Jugoszlávia 1992 és 1993 közötti miniszterelnöke annak idején hiába próbálta lebeszélni a NATO vezetőit az ország bombázásáról és rávenni Putyin orosz elnököt arra, hogy intézze el Szlobodan Milosevics távozását. Milan Panic, aki “civilben” az ICN Pharmaceuticals nevű kaliforniai székhelyű – s a volt tiszavasvári Alkaloidát is birtokló – multinacionális gyógyszeripari vállalat tulajdonosa, reméli: most nagyobb sikerrel jár, amikor az Európai Uniót akarja meggyőzni a jugoszláv utódállamok minél gyorsabb felvételéről.
A 72 éves politikus-üzletember szerint egész Európa biztonsága szempontjából döntő jelentőségű egy újabb véres etnikai konfliktus megelőzése a Balkánon. Úgy véli, hogy a térségben lévő országok korai politikai és gazdasági integrációjának messze szerényebbek lennének a költségei, mint amennyibe egy újabb válság rendezése kerülne. Panic ezért arra sürgeti az EU-t, hogy gyorsítsa fel a volt Jugoszlávia utódállamainak (Jugoszlávia, Horvátország, Macedónia és Bosznia-Hercegovina) csatlakozását a kontinens elitklubjához. “Nagyon rövid idősíkban gondolkozom” – jelentette ki az ex-kormányfő a Figyelőnek nyilatkozva.
Emlékeztetett rá, hogy a jelenlegi belgrádi vezetés – amelyet tanácsadóként segít – 10 éven belül képzeli el az ország belépését az EU-ba. Panic szerint azonban nem lehet ilyen sokáig várni: lépni kell, amíg nem késő. Azon a véleményen van, hogy a térség törékeny stabilitású országainak gyors és együttes csatlakozása csak úgy lehetséges, ha az unió a jelenlegi jelöltektől eltérően csak a tagság legalapvetőbb követelményeit kéri számon tőlük; a tagországok csak így tudnák jóvátenni azt a “tragikus hibát”, amit 1991-ben Szlovénia és Horvátország függetlenségének túlzottan gyors elismerésével vétettek. Véleménye szerint ezzel a Nyugat tulajdonképpen megágyazott az etnikai konfliktusoknak és a gazdasági hanyatlásnak a térségben.
Miként csináljunk 20 dollárból 2 milliárdot?Milan Panic 1956-ben családjával, két bőrönddel és 20 dollárral a zsebében érkezett az Egyesült Államokba. Az akkor 27 esztendős vegyész nem esett kétségbe. Nagy hasznát vette küzdőszellemének, amit még Tito partizánseregében, majd később Jugoszlávia országúti kerékpárbajnokaként szerzett. Három évvel azután, hogy vegyészként elhelyezkedett Dél-Kaliforniában, létrehozta a gyógyszerek gyártására és kikísérletezésére szakosodott ICN-t, amelynek értéke ma 2 milliárd dollár. A cég 31 országban, köztük Közép- és Kelet-Európában rendelkezik érdekeltségekkel, termékeit a világ több mint 90 országában árusítják.
Panic 1992-1993-ban politikai kitérőt tett, amikor az Egyesült Államok elnökének különleges engedélyével elvállalta Jugoszlávia kormányfői tisztjét. Politikai karrierjét a Miloseviccsel folytatott rivalizálás törte derékba, bár ő már akkor megjósolta az ultranacionalista szerb vezérnek, hogy milyen sors vár rá.
Panic nagyon hasznos és jó kezdeményezésnek tartja a stabilitási paktumot és nagyra értékeli az EU által Belgrádnak ígért pénzügyi segítséget. “De amire a jelenlegi helyzetben leginkább szükségünk van, az a külföldi tőke bevonása” – mondta. Jugoszlávia és a régió többi országának világos és közeli csatlakozási perspektívája lenne szerinte a leghatékonyabb eszköz a tétovázó külföldi tőke meggyőzésében.
A volt kormányfő más fronton is offenzívába lendül. A kormányhitelezőket tömörítő Párizsi Klubnál azért lobbizik, hogy könnyítsen Jugoszlávia adósságterhein, e nélkül ugyanis az ország erejét felemészti a tartozás törlesztése. Az új belgrádi vezetés több mint 15 milliárd dolláros adósságállományt örökölt, amihez még hozzáadódnak a kamatok.
A nehéz helyzet ellenére is visszafordíthatatlannak tartja a demokratizálódási folyamatot Szerbiában. Milosevics, akinek különben Panic 1992-ben szemtől-szembe megjósolta a sorsát, már a múlté, követői pedig alighanem az egykori szocialista országok utódállampártjainak az útját járják majd be. Az ICN tulajdonosa arra számít, hogy az új Jugoszlávia azokkal a gazdasági és politikai kihívásokkal szembesül majd a következő években, mint hazánk néhány évvel ezelőtt. Magyarországot egyébként is vonzó és követendő modellnek tekinti szülőhazája számára.
Nem hisz az etnikailag tiszta országok koncepciójában. Véleménye szerint a szerbek és a magyarok a Vajdaságban megmutatták, hogy lehet békében élni. “Nem hiszem, hogy szerbek, horvátok és muzulmánok ne tudnának együtt élni, ami történt, azért ultranacionalista vezetőik a felelősök” – szögezte le.
Nem ért egyet azokkal, akik szerint a világ már nem lesz olyan többé, amilyen a második hazáját, Amerikát ért terrortámadás előtt volt. “A második világháborút követően is ugyanezt mondták, Európa mégis jobb és egységesebb lett” – emlékeztetett a politikus, aki szerint a merénylet közelebb hozza egymáshoz a világ országait, de mindenekelőtt Európát és Amerikát. Reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok vezető politikai körei a szeptember 11-én történtekből azt a következtetést vonják le, hogy a bezárkózási politika – amire mindig van hajlam a tengerentúlon – nem járható út.
