Fokozatosan erősödik a szakmai körök figyelmeztetése, miszerint a fajok sokféleségét tekintve bolygónk globális válság előtt áll. „Annak ellenére, hogy a növény- és állatfajok megmentése önmagában véve is létfontosságú, ennél mégis jóval többről van szó, ugyanis a földi ökoszisztéma jövőbeni genetikai sokfélesége forog kockán” – hangsúlyozta Mike Parr, az 52 ország természet- és állatvédelmi szervezeteit tömörítő Alliance for Zero Extinction szervezet munkatársa.
A fajok kihalási rátája az emberi tevékenység következtében a természetes dinamika 100–1000-szeresére gyorsult – állítják a WWF kutatói a Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos szaklapban. A biológusok olyan emlősöket, madarakat, kétéltűeket és hüllőket, illetve a növények közül fenyőféléket vizsgáltak, amelyekről már a korábbi kutatások alapján széles körben rendelkeztek adatokkal.
A vizsgálat kimutatta, hogy a legveszélyeztetettebb mintegy 794 faj többsége mára már csak egy-egy élőhelyre szorult vissza, ráadásul csak alig egyharmaduk áll törvényi védelem alatt. A másik kategóriába tartozó, vagyis a jelentősen veszélyeztetett élőhelyen található 595 faj védelme érdekében viszont a lehető leghamarabb lépéseket kell tenni. Az eredmények alapján az Alliance for Zero Extinction egy térképet állított össze a „fajok kihalásának epicentrumairól”. Az érintett fajok többsége a fejlődő országokban található, megmentésük sok esetben a fejlett ipari országok hathatós segítsége nélkül elképzelhetetlen – teszik hozzá a kutatók.
Az 1500-as évek óta mintegy 245 faj kihalását jegyezték fel. Ma közel háromszor ennyi fajt fenyeget a kipusztulás veszélye. „Erkölcsi kötelességünk cselekedni, a tudományos ismeretek ugyanis rendelkezésünkre állnak, de már nincs sok időnk” – tette hozzá Parr.
A WWF a 2004. évi Élő Bolygó Jelentése (Living Planet Report 2004) felhívja a figyelmet arra, hogy az ökológiai lábnyomunk 1961 óta két és félszeresére nőtt. (Az ökológiai lábnyom egy számszerű mutató, amely azt fejezi ki, hogy az életmódunk milyen környezeti terheléssel jár.) Ennek eredményeként 2004-ben az egy főre eső átlagos ökológiai lábnyom 2,2 hektár, ami természetesen különbözőképpen oszlik meg az egyes országok között. Míg egy átlag észak-amerikai ökológiai lábnyoma kétszerese egy európaiénak, egy afrikai vagy ázsiai lakosénak már hétszerese. Az ökológiai lábnyom hatása elsősorban az energia, valamint a növény- és állatfajok terén mutat gyors növekedést. A növekvő energia, víz és élelem iránti igény miatt 1970 és 2000 között a szárazföldi és a tengeri fajok populációinak állománya 30, az édesvízieké pedig 50 százalékkal csökkent.
