A foglalkoztatás az EU-ban alapvetően a tagállamok kompetenciájába tartozik, ám a legtöbb területen ezenkívül kötelező jellegű közösségi szabályozás is érvényesül, amelynek hangsúlyos elemei: a munkajog, a nők és férfiak esélyegyenlősége, a munkahelyi egészség és biztonság. A foglalkoztatással, munkajoggal kapcsolatos EU jogharmonizáció már szinte teljesnek mondható, ezért a közösségi szabályozás átvétele összességében számottevő hátrányokat nem jelent majd a gazdálkodó szervezetek számára. Várhatóan a kis- és középvállalkozások körében jelentkeznek átmeneti nehézségek az új szabályok alkalmazásban, amelyek tudatos felkészüléssel csökkenthetők. A csatlakozást követően megnyíló támogatási források, különös tekintettel az Európai Szociális Alapra, jelentősen hozzájárulhatnak a munkanélküliség kezeléséhez, új munkahelyek teremtéséhez és a regionális munkaerő-piaci egyenlőtlenségek enyhítéséhez.
A munkajogi irányelvek 4 alaptípusa:
– a foglalkoztatás alapfeltételeit, a munkavállalók alapvető jogait határozza meg (például a munkaidő, a munkaszerződés, a munkaképes kor tekintetében);
– az egységes piacon a munkavállalók egységes védelmét szolgálja olyan tipikus gazdálkodási helyzetekben, amelyek eltérő kezelése erőteljesen befolyásolhatja a cégek piaci versenypozícióját (például tulajdonosváltozás, a munkáltató fizetésképtelensége, a csoportos létszámleépítés esetén)
– az egységes belső piac kialakításával összefüggésben a munkavállalók informálását és a velük folytatott konzultációt szabályozza a több tagállamban működő vállalkozások esetében, az itt létrehozandó Európai Üzemi Tanács intézményének segítségével;
– az atipikus, rugalmas foglalkoztatási formákhoz kapcsolódóan biztosítja az alapvető munkavállalói jogokat (például a részmunkaidős foglalkoztatás, a munkavállalók más munkahelyekre vagy más munkáltatókhoz történő kirendelése, illetve határozott idejű munkaszerződések eseteiben).
Munkajog
Az unió munkajoga 13 irányelvet foglal magában. Ezek általános jellemzője a védelmi jelleg: a munkavállalók jogait, érdekeit, igényeit védelmezik az állam bizonyos mértékű beavatkozásán keresztül, illetve garanciák biztosításával. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a közösségi munkajogi irányelvek a munkajognak csak egyes részterületeit érintik, amelyekkel kapcsolatban csak minimális előírásokat fogalmaznak meg a tagállamok számára. Minden egyéb, az irányelvek által nem érintett munkajogi szabályt a nemzeti jog továbbra is szabadon alakítja, ezek tartalma tehát kizárólag a tagállamok jogalkotói döntésén múlik. Ezért sokszor megtévesztő lehet, ha kiragadjuk egy EU-tagállam konkrét munkajogi szabályát és ahhoz hasonlítjuk a magyar munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket. Az unión belül ugyanis nagy különbségek tapasztalhatók az egyes tagállamok munkajogi szabályozási között.
A munkajogi irányelvek átvételét szolgáló jogharmonizációban Magyarország meglehetősen előrehaladt. A munka törvénykönyve 2001 júliusában hatályba lépett módosítása a közösségi vívmányok jelentős részét érintette. A magas szintű jogharmonizáció következtében a csatlakozás után nem várható azonnal lényeges változás, hiszen a legtöbb közösségi jogszabályt már átvettük és alkalmazzuk. Hosszabb távon azonban a következetes jogalkalmazás révén, valamint az új közösségi irányelveknek köszönhetően a munkavállalók jogbiztonsága folyamatosan javul. A hátralévő jogharmonizációs feladatok a részmunkaidős munkavégzésre, a munkaadó esetleges fizetésképtelenségére és az Európai Üzemi Tanácsra vonatkoznak majd.
Egyenlő esélyek
A foglalkoztatásban tilos a nemek közötti megkülönböztetés. Ez azt jelenti, hogy mindkét nem számára egyenlő bérezést, egyenlő bánásmódot, egyenlő szakképzési lehetőségeket kell biztosítani. A közösségi szabályozás szerint az egyenlő esélyek érvényre juttatása érdekében pozitív megkülönböztetés is alkalmazható. A diszkrimináció elleni közösségi fellépés erősítése érdekében 2000 folyamán a tagállamok két irányelvet is elfogadtak. Az egyik a faji és etnikai alapon történő diszkrimináció általános tilalmáról rendelkezik, míg a másik irányelv a foglalkoztatás és képzés területére vonatkozó egyenlő bánásmód általános kereteit teremti meg.
Munkahelyi biztonság
A munkahelyi egészség és biztonság védelme a közösségi szociális jog legkidolgozottabb területei közé tartozik. A szabályozás alapvető célja a munkahelyi egészség és biztonság minden tagállamban hasonló mértékű szintjének megteremtése, megalapozása. A további irányelvek a munkavállalók által a munkavégzés során használt munkaeszközök biztonsági és egészségügyi követelményeinek legalacsonyabb szintjére, a munkahelyeken alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi szabályozások kérdéseire vonatkoznak. További irányelvek szabályozzák a munkavégzéssel kapcsolatos megterhelésekből származó egészségkárosító kockázatok elkerülését.
Pénz a szakmai ismeretek bővítésére
Az Európai Unióhoz való csatlakozás a hazai mikro-, kis- és középvállalkozói szektor számára igen jelentős piaci lehetőségeket nyújt. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) pályázatot hirdetett a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program keretében az európai uniós követelményeknek való megfelelés szakma-specifikus oktatással, információs eszközök készítésével, terjesztésével történő támogatására. A pályázati konstrukció célja a mikro-, kis- és középvállalkozások felkészítése Magyarország EU-csatlakozására, az unió egységes belső piacán való működésre, az európai uniós követelményeknek való megfelelésre. A sikeres felkészülés alapja – vélik a tárcánál – a kis- és középvállalkozások versenyképességének növelése, illetve a vállalkozói kultúra fejlesztése, amelyet a pályázati konstrukció az oktatás-képzés, illetve információs eszközök készítése, terjesztése támogatása révén valósít meg. A pályázati konstrukció várható eredménye a GKM szerint mintegy 7 000– 7500 vállalkozás EU-csatlakozásra való felkészülésének előmozdítása.
Rendelkezésre álló keretösszeg: 250 millió Ft.
A támogatott pályázatok várható száma: 25–50 db
Támogatásra jogosultak: országos, regionális és helyi gazdasági érdekképviseleti szervezetek,
civil szervezetek, országos szakmai szövetségek; gazdasági kamarák, önkormányzati társulások, kistérségi társulások
Támogatható tevékenységek: ágazatorientált és szakma-specifikus ismeretanyagot tartalmazó oktatás-képzés, valamint ilyen ismeretanyagot tartalmazó nyomtatott, elektronikus és képi információs eszközök létrehozása és terjesztése.
Képzés, szakképzés
Az európai uniós felkészülés során a szakképzés a mikro-, kis és középvállalkozások által alkalmazott munkaerő minőségére, s így a gazdasági szervezetek versenyképességére egyre jelentősebb hatással van. Az Európai Unióban a munkaerő szabad mozgásának egyik fontos előfeltétele az oklevelek és szakképesítések kölcsönös elismerése. Minden tagállam maga felelős a saját országában folyó oktatás és képzés tartalmáért és szervezéséért. Nincs egységes közösségi előírás a diplomák kölcsönös elismerésére vonatkozóan, kivéve az úgynevezett szabályozott szakmákat. Ezért jelenleg nem létezik sem olyan oklevél, sem olyan szakképesítés, amelyet valamennyi tagállam egységesen elismer. Az oktatási intézmények maguk felelnek az általuk oktatott ismeretekért, tantervekért, az oklevél, bizonyítvány elnyerésének követelményeiért.
Azok számára, akik azonban más országban szeretnének munkát vállalni, jelentős akadályt jelenthet, hogy a különböző tagállamokban megszerezhető különféle szakképesítések között jelentős az eltérés. Mindemiatt a nemzeti hatóságok számos esetben nem is fogadják el a szakképesítést, ha azt más országban szerezték meg.
A felsőoktatási diplomák elfogadásáról szóló irányelv minden szabályozott szakmára vonatkozik, vagyis azokra a szakmákra, amelyek folytatásának legalább hároméves tanulmányi program elvégzése után adományozott diploma a feltétele. A befogadó állam azonban előírhat – a kérelmező választásától függően – honosító képzési időszakot, illetve képességvizsgálatot.
Az egységes szabályozás érdekében a hosszú távú cél azonban az, hogy bármely tagállam előírásai szerint szerzett végzettséget elfogadják az unió bármely más tagállamában.
Ennek érdekében az EU szabályozási rendszere lehetővé teszi a szakmai végzettség elismerését a képzési tartalom előzetes vizsgálatát követően. Az EU 92/51 határozata szerint a migráns személy képzését el kell ismerni, ha az által végzett tevékenység ugyanaz, amelyet végzett a származás helye szerinti tagállamban.
A határozat az alábbi esetekben ad útmutatást az elismertetésre vonatkozóan:
– ha a fogadó állam a szabályozott foglalkozás gyakorlásához megköveteli egy bizonyos diploma birtoklását
– ha a fogadó tagállam megköveteli egy bizonyos diploma birtoklását, és a pályázó egy olyan bizonyítványnak a tulajdonosa, amit az annak megfelelő oktatás és képzés során szerzett
– ha a fogadó tagországban valamely védett foglalkozás gyakorlása bizonyítvány birtoklásához van kötve
– ha a szabályozott foglalkozások gyakorlását a fogadó tagországban hozzáértési tanúsítványhoz kötik.
Foglalkoztatáspolitika
A munkanélküliség leküzdése az 1990-es évek közepétől az EU egyik legfontosabb célkitűzése. A csatlakozást követően Magyarországnak is alkalmaznia kell az európai foglalkoztatási stratégia (EFS) eljárásait, módszereit, s eleget kell tenni az EFS célkitűzéseinek. Az EFS bevezetésétől napjainkig az EU-ban közel 10 millió új állást hoztak létre, s a 11 százalékos munkanélküliségi ráta 8 százalék alá csökkent.
Magyarország számára az ESF különös jelentőséggel bír, hiszen jelentős mértékben hozzájárulhat többek között a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek enyhítéséhez, a tartós munkanélküliség leküzdéséhez, a humán-erőforrások fejlesztéséhez.
A közösségben a foglalkoztatási helyzet javításának legfontosabb eszköze az Európai Szociális Alap, amely nevével ellentétben alapvetően foglalkoztatási célokat szolgál. Célja, hogy a belső piacon javítsa a foglalkoztatási lehetőségeket, megkönnyítse a munkát keresők elhelyezkedését, fokozza a munkavállalók földrajzi és szakmai mobilitását, megkönnyítse a technológiai változásokhoz és a termelési rendszer fejlődéséhez való alkalmazkodásukat, elsősorban a szakképzés, át- és továbbképzés segítségével.
