A második világháború idején zsidó üldözötteknek segítséget nyújtó embereket tüntettek ki helytállásukért a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban augusztus 4-én, vasárnap a Humánum Napján. A 2012-ben alapított díjat idén is olyan emberek, illetve leszármazottaik vehették át, akik akár saját életük kockáztatásával is mentették zsidó embertársaikat a vészkorszak idején. Az elismerést minden évben Raoul Wallenberg, svéd diplomata születésének évfordulóján adják át.
Díjjazásban részesült, az idén 102 éves, hódmezővásárhelyi Szénásy Gyuláné Béla Mária is, aki férjével hónapokon át rejtegetett egy zsidó kislányt a háború utolsó éveiben.
Forrás: Öregségünk fémkora (rendezte: Báté Szilveszter)
Az erdélyi származású asszony gyerekkorában került Magyarországra. Nagybátyja az első világháború idején felrobbantott egy vasút hidat, melyen egy román katonákkal teli szerelvény haladt át. A háború után az égész családot üldözték, így nekik is menekülniük kellett. A kecskeméti tanítónőképző elvégzése után került Vásárhelykutasra, tanyaközpontban működő, csicsatéri iskolába. Férje Szénásy Gyula tartalékos zászlós gazdatisztként szolgált Szegeden, ahol is megismerkedett Barta János gabonakereskedővel, és feleségével, Pick Stefániával. A pár megkérte a katonatisztet, menekítse biztos helyre lányukat Barta Zsuzsit. A tiszt eleget téve ígéretének álruhában kimenekítette Szegedről a mindenki által jól ismert Pick család sarját, és feleségénél a népiskolában helyezte el, ahol is unokahúgaként, az állandó csendőrjárőrözések ellenére hónapokig bújtatta. A Makó felől közeledő szovjet csapatok elől aztán együtt menekültek az ország északi része felé.
Szénásy Gyuláné életéről nem sokkal a 100. születésnapja előtt egy dokumentumfilm is készült Baté Szilveszter rendezésében, Öregségünk fémkora címmel, amelyben többek közt erről az időszakról is mesél.
A most átadott elismerő oklevelet lányai, Faragóné Szénásy Emese és Pappné Szénásy Emőke vették át.
