Tudomány bbc history

Speciális „szexszéket” rendelt az egykori walesi herceg

Hulton Archive / Getty Images
VII. Eduárd brit király Sandringhamban 1901-ben.
Hulton Archive / Getty Images
VII. Eduárd brit király Sandringhamban 1901-ben.
Az exkluzív bútordarab lehetővé tette, hogy a későbbi VII. Eduárd két nővel is közösülhetett. Anélkül, hogy igencsak méretes testével agyonnyomta volna őket.

Albert walesi herceg, aki anyja, Viktória királynő halála után, 1901 és 1910 között az Egyesült Királyság uralkodója lett VII. Eduárd néven, híres-hírhedt volt arról, hogy habzsolja az élvezeteket, legyenek azok gasztronómiai vagy szexuális jellegűek. Annak érdekében, hogy a legendás párizsi Le Chabanais bordélyház kurtizánjait még jobban le tudja foglalni, a Rue du Faubourg Saint-Antoine neves műbútorasztalosát, Louis Soubrier-t azzal bízta meg, hogy készítsen neki egy elegáns, emeletes széket.

Egyszerre két nővel

Az exkluzív brokátszövettel díszített bútordarab a dekadencia és a találékonyság igazi csodája lett. Lényegében lehetővé tette, hogy az igencsak testes herceg – aki elég sokáig, 59 esztendőn át volt trónörökös, e tekintetben csak a jelenlegi III. Károly szárnyalta túl – egyszerre két nővel közösülhetett anélkül, hogy azoknak attól kellett volna tartaniuk, súlyával maradandó kárt tesz bennük.

De hogyan is működött az elmés szerkezet? Képzeljük el, ahogy a playboyherceg – akit a korabeli bulvárlapok nem véletlenül emlegettek „Dirtie Bertie”, azaz „Szégyentelen Bertie” néven – a széknél állva helyezkedik el, egyik partnere hátra dőlve fekszik előtte, míg a másik közvetlenül alatta heveredik le. Ebben a pózban mindhárman a szék speciális bronz kengyeleibe tették lábukat, mellyel a minden bizonnyal élénk művelet során sem változtattak helyzetükön.

Izgalmas és botrányos

Az eredeti széket a hírek szerint az 1990-es években vásárolta meg egy „magánszemély”, de több másolat is készült belőle. A siège d’amour („szerelemszék”) egyik replikája a prágai szexuális segédeszköz múzeum kiállításának egyik féltve őrzött darabja. Egy másik utólag készült példányt a párizsi Musée d’Orsay 2015 végén, 2016 elején megrendezett Pompa és nyomor: a prostitúció képei 1850–1910 című tárlatán lehetett látni.

Az egyszerre izgalmas, botrányos és kétségkívül lebilincselő bútor, valamint a mögötte rejlő történet tanúbizonysága annak a határtalanul élvhajhász életmódnak, amely a 20. század eleji Eduárd-kor egyik jellemzője volt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik