású bíborosok nevét vetik fel (a püspöki kongregáció feje Giovanni Battista Re, illetve a velencei püspök Angelo Scola). Ha a világpolitka a nyilvánosság kizárása ellenére is beszivárog a Sixtusi-kápolna falai közé, akkor akár kínai egyházfő is vezetheti a katolikus egyházat – bár erre igen kevés esélyt látnak a szakértők.
Abban ugyanakkor szinte mindenki egyetért, hogy II. János Pál szelleme tovább fog élni, hiszen a mostani bíborosok több mint 80 százalékát már ő nevezte ki. II. János Pál személyzeti politikája tulajdonképpen követte a 2. világháború óta megfigylehető trendet, ami a bíborosi testület internacionalizálását jelentette. Az európai, azon belül is leginkább az olasz bíborosok száma 1939-től kezdve radikálisan csökkent, az afrikai, latin-amerikai és ázsiai származásúaké viszont jelentősen nőtt. 
Kattintson a táblára a nagyításhoz!
A pápaválasztás új rendjének bevezetésekor is elsősorban arra koncetrált II. János Pál, hogy a regnálása alatt erőteljesen centralizált egyház fenntartsa a folytonosságot. 1996-os Universi dominici gregis (Az Úr egész nyájának pásztora) kezdetű apostoli konstitúció alapján ugyanis amennyiben a 34. szavazás sem hoz eredményt a kétharmados többséget igénylő választás során, úgy a 35. szavazásnál immáron egyszerű többséggel is meg lehet választani a pápát. Az új eljárási kódex garantálja, hogy a konklávé ne csak fizikailag legyen elszigetelve a külvilágtól, hanem multimediálisan is, azaz az összegyűltek semmilyen kommunikációs csatornát nem vehetnek igénybe, legyen szó televízióról, rádióról internetről vagy mobiltelefonról.
Ismert, hogy a sikertelen szavazást a nedves szalma elégetésével keletkező fekete füst jelzi a külvilág számára, míg sikeres választás esetén a száraz szalma fehér füstje viszi a hírt – bár az utóbbi időkben a bizonytalanságok elkerülése végett már kemikáliák hozzáadásával biztosították a füst színének jellegét. A szabályzat szerint bármely, katolikus rituálé szerint megkersztelt laikus is pápává választható, a 14. század végétől kezdve azonban a kialakult gyakorlat szerint mindig az összegyűlt bíborosok közül került ki az új pápa. Meghívást ugyan minden bíboros kap, ám a 80. életévüket betöltöttek nem rendelkeznek szavazti joggal, és míg korábban egyszerű felkiáltással, illetve delegáltak útján közvetett módon is megválasztható volt a katolikus egyház feje, addig II. János Pál új rendelkezése szerint 1996-tól immáron csakis titkos szavazás jöhet szóba.
Ami a magyar résztvevőket illeti: Paskai László és Erdő Péter személyében két választásra jogosult bíborosunk is van a 120 fős testületben, és bár jól hangzana, arra kevés esély mutatkozik, hogy valamelyikük is elfoglalhassa Szent Péter trónusát. Erdő Pétert ugyan több komoly vatikáni testület tagjává is kinevezte II. János Pál, viszonylag fiatal kora (53 év) pedig akár előny is lehetne, ahogy az volt II. János Pál esetében is, a már fent említett világpolitikai jelentőség azonban ellene szól. A lehetséges jelöltek neve között felmerült II. János Pál legközelebbi munkatársának, a pápai rezidencia őrzőjének neve is, Stanislaw Dsiwisz azonban lengyel származása miatt „szenvedhet hátrányt”. Persze a nemzetiség és a származás kérdésén kívül igen sokminden befolyásolhatja a választás kimenetelét, a pontos erőviszonyokról ugyanakkor mindekinek csak sejtései lehetnek.
