Másország – magyar társadalmi rétegek

Némiképp közhelyesnek számít az a gondolat, hogy a magyar társadalom szerkezete gyökeresen átalakult az elmúlt 20 év során. Nemcsak a rendszerváltás hagyott nyomot rajta, hanem a nyugati társadalmi mintákhoz való hirtelen

hasonulás is a szélsőségek jellemzőbbé válása felé hatott.

Ennek egyik legszembetűnőbb jeleként mutatkozik az egyre erőteljesebb rés a foglalkozási minták alapján kialakuló társadalmi rétegek „elitje” és a „lemaradók” között. A közöttük tátongó rést pedig egyre kevésbé képes betölteni az a réteg, amelyet korábban középosztálynak titulált az osztálydefiníció. A köztes réteg ugyanis egyre kevésbé jellemezhető önálló sajátosságokkal, számtalan foglalkozási mintát követve kisebb atomokra hullott szét, miközben egyik része kedvezőtlenebb körülmények között, de az elittel tart, másik fele felülről közelíti a lemaradókat.

Értelmiségi, menedzser és hivatalnok egy kupacban

Valamelyest pontosítva a rétegek meghatározását, a KSH a 2001-es népszámlálás adatainak elemzéséhez a munkaerőpiaci illetve a foglalkozási pozíciók alapján sorolta be – a legbővebb csoportok szerint – 7 rétegbe a magyar társadalom tagjait. A csoportosítás alapját az adja, hogy a Statisztikai Hivatal kutatói szerint az ilyen besorolás nagyban összefügg az illető egészségügyi állapotával, jövedelmével, szabadidő-eltöltési szokásaival továbbá gyerekeinek későbbi életpálya-lehetőségeivel.

Amíg a legfelsőbb kategóriát a felső- és középvezetők, nagy- és középvállalkozók, a magasan képzett értelmiségiek és a magas beosztású hivatalnokok, szakértők meglehetősen vegyes elegye

alkotja, addig a társadalmi létra aljára a munkaerőpiacról kiszakadók és az inaktívak kerültek. A kategória-beosztásokból is egyértelműen kitűnik, hogy a rétegek kialakítását egyszerre jellemzik kutatók a képzettségi, illetve a jövedelmi szintek és a munkaerőpiaci hierarchia hármas szempontrendszere mentén.

A bizonytalanság nem kedvez a házasságnak A házasodási szokások tekintetében is eltérő mintákat követnek a társadalmi rétegződés felsőbb és alsóbb szintjein. A legtöbben a munkaerőpaicról kiszakadók közül élnek élettársi kapcsolatban, ugyanakkor minél feljebb haladunk a társadalmi ranglétrán, annál alacsonyabb a nem hivatalos párkapcsolatban élők részaránya. A kutatók a jelenséget úgy magyarázzák, hogy a munkaerőpiaci szempontból hátrányosabb helyzetben levő emberek megfelelő anyagi erőforrások híján, inkább kénytelenek a kisebb elkötelezettséggel járó élettársi viszonyt választani a házasság helyett. Ugyanígy a kedvezőtlenebb társadalmi helyzetben levők között nagyobb az elváltak aránya is, bár a nők estében jellemző, hogy a magas társadalmi státust kínáló állások is magukban hordozzák a családfelbomlás veszélyét.

Kényszervállalkozók és „aktatologatók” hada

A munkaerőpiac jelentős átalakulását hozta az elmúlt két évtized. A KSH most elkészült tanulmánykötete szerint az 1990-es években ugrásszerűen megnőtt az önfoglalkoztatók és a vállalkozók aránya. 2001-ben a munkával rendelkező férfiak csaknem egyötöde, míg a nők 11 százaléka tartozott ehhez a társadalmi réteghez. Meglepő – bár megmagyarázható – módon az idősebb korosztály körében sokkal jellemzőbb a vállalkozói pozíció, mint a fiataloknál. A tendencia oka, hogy az 1990-es évek során elsősorban a rosszabb helyzetben levők – így az idősebbek – kerültek ki tömegesen a munkaerőpiacról, és váltak a kényszer következtében saját maguk munkaadójává.

A kiszolgáló, asszisztensi tevékenység hasonlóan a rendszerváltás utáni első évtizedben vált meghatározóvá. A szolgáltatási, kereskedelmi, irodai és technikusi munkákat végző képzett emberek elsősorban a fiatalok, azaz a 30 év alattiak között találhatók meg nagy arányban, a tipikus asszisztens hovatovább a fiatal nő. Amíg a 15-29 éves dolgozó férfiaknak 17 százalékát találjuk ebben a csoportban, addig az ötven felettieknek alig 7 százaléka tartozik ide. A nők estében még markánsabbak az életkori különbségek, a harminc alattiaknak csaknem a fele, de az ötven felettieknek is 31 százaléka végez ilyen munkát.

Munkanélkülinek tanulnak

A magyar társadalomban komoly konfliktusokat okozhat, hogy az aktív keresők kisebbségbe kerültek a népességen belül. A munkanélkülieknek egyharmada tartósan, azaz legalább 12 hónapja nem kapott állás. Közülük 12,5 százalék pedig olyan fiatal volt, aki már kikerült az iskolapadból, de még egyetlen munkahelyen sem kapott még állást.

Általánosságban elmondható, hogy az iskolai végzettség, a képzettség nemcsak azt befolyásolja, hogy ki milyen pozícióba kerül, hanem azt is, hogy egyáltalán el tud–e helyezkedni. Az iskolai végzettség emelkedésével csökken azoknak az aránya, akik a munkaerőpaicról kiszakadnak. Ugyanakkor a magas képzettség nem jelent biztos védettséget a munkanélküliség rémével szemben. A fiatal diplomás férfiaknak is az 5, a nőknek pedig a 7 százaléka tartozott a népszámlálás idején ebbe a csoportba. Hovatovább a munkanélküliek több mint 5 százaléka nemcsak egy idegen nyelvet beszélt.