1959. január 1-jén olajzöld egyenruhában vonultak be a „szakállasok” – élükön a Castro fivérekkel, Che Guevaraval és Camilo Cienfuegosszal – Havannába, megdöntve ezzel a Batista-rendszert Kubában. A forradalom előtti Kuba az amerikaiak kedvelt üdülőhelye volt, komoly gazdasági érdekeltségekkel, de a maffia is szívesen tivornyázott és szórta el a dollárokat a karibi országban. Népszerű és sokatmondó volt a Havannában akkor kapható „reggeli másnaposságra”-menü is.
Irigyelt sziget
Az elmúlt fél évszázad kubai történéseit sokan bírálták, támogatták, annyi azonban bizonyos, hogy a ma 11 milliós ország a nemzetközi színtéren mindig kiemelt szerepet kapott, leginkább az „északi szomszéddal”, az Egyesült Államokkal vívott politikai csatározások miatt. A népi támogatással győzelemre jutott forradalom eredményei – az agrárreform, az írástudatlanság felszámolása ellen indított kampány – Latin-Amerikában kezdetben igen irigyelt lépések voltak.
Később azonban az ország szovjet befolyás alá került, aminek első lépése volt az amerikai érdekeltségű cégek államosítása. Ezt követte a kubai rakétaválság, amikor szovjet rakétákat telepítettek a karibi ország pálmafás vidékére, mondván azok majd eltakarják „a kíváncsi szemek elől” a fegyvereket. A válság eredményeképpen szigorú amerikai embargó alá került a szigetország, amelyet a mai napig nem oldottak fel.
Trópusi szocializmus
A világot Kuba iparügyi minisztereként bejáró Che Guevara pedig ikonná vált, és számtalan nyugati ország fiataljainak példaképe volt a ’60-as, ’70-es években. A kubai egzotikum megismerése sok szocialista ország előtt nyitva állt, a Szovjetunióval kötött olajon és cukron alapuló egyenlőtlen kereskedelem kedvezett a Castro-vezetésnek, így a „trópusi szocializmus” működőképesnek látszott, amelynek kirakateleme volt az 1978-as Világifjúsági Találkozó is.
Venezuela és Kína a legjobb barát
A Szovjetunió hanyatlásával és Gorbacsov színrelépésével a kereskedelmi kapcsolatok csökkentek, a szállítások leálltak, a korábban 60 százalékos exportvolumen Moszkvával visszaesett, amely gazdasági és politikai katasztrófa felé sodorta az akkor „harmincéves forradalmat”. A megoldást a turizmus, annak fejlesztésével járó külföldi befektetők beengedése az országba (Spanyolország, Kanada, Németország), illetve új politikai szövetségesek keresése jelentette.
Falfestmény a forradalomról Havannában (Fotó: Gál Krisztián)
Venezuela, amely tanárokért és orvosokért „cserébe” az olajellátást biztosítja az országnak éppúgy fontos partnerré vált az elmúlt években, ahogyan Kína. Az üzemanyaghiány idején, amikor a mezőgazdaságban áttértek az igás állatokra, a közlekedésben megjelent az addig nem használt, mintegy hatszázezer bicikli Kínából.
Minden megváltozott
1959 előtt az országban a dollár egyenértékű volt a kubai pesoval, míg az ma nagyjából a huszadát éri. Ma az átlagos havi fizetés húsz dollárnak megfelelő kubai peso. A forradalom előtti írástudatlanság nagy aránya a már említett 1961-es kampánnyal teljesen megszűnt, továbbá az ország tíz százaléka ma már egyetemet végzett.
A születéskor várható élettartam húsz évvel növekedett 1959-hez képest, amely így vetekszik bármelyik nyugati ország hasonló statisztikáival. Az oktatási és egészségügyi rendszer Kuba két büszkesége, ugyanis mindenkire kiterjedő és ingyenes. Az idillt ugyanakkor árnyalja, hogy mentőszolgálat például nincs az országban, így ha valaki rosszul lesz, akkor az első arra járó autót inti le, vagy „éppen egy biciklit”.
Sokan emlékeztetnek azonban a több mint 200 ellenzékire is, akik kubai börtönökben vannak, illetve az összes háztömbre kiterjedő forradalmi bizottságokra, melyek minden gyanús cselekedetet megfigyelnek az egész országban.
Sorbanállás konvertibilis pesoval
A hiánygazdaságból kifolyólag, s a kiporciózva adott élelmiszerek miatt Kubában gyakoriak a sorbanállások. „Ki az utolsó a sorban?” kérdéssel azonosítják a járókelők, hogy mikor következhetnek, ha pedig sok időt kell várni, addig el lehet menni más ügyeket intézni. Ilyen ügyekből sok van, hiszen a turizmus és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatóiparral megnőtt a kemény valutával, konvertibilis pesoval rendelkezők aránya. Ők a hadsereg ellenőrzése alatt álló dollárboltokban vásárolhatnak a más kubai boltok polcain nem található termékekből.
A külföldön élő kubaiak száma jelenleg körülbelül 3 millió körül mozog, közülük is kiemelkedően sokan Miamiban telepedtek le. A kubai gazdaság egyik fontos pillére az általuk hazaküldött pénztömeg.
Az új vezető, Raúl Castro ünnepi záróbeszédében, amelyet a kubai Nemzeti Népgyűlés előtt tartott, kifejtette: az ötvenedik évforduló kapcsán „elsősorban Fidelt illeti köszönet”. Magát a beszédet a hosszú évekig megszokott „Éljen Fidel!” zárószavak helyett 2008-ban azonban már az „Éljen Raúl!” felkiáltás, majd ünneplés követte.
