Belegondoltunk már abba, mibe kerül nekünk az, hogy engedjük magunkat elhülyíteni?
A művésznek nem kellene másból megélnie, hogy hobbiszinten a jónép és a hatalom megengedje neki, hogy úgymond művészkedjen.
A hétvégi állatvédő tüntetők azért mentek az utcára, hogy elérjék, emeljék fel a kínzásért kiszabható büntetést. Mert a pénzbírság, a felfüggesztett börtön nem ítélet, hanem vicc.
Mi tehát a tanulság? Jobb hallgatni, nem tárni ország-világ elé, ami zárt ajtók mögött történik.
Lehet kisvasúttal menni mások telkeit tönkretéve a kerti budiba, lehet színházigazgatókat egyik napról a másikra szakmai érveket lesöpörve leváltani.
Még megvan a két kedvenc gyerekkori babám, Natasa és Szilvia. Mindkettő gyönyörű, szőke, ragyog a szemük, játszik a szemhéjukon a púder. Voltam valaha olyan szép, mint ők? Soha.
Ami Rómában történt, semmiképpen nem egyedi eset. Korábban megfelelési kényszerből indult ki, most egy másik kultúra elvárásai mentén kerül a meztelenségre lepel. Ám a végén minden esetben közös a tanulság: ez a fajta cenzúra nevetséges és kisszerű.
Most ott tartunk, hogy ki lehet jelenteni: kurzust építünk, és büszkék vagyunk rá. Ökölbe szorul a kezem.
Az a stratégia, hogy dögöljön meg nyugodtan, aki bajba került.
Adott minden, hogy épp az ünnepinek, gyönyörűnek szánt pillanatokat ne tudjuk élvezni, hogy teli legyünk frusztrációval és szorongással.
Ez alapján ki és mi lenne ma is a példa? Az elhíresült Leontina Albina, az orosz parasztasszony, aki 1725 és 1765 között ötvenkilenc gyereket szült?
December 10-én van az Emberi Jogok Világnapja. A Levélíró Maratonon mindenki hozzáteheti a magáét. Akár egy levél megírásával is. Az áldozatoknak és hozzátartozóiknak ez hatalmas erőt jelent.
A tej nem gumilabda, hogy raktáron tartom pár hónapig, hátha valaki megveszi.
“(V)étkezz egészségesen!” – látom a napokban pár út menti plakáton. Nem véletlen az időzítés, de az ünnepek előtt talán ez a lehető legrosszabb üzenet.
Ezt mondta nekem nemrég az egyik barátom a telefonban. Az után hívtam teljesen kikészülve, hogy olvastam, a TEK kiket kapcsolt le a hétvégén.
A bármilyen módon sérült emberek, mindig, de mindig mások segítségére szorulnak. És sajnos sokszor ezt éreztetik is velük, akár akaratlan módon is.
Ha abból a képből indulnánk ki, amit a média önt ránk, akkor a lakosság igen kis százalékának lenne csupán szexuális élete.
Mindannyian meghalunk, a vegák is. Csak nem mindegy, mikor, miben, hogyan. Karafiáth Orsolya írása.
Elméletileg ez a rendszer működik ma is, elméletileg meg is van szervezve. A titok neve adó.
Nagyban megy a találgatás, kik lehetettek azok a politikusok, akik luxusprostituáltak szolgálatait vették igénybe.
Pécsen, ha valaki mammográfiai időpontot kér, tíz hónap múlva kap időpontot. Tapintható daganattal már másfél hónap múlva fogadják. Az ok: itt is orvoshiány. Egyszóval az adott időpontig vagy magától meggyógyul a páciens, vagy sem.
A média ferdít, olykor nem is tudatosan, a neten pedig ezek a ferde híradások a legszélsőségesebb reakciókat képesek kiváltani.
Ilyen ismerőstörlési hullámot, mint ami az utóbbi hetekben megindult, tudtommal nemigen látott még a Facebook, legalábbis hazánkban.
Bombaként robbant Ferenc pápa bejelentése, miszerint megbocsátható lesz az abortusz.
