Fiatal fiú rohan a tetőn, macskaügyességgel ugrál át a kiálló betondarabokon, aztán légies mozdulattal mintegy három métert repülve landol egy alacsonyabb épületen. Egy másik szó szerint felszalad a falra, aztán a peremen kézenállásban „pihen meg”. Társuk még a lépcsőkön sem a megszokott módon jön le: pár szaltóval dobja fel az egyébként unalmas utat. A kamaszok nem akciófilmben játszanak, hanem a parkour nevű sportnak hódolnak.
Nehéz szavakkal leírni, pontosan mit is művelnek a rendkívül impozáns mozdulatsorok gyakorlói. A mozgás művészeteként is emlegetett sport több helyről ismerős lehet – parkourosok ugráltak a Casino Royale című James Bond-film háztetőin, a Die Hard-sorozat negyedik részében és Madonna videoklipjeiben is.
Adaptálva
A rendhagyó urbánus mozgásforma lényege, hogy a parkourozó személy, más néven traceur a városban fellelhető akadályokat – falakat, háztömböket, padokat, újságosbódét – felhasználva jut el egy pontról egy másikig. Az improvizáción alapuló sport Franciaországban született a nyolcvanas években. Egyik atyjának David Belle-t tekintik, aki katona édesapjával vidéken élt, és az erdőben futva-mászva fejlesztette atlétikai képességeit. Amikor aztán Párizs külvárosába költöztek, Belle addigi mozgását a betondzsungel viszonyaira adaptálta. Később Sébastien Foucannal adtak végleges kereteket a parkournak, és pár társukkal megalapították a legendás Yamakasi-csoportot, bennfentes kifejezéssel élve: klánt.
A parkourt szabadfutás néven is szokták emlegetni, bár egyesek elválasztják a kettőt, mondván: az utóbbi forma jóval játékosabb. Míg a hagyományos, Belle-féle parkournál gyakorlója arra törekszik, hogy a leghatékonyabb módon jusson el egyik helyről a másikba, a Foucan által kifejlesztett szabadfutás hívei sokkal többre tartják a mozdulatok kivitelezésének eleganciáját, szinte már művészi kivitelezését.
Fegyelem és önuralom
Bár a parkour elsősorban akrobatikus elemeiről híres, amelyeknél előny a tornász vagy atlétikai múlt, a traceurök fontosabbnak tartják mentális lényegét hangsúlyozni. Kifejezetten tiltakoznak az ellen, hogy értelmetlen ugrálásnak, felelőtlen akrobatamutatványnak állítsák be a sportot, hiszen az szerintük éppen a fegyelemről és az önuralomról szól. A traceurök szerint ebben rejlik a parkour szabadsága. „Az embernek semmire nem kell figyelnie, csak a saját mozgására és a tökéletességre, amire törekszik. Ilyenkor olyan, mintha megszűnne az idő” – vallja Láposi Dávid, az esztergomi F.R.T.O.E. klán tagja.
A látványos sportot filozófiai kérdések nélkül is hamar felfedezték a médiumok és a világcégek. A sportruházat-gyártók közül több is ráharapott a benne rejlő üzleti lehetőségekre. Így például az Adidas is piacra dobta kifejezetten erre a mozgásformára tervezett cipőjét, az amerikai K-Swissnek pedig nem titkolt célja, hogy piacvezetővé váljon a szabadfutás szegmensében. Utóbbi cég a sportcipők gyártása mellett rendszeresen szponzorál különböző parkour-rendezvényeket és fő támogatója a legnagyobb amerikai parkourszervezetnek is.
Beszállt a reklámipar
Maguk az „alapító atyák” egyébként nem vetik meg a parkour kereskedelmi célú felhasználását: Foucan és Belle is rendszeres szereplői különböző reklámfilmeknek. Nem csak a sportban érdekelt gyártók használják ki ugyanis a parkour sikerét. Egyre többen reklámozzák termékeiket profi traceurökkel. Ők népszerűsítik például a Nokia telefonját, a Canon fényképezőgépét vagy a Go Fast energiaitalt. A cégek jól össze tudják illeszteni termékeik profilját a parkour értékrendjével: a szabadság, a dinamizmus és a sajátos elegancia bevált hívószavak az említett vállalatoknál is. Már állami tulajdonú cég is igyekezett felhasználni a szabadfutás fiatalokat megszólító erejét: az osztrák vasúttársaság 2006-ban nyári jegyeit népszerűsítette a sporttal.
Természetesen a filmipar sem maradhatott ki a parkour-hullám meglovaglásából. Bár a témában készült alkotások inkább nevezhetők látványosnak, mint tartalmasnak, a gyakorló parkourosok számára egyszerre oktató- és kultuszfilmek. Hazánkban is nagy kedvencnek számít Luc Besson filmje, a Yamakasi – A modern idők szamurájai című alkotás, amelyhez Belle-ék parkourcsoportja adta az ihletet. Nem ritka, hogy valaki először a vásznon találkozik a sporttal, s a filmben látottak hatására határozza el, hogy ő is kipróbálja. A következő lépés ilyenkor egyértelműen az internet, amely olyannyira domináns szerepet tölt be a parkourosok életében, hogy sokak szerint a sport a háló nélkül el sem terjedhetett volna. A kezdő traceurök számtalan videóból leshetik el a bonyolult ugrásokat és mozdulatsorokat, edzésterveket kereshetnek, de a kapcsolatot is itt tartják egymással a klánok.
nagyvárosi extrémsportok
Bouldering: gyakorlói épületek falán másznak fel biztosítás nélkül.
Freestyle walking: a szabadfutáshoz hasonló sport, sajátossága a korlátokon és padkákon való lecsúszás.
Parkour: művelője falakat, háztömböket, padokat, bódékat felhasználva jut el a város egyik pontjáról a másikig.
Street luge: az aszfaltszánkózás hódolói fekvő pózban, egy lapos, az aszfalt fölé csak pár centire magasodó fémszerkezeten gördülnek.
Városi sportpálya
A szabadságnak azonban megvannak a maga határai. Sokan úgy tartják, hogy illegális a falakon mászó, korlátokon ugráló fiatalok tevékenysége. „Volt rá példa, hogy valakinek nem tetszett, amit csináltunk, és szóltak a rendőröknek. Erre ők megdicsértek minket és azt mondták, nincs semmi gond, amíg nem okozunk rongálást” – említ egy esetet Nagy Richárd, a győri traceurök egyike. A sportág hívei arra hivatkoznak: a gördeszkásokkal, BMX-esekkel ellentétben ők nem károsítják az útpadkát vagy a márvány felületeket.
A városkép szempontjából akár hasznos is lehet a parkour. Ha nincs rongálás, a köztereken „mutatványozó” traceurök feldobhatják a környezetet, érdekes színfoltot adva a városnak. Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Társaság ügyvezető igazgatója úgy véli, ehhez az kell, hogy a sport ne sokkolja az embereket. „Egyfajta cirkuszként funkcionálhat, de fontos, hogy ne okozzon rossz érzést a járókelőkben, ne akarjon elriasztani.”
Az extrém sport mindenesetre hazánkban is egyre népszerűbb. Ezerre becsülik követőinek számát, akik ma már szinte minden magyar nagyvárosban megtalálhatók, Soprontól Nyíregyházáig. Nálunk egyelőre csak hobbiból foglalkoznak vele, Angliában viszont januárban felvetődött az ötlet, hogy az alapokat akár a középiskolákban is tanítanák. A javaslat indoklása szerint a sport megfelelő iskolai felügyelet mellett arra bátorítja a gyerekeket, hogy jobban figyeljenek közösségükre és a környezetükre, valamint a kockázatkezelő készségeiket is fejleszti. Legalábbis ezt igazolták egy nemrégiben lezárult hároméves kísérleti program eredményei: 30 százalékkal javultak a fiatalkori bűnözés statisztikai mutatói abban tizenkét londoni iskolában, amelyek tanrendjébe beillesztették a parkourt.
