Ahol lehet
Ahol legálisan lehet fürödni: Délegyháza, Dunaharaszti, Gyömrő, Pócsmegyer, Veresegyház, Dunavarsány és a Budakalász mellett található Omszki-tó egy kis része.
Amint megjön a jó idő, egyre többen járnak a Budapest környéki bányatavak valamelyikéhez pihenni, fürödni. A tavak mellett szól, hogy nem kell kifizetni a normál fürdők egyre borsosabb árait, ráadásul nagy a valószínűsége, hogy kevesebb emberrel fogunk találkozni, mint egy strandon. A főváros környékén mintegy harminc bányató található, ebből hétben lehet legálisan fürdeni – tudta meg a FigyelőNet Kádár Mihálytól, az Országos Környezetegészségügyi Intézet vízhigiénés főosztályának vezetőjétől (e tavak listája a keretesben olvasható).
A fürdőzésre engedélyezett tavak vízminőségét a nyári szezonban kéthetente ellenőrzik, a tisztiorvosi szolgálat munkatársai arra is figyelnek, hogy van-e ivóvíz, WC a környéken, illetve a szemetet rendszeresen összeszedik-e. A törvényesen működő bányatavak népszerűsége változó, van ahol kétszázan, van ahol nyolcszázan fürödnek naponta. Az azonban bizonyos, hogy nagyon sokan fürödnek olyan bányatavakban, melyekben igazából – legalábbis a szabályok szerint – nem lehetne. A tiltás legfőbb oka a fürdőző védelme.
Nagyobb veszélyt rejtenek a nem ellenőrzött tavak
A szakhatóság ugyanis csak a legális bányatavak vízminőségét vizsgálja, a többiét nem. Ráadásul az illegálisan használt bányatavakat gyakran az is rontja, hogy a helyszínen még zajlik valamilyen bányászati kitermelés, így ezen állóvizek környezete is meglehetősen szennyezett, ami további betegségek kialakulásához vezethet. De nemcsak ez jelent veszélyt, maguk a fürdőzők is fertőzhetik egymást, hiszen nem ritka, hogy a kórokozókat ők hozzák. A leggyakoribb tünet az illegális helyen fürdőzőknél a hasmenés, de ugyancsak előfordulhat bőrbetegség, szemirritáció vagy felsőlégúti megbetegedés. Arról viszont senki sem vezet statisztikát, hogy évente hányan betegednek meg a piszkos víztől, erről még megközelítő adatok sincsenek.
Itt például nem tilos a fürdés: bányató Budakalász mellett (MTI)
Kádár Mihály szerint bár a bányatavakhoz járók többsége tisztában van a veszélyekkel, ez nem érdekli őket, így egy esetleges felvilágosító kampány sem tántorítana el túl sok embert az ingyenes fürdőzés élményétől. Eredményt talán azzal tudnánk elérni, ha a sajtóban folyamatosan ezzel foglalkoznának és azt mutatnák be, hogy ennyi, meg ennyi fertőzés történt, amivel talán sikerülne egy kicsit megijeszteni ezeket az embereket – mondta a főosztályvezető.
A rendőrség sem tehet semmit
A szigetszentmiklósi rendőrök a helyi közterület-felügyelőkkel karöltve járnak ki a dél-pesti, csepeli bányatavakhoz ellenőrizni az illegális fürdőzőket – közölték a FigyelőNet érdeklődésére a kapitányságon. A jó idő érkeztével megpróbálnak minél gyakrabban járőrözni, azonban erre nekik sincs kapacitásuk, így bár szükség lenne rá, hogy minden nap kijárjanak, ezt nem tudják megtenni. Az ilyen esetekben elcsípett fürdőzőket általában a helyszínen bírságolják meg, ám az ezertől tízezer forintig terjedő büntetésnek a rendőrség szerint sincs elbátortalanító hatása.
A büntetés mértékét a cselekmény súlya dönti el: a kiskorúakat általában meg sem bírságolják, de ha egy szülő a gyerekeivel ment ki a bányatóhoz, akkor magasabb büntetésre számíthat. Mivel minden szabálysértést egyben kezelnek, ezért arról a rend őrei sem vezetnek statisztikát, hány ilyen jellegű ügyük van egy évben. Akárcsak Kádár Mihály, a szigetszentmiklósi rendőrök is leginkább egy hatásos kampányban látják a megoldást, amelyben részletesen bemutatják az ilyen tavak egészségügyi kockázatát.
Valamivel bonyolultabb a helyzet az észak-pesti bányatavaknál, hiszen itt a szerteágazó tulajdonosi viszonyok is nehezítik a rendőrség hatékony fellépését – tájékoztatott Szabó Pál főhadnagy, a szentendrei rendőrkapitányság sajtófelelőse. Hozzátette: a rendkívül népszerű Lupa-tónak például több mint kétszáz tulajdonosa van, köztük olyanok, akik mindössze öt négyzetméternyi területet birtokolnak. A gond ezzel az, hogy a rendőrség csak akkor tud kivonulni a helyszínre, ha ezt a terület tulajdonosa kéri tőle, ám ők szinte sose csinálnak az ügyből problémát. Így mindössze annyit tudnak tenni, hogy amikor „sok kocsi összegyűlik”, akkor odamennek a rendőrök is. Szabó Pál szerint az lenne a legjobb megoldás, ha ezeket a területeket fizikailag elzárnák, például egy kerítéssel körbekerítenék, azonban ez a tulajdonosi viszonyok miatt szinte lehetetlen.
A főhadnagy szerint a felvilágosító kampány sem lenne jó megoldás, mivel a fürdőzők nyolcvan-kilencven százaléka tisztában van vele, hogy milyen veszélyeket rejt a víz, így ez is körülbelül annyit érne, mint a bírságolás: semmit.
Hiába kerítik körül
Bár tisztában vannak azzal, hogy a tiltás ellenére sokan kijárnak az Omszki-tóra fürödni, az önkormányzat mégsem tehet sokat, maximum egy táblát helyezhet el a parton, ami felhívja a figyelmet a tilos tevékenységre – tudtuk meg Parlagi Endrétől, a tó tulajdonjogát birtokló Budakalász polgármesterétől. Hozzátette: amit tudnak, megtesznek, így javítanak a környék tisztaságán és közbiztonságán: például a négynapos ünnep alatt mozgatható illemhelyeket helyeztek el a tóparton.
Mindemellett a közterület-fenntartók a rendőrökkel karöltve járnak ki ellenőrizni és büntetni, ám a pénzbírságnak itt, akárcsak a csepeli bányatavaknál semmilyen haszna nincs. Az Omszki-tó ráadásul a helyszínen működő vízisí miatt körbe van kerítve egy kerítéssel, ám ez sem ért sokat: lyukat vágtak rá, átmásztak, tehát visszatartó hatása ennek sincs.
