A kerecsensólyom világállományát ma hat-nyolcezer párra teszik, de számuk a Kárpát-medence kivételével mindenhol csökken. A 20. század második felében szinte teljesen kipusztult, azóta a sikeres védelemnek köszönhetően a 450 párt számláló európai állomány mintegy 40 százaléka Magyarország és Szlovákia területén él.
Képgaléria: a turul és a kerecsen (forrás: MME)
Megőrzése továbbra is kiemelt természetvédelmi feladat, hazánkban a kerecsensólyom fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke egymillió forint. A 2006-ban elindult Európai Unió LIFE-Nature programjának keretében 46 kerecsenre kerül műholdas jeladó 2009-ig – közölte a Magyar Madártani Egyesület (MME).
A turul nyomában
Kevés az olyan eset, amikor egy, sokáig csak szájhagyomány útján terjedő monda, mese alakját tudományos megfigyelésekkel lehet beazonosítani. Egy széles körben kevéssé ismert turul-legenda alapján azonban a madarászok biztosak benne: a kerecsen sólyom az Árpádok őseként, totemállatként ismert turul – mondta el a Figyelőnetnek Prommer Mátyás, Kerecsensólyom-védelmi LIFE projekt munkatársa.
A monda szerint a Kárpátoktól keletre pásztorkodó magyarok nyájait óriási, fekete sasok tizedelték. A legelő fölött köröztek, és olyan hatalmasak voltak, hogy a marhát is könnyű szerrel elragadták. A ragadozók már a magyarok megélhetését fenyegették, a pásztorok és a harcosok is tehetetlenek voltak. Ekkor, magasan a sasok fölött megjelent a turul, és zuhanórepülésben a sasok közé vágódott: az egyik holtan zuhant a földre, a többi elmenekült – idézi a mondát Prommer Mátyás.
A Turul ekkor azt monda a magyaroknak, menjenek vele, elvezeti őket egy új hazába. A törzsek nyugat felé indultak az előttük repülő madár nyomában, így értek a Kárpát-medencébe. A későbbi Magyarország nyugati határán a madár a magasba emelkedett, és eltűnt a szemük elől. A magyar nép pedig a turult követve új hazát talált a Kárpát-medencében.
Képgaléria: a turul és a kerecsen (forrás MME)
Valóban elűzik a sast
A turul sólyom voltát támasztja alá, hogy a sólymok a magasból, zuhanórepülésben, gyorsaságukat és a meglepetés erejét felhasználva támadnak prédájukra. A leggyorsabb vadász, a vándor sólyom akár 300 km/órás sebességre képes felgyorsulni. Ezen túl sokszor megfigyelték, hogy sólymok a náluk jóval testesebb sasokat „elverik” a fészkükről. Egyik sólyomfaj sem rak fészket, sasok, hollók, varjúk költőhelyét foglalják el. A monda tehát arra utal, hogy a sólymok között kell keresni a turult. Sólyomvoltát igazolja, hogy még a középkorban is a legkedveltebb vadászmadár a kerecsen és a vándor sólyom volt – mondja a szakértő.
Két tény szűkíti a kört a kerecsenre. A faj elterjedési területe a Kárpát-medence nyugati határa: a madár legfőbb tápláléka az ürge, amely a puszták lakója. A kerecsensólyom bizonyítottan legnagyobb európai állománya Magyarországon él. Elképzelhető, hogy Ukrajnában magasabb az egyedszám, ám ezt tudományosan még nem igazolták – fogalmaz Prommer Mátyás. A kerecsen a puszták népének fontos segítőtársa: Mongólia nomád törzsei vándorlásuk során a kerecsent keresik az égen. Ahol ugyanis ez a madár köröz, ott füves pusztának, azaz megfelelő legelőnek kell lennie.
Vészesen csökken az állomány
A populáció csökkenésének jelenleg feltételezett okai: a természetes fészkelőhelyek eltűnése, a táplálkozó területek és a táplálékforrások csökkenése vagy megszűnése, az áramütés és lelövés miatt megnőtt mortalitás, a költési siker csökkenése a természetes fészkek elhasználódása miatt, emberi zavarás és növekvő mortalitás a vonulási útvonalakon és telelőhelyeken – tudtuk meg a madártani egyesülettől.
A legfontosabb feladatot ma a fészkelőhelyek biztosítása, a mezőgazdasági támogatási rendszer és az ahhoz kapcsolódó élőhelykezelések hatásának vizsgálata, a legfontosabb tápláléknak számító ürge biztosítása, az elektromos vezetékek szigetelése, a fészekőrzés és az egységes monitoring-rendszer kiépítése jelenti.