Matematikai feladvány: ha 2 százalékponttal gyorsabb nálunk a gazdasági növekedés, mint az Európai Unióban, hány év múlva érjük el az uniós átlagjövedelmet? A válasz lehangoló: 35 év alatt. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanulmánya szerint a fenti pozitív GDP-különbség akár növelhető. De csak akkor, ha a gazdaságpolitika a működőtőke-befektetéseken alapuló, exportorientált növekedés fenntartására, az euró bevezetése feltételeinek teljesítésére és a foglalkoztatás növelésére törekszik.
OECD étlap
A HÁROM FŐ FELADAT
• Fenntartani a nemzetközi versenyképességet
• Teljesíteni az euró bevezetésének feltételeit
• Kihasználni a munkaerő eddig rejtett forrásait
ADÓZÁS
• Csökkentsék a bérek terhelését, és szűntessék meg az egészségügyi hozzájárulást
• Lakástörlesztési és önkéntes nyugdíjpénztári adókedvezmény megszüntetése
• Kedvezményes áfakör szűkítése
• Iparűzési adó és üzleti ingatlanok adója alapjának korszerűsítése
KÖLTSÉGVETÉS
• Hosszabb távú programok rögzítése
• Lefaragásokhoz az alacsony prioritású területek mielőbbi megjelölése
JUTTATÁSOK, TÁMOGATÁSOK
• Lakáshitel-támogatás megszüntetése
• Tizenharmadik havi nyugdíj felülvizsgálata
• Ne az energiaárakban érvényesítsék a szociális szempontokat
FOGLALKOZTATÁS, BÉREK
• Minél kisebb további minimálbér-emelés történjék
• Rugalmasabbá tenni a gyerektámogatási rendszert
• Felülvizsgálni a rokkantnyugdíj-rendszert
A fő feladatok közülük talán a foglalkoztatás szükséges növelése kötötte le a leginkább az országtanulmány készítőinek figyelmét. A probléma nagyon is összefügg a nagyfokú adózással, amit egy helyütt a “szürkegazdaság ördögi köre”-ként jellemeznek. A szürke-gazdaság szűkíti az adóalapot, ami a ténylegesen szedett elvonások körében kikényszeríti az adómértékek növelését, további erőket szivattyúzva át a munkaerőpiacról a szürke-szektorba. Ez utóbbiba egyéb-ként egy felmérés szerint az aktív korú népesség 8 százaléka tartozik (ők azok, akik “eltűntek” a különféle nyilvántartásokból), az OECD ugyanakkor változatlanul 20-30 százalékra becsüli az informális gazdaság GDP-ből való részesedését.
Mindenesetre a foglalkoztatási ráta Magyarországon a második legkisebb az OECD-tagállamok körében: mindössze 56 százalék, azaz a 15-64 éves korú népességen belül ennyien aktívak vagy legalább próbálkoznak, munkanélküliként. Elsősorban a legaktívabb, 25-54 éves korosztályhoz tartozó férfinépesség foglalkoztatása marad el a nemzetközi átlagtól.
Az alacsony aktivitásnak nem egy okát sorolják föl az OECD elemzői: a nyugdíjkorhatár a ’90-es évek végén végrehajtott emelés ellenére is alacsony, amit azonban az egészségtelen magyar életmód sajnálatosan alátámaszt. A 2001-2002-es minimálbér-
emelések is igencsak keresztbe tettek a foglalkoztatásnak, mivel – egyes számítások szerint – 6 százalékkal csökkentették a keresletet a kevésbé képzett munkaerő iránt.
Alacsony a lakásmobilitás, és a tanulmány szerzői kifejezetten emiatt is rossznak tartják a lakáshitel-támogatások rendszerét. A kedvezmények, ahogyan fogalmaznak, növelik a szabályozásbeli “elfogultságot” az öröklakások építése iránt és a bérlakás-szektor fejlesztésével szemben. A lakáshitel-rendszer ráadásul mesterséges beavatkozást jelent az ingatlan allokációba, a munkahelyi struktúrához inkább alkalmazkodó építkezés, lakóhelyválasztás helyett.
A Figyelő teljes cikkét a hetilapban olvashatja el!
