Arcukra fagyott az ünnepélyes mosoly a hegyaljai elöljáróknak, amikor éppen egy évvel ezelőtt a hegyaljai borfesztiválra érkező Orbán Viktor fittyet hányva a protokollnak, az állami tulajdonú, nagy helyi társaság helyett a felesége szőlőjét felvásárló cég vezetőjéhez ment először parolázni.
Pedig – miként a mondás tartja – akinek bora van, barátja is van. Tokaj-Hegyalja az idén, úgy tűnik, mindkettőben bővelkedik. A szeptemberi előrejelzések alapján még rekordévet – a tavalyinál 20 százalékkal több, majd félmillió mázsa szőlőt – vártak az idén Hegyalján. A bőségben hiába csökkentek az árak 15-20 százalékkal, a felvásárlásra még sincs pénze a környék legnagyobb, a termés háromnegyedét átvevő állami kereskedőháznak. A társaság “forgóeszközei” még a korábbi évekből maradt borkészletekben fekszenek.
A hegyaljai bajokra azonban családi kötődése miatt is fokozottan érzékeny a miniszterelnök, csakúgy, mint az e vidékről, Hercegkútról származó kancelláriaminiszter (lásd keretes írásunkat). Amint azt Stumpf István be is jelentette: a kormány a zárszámadási törvény elfogadása után 2,5 milliárd forintot különít el az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-n keresztül szőlőfelvásárlásra a Tokaj Kereskedőház Rt. számára.
KötődésekA hercegkúti Stumpf család évtizedek óta kötődik a tokaji borászathoz, borkereskedelemhez, s ez a több szállal megerősített kapcsolat mindmáig megvan. A kancelláriaminiszter unokatestvére Stumpf Miklós, a sátoraljaújhelyi Tokaj Kereskedőház Rt. vezérigazgató-helyettese, a marketingigazgatót pedig Stumpf Andrásnak hívják. Az egyebek között bortermeléssel, mezőgazdasági termékek ügynöki nagykereskedelmével foglakozó hercegkúti Evinor Bt. is a család két tagjának résztulajdonában van. A miniszterelnök felesége, Lévai Anikó pedig tulajdonos az 1997-ben bejegyzett Szárhegy Dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft.-ben, egy egyebek között ital-nagykereskedelmi, faipari és ingatlanforgalmazási tevékenységet végző olaszliszkai cégben.
ROSSZ AKCIÓ. Szabó Csaba, a Tokaj Kereskedőház igazgatóságának elnöke szerint a szeptemberi termésbecslés alapján Hegyalján leszüretelendő 480 ezer mázsa termésből 380 ezer mázsa felvásárlására készültek fel, ám a ténylegesen átvett szőlő végül várhatóan kevesebb lesz. (Ezt alátámasztják a gazdák legfrissebb termésközlései is.) Az alacsony cukortartalmú szőlőből nem lesz bor, azt a bodrogolaszi lepárlóban dolgozzák fel, ami ugyan növeli a költségeket, de nem gerjeszt további piaci zavarokat (a felvásárlás részleteit lásd külön).
“Választások előtti célzott szociális támogatás” – summázza a tokaji gyorssegélyről hozott döntést Raskó György, a konkurens – angol tulajdonú – mádi Royal Tokaji Kft. ügyvezető igazgatója, aki korábban a miniszterelnöki hivatal tanácsadója, s az Antall-kormány földművelésügyi államtitkára is volt. Mint rámutat, az elmúlt tíz év valamennyi kormánya efféle szociális jelegű tőkeinjekcióval segítette a tokaji gazdákat a bő termés idején. A különbség csak annyi, hogy a támogatás mértéke exponenciálisan növekszik, hiszen tavaly “csupán” 1,5 milliárd forintot költött az állam a tokaji szőlőfelvásárlásra. A más országrészekben termelő borászok eközben joggal panaszkodnak, mert a hasonló túltermelési bajoktól szenvedő másik 21 borvidéknek összesen jut 1,5 milliárd forint.
Az adófizetők milliárdjaiból eközben Tokajban olyan rossz minőségű szőlőt vásárolnak fel, amelyből csak silány, fillérekért eladható bort lehet készíteni – mondja Raskó. A pénz zömét inkább az értékesebb szamorodni és az aszú propagálására kellene fordítani. Az ilyen akciók tönkreteszik a professzionális borászatokat is, mert lejáratják Tokaj-Hegyalja hírnevét. Elveszik a lehetőségét is annak, hogy egyszer rendes, a helyi szőlészek, borászok számára tisztes megélhetést biztosító ára legyen a tokaji szőlőnek és bornak. Hol van már a KGST, ahol ilyen tömegben az egyáltalán nem jó minőségű bort el lehetett adni. Az ilyen fajta szőlőfelvásárlás a lehető legdrágább megoldás – állítja Raskó. A gazdáknak kisebb termésre kellett volna metszeni. Ha már így alakult, szerinte az lenne a legolcsóbb megoldás, ha a felesleges szőlőt megsemmisítenék, beszántanák a földbe.
Tokaj-Hegyalja borpiaca és a felvásárlás• A borvidék termőterülete: 5428 hektár
• Az idei szőlőtermés a szeptemberi becslés alapján: 480 ezer mázsa
• A Tokaj Kereskedőház Rt. szerint felvásárolandó: 380 ezer mázsa
• Várható szüretelendő mennyiség: 240-310 ezer mázsa
• A borvidék borászatainak száma: 32 (részben brit, amerikai, spanyol, francia feldolgozók és felvásárlók)
• A Tokaj Kereskedőház piaci részesedése a bortermelésben, az értékesítésben 60 százalék körüli
• Az idén a borvidék szőlőterületének 80 százalékáról vásárolja fel a szőlőt, 4 ezer termelővel áll kapcsolatban
• Az idén a felvásárlásra elkülönített keret: 2,5 milliárd forint, ebből 3,5 ezer hektárról lehetne felvásárolni a szőlőt
• A közvetlenül szőlőfelvásárlásra kalkulált összeg 1,3 milliárd forint, a többiből a cég szerint a borlepárló rendszert fejlesztik, új tartályokat vesznek
SZOCIÁLPOLITIKA. Tokaji lakosként örülnöm kell minden pénznek, ami a szociális feszültségeken enyhít – kommentálja a hírt Bacsó András, a spanyol Vega Sicilia tulajdonában lévő, tolcsvai Tokaj Oremus Kft. ügyvezető igazgatója. Még akkor is, ha a direkt állami felvásárlásnál szerinte kifinomultabb intervenciós technikákat is lehetne találni. Abban azonban nem lát kivetnivalót, hogy az intervenciós feladatot az állami cégen keresztül bonyolítja le a kormány, mert más országokban is központilag hajtják végre ezeket. Nem is csak a szőlőtöbbletet kellene kivonni a piacról, hanem a tavalyról maradt, mintegy 80 ezer hektoliter – szintén eladhatatlan – borkészletet is. Máskülönben, mint korábban, az alföldi borkereskedők olcsón felvásárolják és az eredetigazolással piacra dobott, literenként 200-300 forintos “Tokajival” nehezítik az értékesebb hegyaljai bor eladását a kereskedelmi láncoknál. A nagy hozamok helyett a kevesebb, de minőségi szőlőé és boré a jövő. Ehhez át kell állni egy másik termelési módszerre, integrálni kell az új kutatási eredményeket a világszínvonal eléréséhez, mert ehhez a hagyomány nem elég. A kényszerfelvásárlással, a nyomot árakkal ugyanis nem termelődik annyi jövedelem, amennyiből futná a fejlesztésre, a nagyobb marketingre, a korszerű borászati eljárások bevezetésére. Bár a termés beszántását túl drasztikus lépésnek tartja Bacsó András, abban egyetért Raskóval, hogy szükség lenne mintegy 800-1000 hektárnyi, gyenge minőséget adó szőlőterület kivonására a Hegyalján. Helyette az értékesebb hegyoldalon kellene újratelepíteni. Szabó Dániel, a Promontorbor szakértője szerint viszont vétek lenne most kivágni a szőlőt. A terület csökkentése legfeljebb az EU-csatlakozás után esedékes, hiszen az unióban fizetnek az ületvények kivágásért. Egyúttal telepíteni is addig kell, mert a csatlakozás után nem lehet az eddig szőlőtermelésre nem használt területeket ilyen célra művelés alá vonni.
FELDARABOLJÁK? Nem fukarkodott a támogatásokkal a kormányzat, hiszen a tavalyi és idei juttatással 4 milliárd forintot költött az adóforintokból a kereskedőházra. A feltőkésítést többen összefüggésbe hozzák azzal a kormánytisztviselők által megemlített, ám hivatalosan még meg nem erősített tervekkel: többé már úgysem kell felvásárlási támogatást adni, mert a Tokaj Kereskedőházat átszervezik. A cégből kivihető, piacképes üzletágakat, mint az értékes Szarvas dűlőt, a borfeldolgozót, illetve a tekintélyes készlettel rendelkező bormúzeumot privatizálják. Bennfentesek tudni vélik, hogy a vásárlásnál eleve előnyös helyzetből indulhatnak majd a kormány közeli szőlészvállalkozók.
Megoszlanak azonban a vélemények arról, valóban olyan jó üzlet lenne a kereskedőház vagyontárgyainak megszerzése – annak ellenére vannak kétkedők, hogy a Tokaj Kereskedőház Rt. tavaly 2,7 milliárd forint árbevétel mellett 194 millió forint adózás előtti eredményt ért el. Raskó szerint megfontolt befektető ilyen állapotában nem vásárolná meg a kereskedőházat, mert nagyon rossz a piaci híre, s annak helyreállítása komoly marketing-beruházást igényelne. Bacsó András szerint ugyanakkor magánkézben azonnal eredményesebb lenne a nagygazdaság, bár az alkohol hozzáadásával készült aszúkészlet üzleti értékét nem tartja nagyra. Mint mondja, a piac döntése egyértelmű, a borárverések sztárjai a méregdrága klasszikus aszúk helyett a tradíciókon továbbfejlesztett friss, nemes, természetes és főleg versenyképes árú aszúk. Ezek megfelelnek a modern gasztronómiai elvárásoknak. Mások szerint azonban éppen a csaknem egymillió palackos aszúkincs a társaság egyik nagy értéke, a muzeális borokért a rangos nyugat-európai árveréseken palackonként több ezer dollárt is megadnak.
Szabó Dániel – aki nyolc éve az Országos Borminősítő Bizottság tagja – tapasztalatból mondja, hogy a kereskedőház borai nem olyan rosszak, mint ahogyan azt a konkurensei híresztelik. Sőt, tekintve, hogy az értékesebb hatputtonyos aszú érlelése csaknem egy évtizedig tart, sok rivális még a kereskedőház több részre szakadt, privatizált jogelődje, a Tokaji Állami Gazdasági Borkombinát által érlelt aszúval nyer a borversenyeken. Korszerűbb technológiával a kereskedőház a magasabb minőségi osztályokban is meg tudná szorongatni a versenytársait.
“Sokaknak fáj a foga a több milliárd forint értékű muzeális borkészletünkre és a Szarvas-dűlőre, de nem adjuk” – utasítja vissza az újabb privatizációról szóló híreket Szabó Csaba. A társaságnál 1999-ben választottak új vezetést, s legutóbb tavaly zajlott le szervezeti átalakítás, akkor 99 fővel csökkentették a létszámot. A kereskedőház továbbra is tartós állami tulajdonban marad, termelőegységek eladását nem tervezik.
