„Peti békés természetű, érzelmi és iskolai életét kiegyensúlyozottnak látjuk. Osztálytársaival megtalálja hangot, és már kialakult baráti köre van. Figyel társaira, és bár sokszor belső világában van elmerülve, mégis azt tapasztaljuk, hogy a kellő időben tud a társainak segítséget nyújtani, ha kell” – kezdődik a pesthidegkúti Gyermekek Háza egy elsős kisdiákjának a félévi „bizonyítványa. A szöveges értékelésben három oldalon keresztül írják a tanító nénik, hogy Peti mely területeken és képességekben kiváló, és hol kell még fejleszteni, mire kell figyelni a jövőben.
A szülő azt veszi észre, hogy majdnem jobban ismeri a pedagógus a gyerekét, mint ő maga. A diákok is kapnak egy néhány soros értékelést, ami az ő nyelvükön fogalmazza meg, hogy mennyire elégedettek vele, és kedvesen arra is felhívja a figyelmet, miben kérnek változást a kisdiáktól a tanító nénik. A – két évtizede alternatív módszerrel tanító – iskolában nem hozott változást az a 2004-es törvénymódosítás, amely kötelezően előírta, hogy alsóban félévkor és év végén csak e módszerrel lehet minősíteni.
Az iskolák letudják a kötelezettséget
Egy esztergomi iskola tanítói nem vették ilyen komolyan a szöveges értékelést. A diákokról sablonosan – egy mondattárból példamondatokat kiemelve – „tudták le” a törvényi kötelezettségüket. Sok iskolában az előre felajánlott kifejezések közül egyet-egyet aláhúznak csak a pedagógusok, s olyan is van, hogy ceruzával, vagy más módon a szöveg mellé azt is odaírják, hogy az adott mondat „hányas érdemjegyet jelent”. Úgy tűnik, inkább ez a jellemző a magyar iskolákban, noha ezzel persze épp a lényegét veszti el a szöveges értékelés.
Több tanulmány, oktatáspolitikai program ezért el is törölné a kötelező szöveges értékelést. A Sólyom László által összehívott Bölcsek Tanácsa például úgy fogalmaz az oktatást újjáépítését szorgalmazó dokumentumában, hogy az „értékelések többségükben formalizáltak, és nem támogatják a tanuló önértékelésének és önszabályozásának a fejlődését”.
(Interjú a Szárny és teher oktatáspolitikai elképzeléseiről itt.)
A jó értékelés ösztönző
A Magyar Bálint által vezetett oktatási tárca vezette be az alsó tagozatra felmenő rendszerben ezt a kötelezettséget. A liberális oktatási miniszter sorsfordítónak nevezte a lépést, amelytől a tanulók iskolai motivációjának növekedését, a szorongás csökkenését, az iskolai teljesítmény javulását, illetve a szülők árnyaltabb és informatívabb tájékoztatását várták.
A felsősöknél maradt a régi bizonyítvány
„A jó értékelésnek ösztönöznie kell a gyereket a jobb teljesítményre, hozzá kell járulnia a konstruktív magatartás- és tevékenységformák megerősítéséhez, a negatív megnyilvánulások leépítéséhez, és tájékoztatnia, informálnia kell a gyereket arról, mit kell tennie saját fejlődése és hiányosságainak pótlása érdekében. Ezeknek a követelményeknek az osztályzattal történő értékelés nem felel meg, megfelelhet azonban egy átgondoltan kidolgozott, komplex szöveges értékelő eszköz” – áll ki a módszer mellett egy 2004-es, Bábosik István által jegyzett tanulmány.
Elvek és gyakorlat
Az elmélet és a gyakorlat, mint oly sokszor a közoktatási reform-maraton során, ez esetben is igen távol áll egymástól. Szilágyi Imréné, a Tanító című folyóirat főszerkesztője az fn.hu-nak kifejtette, hogy akkor hasznos a szöveges értékelés, ha a tanító megérti annak lényegét (akkor viszont a gyermek fejlődését nagyban segítő módszerről van szó), ha viszont a tanító csak kötelezettségként, újabb nyűgként áll hozzá, akkor nincs semmi értelme. Szilágyi Imréné elismeri, hogy egy komolyan vett értékelés megírása óriási – és természetesen külön nem fizetett – munkát igényel a pedagógustól, amit 2-3 év alatt lehet csak megtanulni. Viszont érdemes, mert, ha egy pedagógus elsajátította ezt, akkor ezzel a tapasztalattal a gyerekek egyéni fejlesztéséhez is meg tudja szervezni. A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy nem lehet egy pedagógiai folyamatból kiemelni egy-egy elemet. Ha egy iskola elkötelezett a differenciált, egyénre szabott korszerű oktatásiforma mellett, azzal szinte együtt jár a szöveges értékelés. Az is nagyon fontos, hogy az iskolák pedagógiai programjának részeként rögzíteni kell az értékelési szempontokat.
Hogy a szöveges értékelés elvei és a gyakorlat nincs összhangban az a minisztériumnak is feltűnt. A tárca honlapjáról le lehet tölteni – évről évre frissülő mondatbankkal – azt a szoftvert, amivel könnyedén ki tudják tölteni – vagyis meg tudják írni – a tanítók a „bizonyítványt”. Bár Szilágyi Imréné hangsúlyozza, hogy az csak ajánlásként és a megfelelő terminológia kialakítására, bemutatására szolgál, valamint hogy azt kiegészíthetik, átalakíthatják a pedagógusok, a legtöbben egy az egyben átveszik a mondatokat onnan az értékeléshez.
A szakma lebecsülése
A pedagógusok és a szülők megosztottak a kérdésben. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete már az ötlet felmerülésének pillanatában megfogalmazta aggályait. Kitértek arra, hogy már csak azért sincs értelme kötelezővé tenni ezt, mert minden pedagógus szinte minden órán „szövegesen értékeli” a diákok teljesítményét. Így a törvény megkérdőjelezi a pedagógusok szakmai tudását, ráadásul csak egy plusz és fölösleges teher számukra – mondja Kerpen Gábor a PDSZ elnöke. Azok a szülők, akiket érdekel a gyermekük előmenetele, a tanári fogadóórákon, szülői értekezleteken, és egyéb fórumokon tudnak tájékozódni. Nekik nem releváns információ a még oly gondosan megírt értékelés sem. Akik eddig sem törődtek a gyerekük iskolai teljesítményével, azoknak valószínűleg szintén nem változtatja meg egy írás a hozzáállását. Mindkét szülői csoport igényli viszont Kerpen szerint, hogy mondják meg, hogy „hányas az év végi vagy félévi bizonyítvány.” A PDSZ szerint a törvényi kötelezettséget el kellene törölni, de meghagyva a lehetőséget, hogy az iskolák és szülők együttesen dönthessenek emellett.
A törvényalkotók arra sem gondoltak, hogy egy nagy iskolában, ahol évfolyamonként 3-4 osztály 30-35 gyerekét kell értékelni, akkor ott a tárgyi feltételek sincsenek meg a több száz oldal kinyomtatásához.
A Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke szerint teljes a zűrzavar a szöveges értékelés körül. Keszei Sándor az fn.hu-nak azt hangsúlyozta, hogy az iskolák még az értékelés, a minősítés, az érdemjegy és a szöveges értékelés törvényi előírásaival sincsenek tisztában. Minden esetre a jelenlegi rendszert nem tartja jónak, sőt, szerinte akár káros is lehet bizonyos esetben.
Mi mennyi?
Az alternatív iskolák nagy része már évtizedekkel ezelőtt száműzte az osztályzatokat, és csak szövegesen értékeli a tanulók előrehaladását. A fent idézett Gyermekek Háza mellett a Montessori-iskolákban a tanár szóban részletezi a diák teljesítményét, a Waldorf-iskolákban személyre szabott bizonyítványverset kapnak a nebulók, a szülők pedig tíz-tizenöt oldalas, célokra és tennivalókra koncentráló értékelést olvashatnak. Winkler Márta már a hetvenes években elvetette az osztályzást. És sorolhatnánk a jobbnál jobb példákat.
Ám ezeket nem lehet automatikusan átültetni a hazai iskolai gyakorlatra, hiszen sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nincsenek meg ehhez az iskolákban. A hagyományos osztályzáshoz szokott tanítók megcsinálják ugyan a törvény által előírt szöveges értékelést, de legtöbbször csak muszájból, és a sablon mondatok segítségével. Ráadásul a hagyományos osztályzás szerint szocializált szülőket senki nem készíti fel arra, hogy egy alapos, mindenre kiterjedő jellemzés sokkal többet elmond a gyerekről, mint egy szám.
Így pedig marad a kérdés: „tessék mondani, akkor ez hányas is?”
