Csupán korlátozott haladást sikerült elérnie Magyarországnak az általános gazdaságpolitikai irányelvek országspecifikus ajánlásainak megvalósításában – áll az Európai Bizottság időszakos jelentésének hazánkra vonatkozó részében, mely sokadjára deklarálja, hogy nem elég gyors az államháztartási hiány csökkentése. Noha megkezdődött a konszolidáció, a 2004-es deficitcélt nem tudtuk elérni, bár ez volt a 2008-as cél (3 százalék alá menés) alapja. Ráadásul az értékelés készítői szerint a 2005-ös költségvetés intézkedései sem tűnnek elégségesnek.
Sikerek és félsikerek
Pozitívumként kerül megemlítésre, hogy történtek lépések a hátrányos helyzetű személyek munkaerőpiaci integrációjára, bár koherens stratégiáról a tanulmány szerint nemigen lehet beszélni. Nincs túl nagy haladás viszont a magyar adó- és járulékrendszer munkabarát átalakítása terén sem, és lassult a reálbérek növekedése, ami pedig korábban meghaladta a termelékenység-növekedés tempóját. Ez utóbbi növekedése tekintetében viszont némi előrelépést érzékeltek Brüsszelben és úgy látják, valamelyest csökkent az adminisztratív teher a kisvállalkozásokon valamint könnyebb hitelhez jutni.
Félsikerként értékelték a helyzetet a oktatás területén valamint a telekommunikáció és az energiapiac liberalizációja kapcsán: látják a fejlődést, de a megtett intézkedések hatékonysága még sok kívánnivalót hagy maga után
|
A jelentés az egyes országok teljesítményének értékelése mellett mérlegre teszi az unió egészének produktumát is. Fájó pont e tekintetben, hogy összességében némileg romlott a tagállamok államháztartási helyzete, csaknem elérve a 3 százalékos átlagos hiányt, és körülbelül a tagok harmadának volt a határérték felett a deficitje. Különös aggodalom forrása az euróövezet helyzete, hiszen a közös valutát használó országok több mint felének nem sikerült az előírt kiegyensúlyozott helyzetbe navigálnia az állami költségvetést. Nemigen csökkent az államadósság sem, pedig ez fontos az öregedő népesség miatt, ami rövidesen hatalmas terhet jelent a társadalombiztosítási rendszerekre nézve.
Sajnos lassul a munkaerő termelékenységének növekedése, sőt egyes tagállamokban, például Olaszországban, konkrétan csökken; ez főleg az alacsony befektetési kedvnek, valamint annak tudható be, hogy az európai gazdaságnak még mindig nem akaródzik elég gyorsan átállnia a fejlett technológiák alkalmazására. Szintén lelassult a belső piac integrálódása: ez részben betudható a gazdaság stagnálásának persze, de főleg annak, hogy a tagállamok egyszerűen nem hajtják végre kellő alapossággal az unió belsőpiaci irányelveit: egyedül Litvánia és Spanyolország mondhatja el magáról, hogy rendesen elvégezte a leckét. Magas az uniós szabálysértési esetek (infringement cases) száma is. Érdemi előrelépés történt viszont a pénzpiacok integrálása terén.
Van azért jó hír is…
A jelentés szerint nem állnak rosszul a dolgok az uniós versenypolitikában, valamint a telekommunikációs és más, régen monopóliumok uralta hálózatok (energia, vasút stb.) liberalizálása terén sem: a verseny erősödik, a nyitás gyengíti, noha még nem törte le a pozícióban lévő szolgáltatók helyzetét.
Történtek bizonyos lépések annak érdekében is, hogy az európai gazdaság átálljon a tudásalapú termelésre, de a legfontosabb mutató, a kutatás-fejlesztésbe történő befektetés, ami a lisszaboni stratégia szerint 2010-re el kellene hogy érje a GDP 3 százalékát (kétharmada a magánszférából), nem javul: az elmúlt egy évben épphogy elérte a 2 százalékot – a Bizottság el is ismeri, hogy itt a lisszaboni cél gyakorlatilag tarthatatlan. Görögországban, Írországban és Hollandiában egyenesen csökkent a k+f-re fordított kiadás. A továbbra is merev munkaerőpiac és a magas munkanélküliség miatt nem lehet nagy eredményekről beszámolni a kevésbé szerencsés néprétegek felzárkóztatása terén sem – viszont egyes tagállamokban célzott adóreformokkal, támogatási politikákkal és foglalkoztatási programokkal próbálják kiemelni az embereket a szegénységből.
Jobb a helyzet a környezetvédelem terén: életbe lépett a kiotói kibocsátás-kereskedelmi rendszer, bár még nem mindenki vesz benne részt. Egyes tagállamokban, például Belgiumban egyre komolyabban veszik az energiatakarékosságot, többen támogatják a környezetbarát üzemanyagok bevezetését, egyesek viszont nem röstellték csökkenteni az üzemanyagadót. További lépésekre volna szükség az egész energiaellátás és – hálózat hatékonyabbá tétele érdekében.
