Bár az “élveboncolás”, vagyis az élő állatokon végzett – és általában azok pusztulásával végződő – tudományos célú beavatkozások ma sem ritkák a különböző laboratóriumokban, az élettudományokban elterjedőben vannak az olyan vizsgálati módszerek, amelyek kíméletesebben bánnak a négylábú kísérleti alanyokkal.#<# Brit kutatók például most olyan eljárást dolgoztak ki, amellyel az állatok megölése nélkül leshetik meg a patkányok központi idegrendszerben zajló sejtszintű folyamatokat. A tudósok célja a memória vizsgálata, ennek érdekében fluoreszcens mikroszkópiával figyelik az idegsejtek aktivitását és struktúráját. Az agyszövetbe speciális adagolóval fluoreszkáló folyadékot juttatnak, amely láthatóvá teszi a sejtek különböző nyúlványait: az állatok tanulása során újonnan keletkező, esetleg megszűnő kapcsolatokat. Így igazi élő organizmus mikroszkópos vizsgálata valósul meg – minderre eddig nem volt példa. Az állatok fejére erősített komplex szerkezet egyébként a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a koponya egy darabját eltávolítják, és a lyukat speciális szövetbarát műanyaggal vonják be. Ebbe ágyazák bele az optikát, illetve a reagenseket adagoló kapillárisokat. A műanyag egyben interface is, amelyhez számítógép csatlakoztatható; az agyból egyenes adásban közvetített kép végül egy monitoron jelenik meg. Az egész rendszer 25 grammot nyom, amelyet a patkányok már úgy képesek magukon cipelni, hogy az viselkedésüket alapvetően nem befolyásolja. A kutatók jelenleg azon dolgoznak, hogy egér méretre szabják a “sisakot”. A laboratóriumi egerek között ugyanis már sok genetikailag módosított változat létezik, többek között olyanok is, amelyek agysejtjei a normálistól eltérően működnek, így ezek vizsgálata még többet árulhat el az idegrendszerről.
