Tavaly ilyenkor folyamatosan a forint árfolyama volt napirenden, most pedig már egy jó ideje a dollár árfolyamával kezdődnek a gazdasági híradók. Az idei évben ugyanis folytatódott a zöldhasú látványos és gyakorlatilag folyamatos gyengülése az euróval szemben.
|
A probléma gyökere hazai szemmel is ismerősnek tetszhet: ahogyan a forint megingásait is az összetett fiskális problémák szokták okozni, a dollár mélyrepülése ugyancsak az amerikai ikerdeficitre vezethető vissza. A költségvetési hiány, amelyet Bush recessziós adócsökkentései és a háborúk okoztak, jelentősen hozzájárul a folyó fizetési mérleg hiányának amúgy is tarthatatlan szintjéhez. Az amerikaiak fogyasztása ugyanis változatlan maradt, viszont egyre több terméket gyártanak Ázsiában.
Ennek megfelelően a külkereskedelmi egyensúlytalanság nem elsősorban az EU és az USA között áll fenn, hanem Ázsia, elsősorban Kína és az USA között. Csakhogy a piaci mechanizmusok nem érvényesülhetnek teljes szabadságukban, Kína ugyanis fixálta saját valutáját, a jüant a dollárral szemben, tehát az Egyesült Államok külkereskedelmi mérleghiánya okozta dollárgyengülés kétszeresen is Európát sújtja. Egyrészt romlik az öreg kontinens kereskedelmi pozíciója az újvilágéval szemben, és az olcsó kínai dömping is egyre inkább utat talál a drága euró országaiba.
Csalódások, remények, illúziók
Magyarországon sem teltek éppen unalmasan a lassan hátunk mögött hagyott év napjai. Elsősorban január hozott számunkra nem mindennapi izgalmakat. Egy évvel ezelőtt a piac még mindig a 2003. november végi 3 százalékpontos kamatemelés és a forint drámai gyengülésének hatása alatt állt. Megnyugodni látszott ugyan a helyzet, de az új év máris egy újabb csapással indult. A várt 5,2 százalék helyett ugyanis 5,6 százalékos lett az előzetes államháztartási hiány és ezt olyan súlyosnak ítélte meg Medgyessy Péter akkori miniszterelnök, hogy még thaiföldi útja alatt üzent László Csabának, hogy ki van rúgva. Medgyessy Draskovics Tibort kérte fel pénzügyminiszternek, akit Kenyában ért a hír. Az ily módon globális léptékű események a legnagyobb port végül is Londonban kavarták, ahol a forint ismét gyengülni kezdett.
Draskovics Tibor azonban őszintén kiállt a piac elé és hitelesebbnek tűnő programot tett le az asztalra. Lassan egy év távlatában már kijelenthető, hogy az is csak újabb illúziónak bizonyult. Az euróbevezetés dátumát akkor 2010-re tolták ki, a 2004-es hiányprognózist pedig 4,6 százalékra módosították, miközben kiderült, hogy a tényleges 2003-as deficit nem kevesebb, mint 6,1 százalék volt.
A költségvetés hiánya már nyár végére megközelítette az egész éves tervet, és az újabb őszinte beismerésre Medgyessy Péter bukása adott alkalmat. Medgyessy távozása egyébként rövidke földrengést váltott ki a máskor nyugodt augusztus végén, de Draskovics Tibor, aki a piac szemében a fiskális szigor őrangyala, a helyén maradhatott, és ez elég volt a befektetői kedélyek megnyugtatásához. A költségvetés tervezett hiányát 5,3 százalékra módosították, de a piac már 5,7 százalékra számított, az MNB-vel egyetemben. Persze nem a büdzsén tátongó lyuk volt az egyetlen pont, amiben nem értett egyet a PM és a jegybank.
Ebben a kérdésben azonban most inkább a pénzügyi tárcának lesz igaza, hiszen a decemberi előzetes hiányszám azt mutatja, hogy némi kozmetikázás után, de teljesül az 5,3 százalék. Az persze már csak a statisztikusokat fogja izgatni, hogy ehhez a GDP 0,3-0,4 százalékát kitevő áfa-visszatértítés elhalasztására volt szükség. A PM ráadásul módosította a statisztikai módszertant is, ami rögtön 0,8 százalékkal javít a végső számon, az tehát mindent összevéve 4,5 százalékra szépülhet.
|
A PM és az MNB surlódásainak fő színtere természetesen a kamat- és árfolyampolitika volt. Az MNB a kormány által vágyottnál sokkal lassabban csökkentette a kamatokat. Az irányadó kéthetes betét kamata ugyanis az év során 3 százalékponttal csökkent, 9,5 százalékra, gyakorlatilag megegyezik a tavaly novemberi szinttel.
A nagyon magas kamatok kiemelkedő kamatfelárhoz vezettek a dollár-, illetve eurókamatokkal szemben, és ez feledtette a befeketetőkkel a költségvetési deficit és a közel 9 százalékos folyó fizetési mérleghiány jelentette veszélyeket. A beáramló tőke azonban nem hosszú távra befektető, úgynevezett konvergenciaalapoktól származik, hanem hetekben gondolkodó fedezeti alapoktól.
A forró tőke esetleges kivonulása miatt fennálló kockázatokat igyekszik a jegybank ellensúlyozni sokak szemében túlzottan óvatos politikájával. A helyzet azonban hamarosan változhat, hiszen az év egyik utolsó eseményeként a parlament ismét jóváhagyta a jegybanktörvény módosítását. Ennek értelmében Gyurcsány Ferenc egy személyben nevezhet ki négy új tagot a monetáris tanácsba, ahol immár a 2002 óta kinevezett tagok lesznek többségben.
Ez könnyen oda vezethet, hogy a jegybank gyorsabb ütemben fogja csökkenteni a kamatot és a forint a miniszterelnök által sokat emlegetett 260-as szint közelébe gyengülhet. A jövő év egyik nagy kérdése azonban az lesz, sikerül-e ennél a szintnél megfogni a forintot, ha kiderül, hogy jövőre sem lehet számítani a lazuló monetáris politikát támogató szigorú fiskális politikára?
