Gazdaság

Tulajdonosi vita a Zalakerámiánál – Gáz van Zalában?

Feloldhatatlannak tűnik az ellentét a Zalakerámia két fő részvényese, a társaságot 1999-óta irányító Arago és a tavasz óta komolyabb részesedéssel bíró ÁÉB között.

Még az is lehet, hogy földgázlelőhelyet találtak a telephely alatt – hangzik egy lehetséges válasz arra kérdésre, vajon mit akar a Gazprom bankja, illetve annak magyarországi leányvállalata a Zalakerámiában. Ez a feltevés nem teljesen abszurd, hiszen az Arago másik érdekeltségével, a Pickkel is megesett, hogy egy fúrás nyomán palackozható ásványvíz tört fel a gyár telephelyén, ráadásul a zalai földgázmezőket még valóban nem írták le véglegesen. Valószínűleg azonban nem ez az oka annak, hogy a Gazprom többségi tulajdonában álló Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB) és a AB Gazprombank immár 20,22, illetve 5,16 százalékot szerzett a csempegyártó cégben, amelyet eddig egyedül irányított a 26,13 százalékos tulajdonnal rendelkező Arago Befektetési Holding.

Tulajdonosi vita a Zalakerámiánál – Gáz van Zalában? 1RÉSZVÉNYESI VITÁK. Az ÁÉB márciusban, a társaság közgyűlését megelőzően jelentette be, hogy részesedése a korábbi 8 százalékról 20 százalék fölé emelkedett. A két fő részvényes közötti viták az április 25-i éves rendes tulajdonosi gyűlésén kezdődtek, ahol a bank nem szavazta meg a 2001-ről szóló beszámolót. A pénzintézet korábban a közgyűlés 30 nappal történő elhalasztását kérte, arra hivatkozva, hogy tanulmányozni szeretné a beszámolót, különösen a cégcsoport tagjai közti tranzakciókat és az Ausztriában bejegyzett Hussar Holdinghoz kapcsolódó ügyleteket. Ez utóbbi cégen keresztül vásárolta a Zalakerámia korábbi vezetése romániai, horvátországi és az azóta eladott csehországi érdekeltségeit (Figyelő, 2001/9. szám). A Zalakerámia alapszabálya értelmében a napirendi pontok elfogadásához a jelen lévők 75 százalékának szavazata kell, így a közgyűlésen, amelyen az Aragóval és az ÁÉB-vel együtt is mindössze a tulajdonosok 50,25 százaléka képviseltette magát, ez a napirendi pont nem kapta meg a szükséges többséget. Azt azonban nem tudta az ÁÉB megakadályozni, hogy a közgyűlés új igazgatósági tagokat válasszon a lemondásukat bejelentő Jellen Sándor és Polgár Viktor helyett. Az irányító testületek megválasztásához ugyanis elegendő a jelenlévők 50 százaléka plusz egy szavazat, így az Arago a következő öt évre ismét saját jelöltjeit jutatta be az igazgatóságba.

Mivel a beszámolót a közgyűlés nem fogadta el, augusztus elsején újabb közgyűlést kellett tartani, amely ismételten kudarccal végződött. Az ÁÉB képviselője, Bánk Endre már az összejövetel kezdetén jelezte: bankja azt szeretné, ha egy független könyvvizsgáló megvizsgálná a Zalakerámia ügyleteit. Ezt azonban az Arago nem fogadta el, mert álláspontja szerint ez a jelenlegi könyvvizsgálóval, a Deloitte & Touche céggel szemben bizalmatlanságot fejezne ki. A befektetési holding így – megfogalmazása szerint az ÁÉB érdekében – a közgyűlés 30 napos felfüggesztését javasolta, amit, lévén ügyrendi javaslat, s így csak 50 százalékos többséget igényel, meg is szavazott a fő részvényes.

Az ÁÉB folyamatosan kifogásolta az osztalékfizetés elmaradását is. Ezzel kapcsolatban azonban Sasinszky Ágnes, a Zalakerámia és az Arago igazgatósági tagja megjegyezte: a csempegyártó cég hiteleinek átütemezéséről kötött konzorciális szerződés nem teszi lehetővé, hogy a tulajdonosok osztalékot vegyenek ki a cégből. Folytatás augusztus 30-án.

POZITÍV NULLSZALDÓ. A romániai és horvátországi leányvállalatokkal együtt több mint 8,5 milliárd forintos forgalmú Zalakerámia idei első féléves nettó eredménye egyébként mindössze 58 millió forintra rúgott. Ez a “pozitív nullszaldó” az 5,3 milliárdos jegyzett tőkét és a 18,4 milliárdos saját tőke fényében különösen kevésnek tűnik. Nem mellékes ugyanakkor, hogy a cégcsoport adózott eredményét évek óta negatívan befolyásolják a korábbi (angol pénzügyi befektetők által dominált) vezetés idején felvett hitelek, miközben a társaság “cash-termelő képessége” jó, az üzemi eredmény például az elmúlt félévben megközelítette a 750 millió forintot. A tőzsdei kapitalizációt tekintve a Zalakerámia kifejezetten olcsónak tekinthető, a jelenlegi, 1600 forint körüli árfolyam mellett a cég tőzsdei értéke mindössze fele a könyvekben szereplő 18,4 milliárd forintnak. Amennyiben az Arago hajlandó lenne eladni részvényeit ezen az árfolyamon, úgy 9 milliárd forintért, azaz 36 millió dollárért hozzá lehetne jutni két jelentős kapacitással rendelkező csempegyárhoz, amelyek a magyar és a román piacon körülbelül 30-30 százalékos részesedéssel rendelkeznek. Persze kevéssé valószínű, hogy az Arago ilyen áron ki akarna szállni a Zalakerámiából.

Ráadásul a befektetési társaság nem arról híres, hogy idő előtt kilépne azokból a cégekből, amelyeket korábban megvásárolt. Az Aragót vezető Leisztinger Tamás eddig egyetlen ügyletben kényszerült visszavonulásra: rossz nyelvek szerint 1999-ben Simicska Lajos, az adóhatóság akkori elnöke, egy ellenőrzést követően, az Arago által 1998-ban felvásárolt BÁV-val a “hóna alatt” távozott Leisztinger irodájából; a bizományi lánc így került a Magyar Fejlesztési Bankhoz, majd később, a választások előtt, a Vegyépszer és az OTP tulajdonába (Figyelő, 2002/13. szám).

De vajon akar-e egy orosz bank csempét gyártani? Sajnos sem erre, sem egyéb kérdéseinkre nem kaptunk választ az ÁÉB illetékeseitől. Sebők Emília, a bank sajtókapcsolatokért felelős munkatársa csak anynyit mondott, hogy korábbi közleményeik mindent tartalmaznak, amit az üggyel kapcsolatban tudatni kívántak. Egyes piaci megfigyelők szerint elképzelhető, hogy a Zalakerámia-részvényekkel korábban aktívan spekuláló bank “beleragadt” egy jelentősebb tételbe, s ily módon próbál előremenekülni, célja pedig esetleg éppen az, hogy a részvényeket jó áron rásózza az Aragóra. Persze nem valószínű, hogy a holding piaci ár fölött 20 százaléknyi Zalakerámia-pakettet kívánna vásárolni. Ebben az esetben a törvény szerint felvásárlási ajánlatot kellene tennie a többi részvényes felé. Ez ugyan a jelenlegi árak mellett nem tűnik rossz üzletnek, ám kérdés, a Pick-felvásárlás után maradt-e még hitelkerete és elegendő saját forrása az Aragónak egy újabb jelentős tranzakcióhoz.

Tulajdonosi vita a Zalakerámiánál – Gáz van Zalában? 2OROSZ SZEMPONTOK. A fenti gondolatmenet ellen szól ugyanakkor, hogy a Gazprom másik érdekeltsége, az AB Gazprombank is 5,16 százalékos részesedést szerzett nemrég a Zalakerámiában. Ez arra utal, hogy az oroszokat mégiscsak a csempegyártás érdekli. (A harmadik variáció, miszerint a orosz üzletembereket a cégcsoport átstrukturálásában, illetve a feldarabolásban és részekben történő eladásában rejlő lehetőség hozta volna lázba, kevéssé valószínű.) A hosszú távú érdeklődést valószínűsíti, hogy számos elemző és üzletember – köztük több magyar építőipari vállalat is – az orosz építőipar fellendülésével számol rövid időn belül. Márpedig az ottani piacra jutás lehetősége önmagában megsokszorozhatja a cég értékét. Az olcsóság mellett az is vonzóvá teszi a Zalakerámiát, hogy gyárai számottevő kapacitással rendelkeznek, a nemrégiben Tófejen átadott új gyártósor pedig ma Európa egyik legmodernebb üzemének számít.

Aki az orosz építőipar fellendülésére spekulál, miért nem vásárol egy modern gyártósort, alkalmaz néhány tapasztalt szakembert és kezdi meg a gyártást Moszkva közelében? Nos, a Figyelő információi szerint ennek nemcsak az az akadálya, hogy a csempegyártás óriási szakmai tapasztalatot igényel, hanem az alapanyag hiánya is: Oroszországban ugyanis nem tudni megfelelő vörösagyag-lelőhelyekről.

Vajon a Medget Rahumkilov által vezetett ÁÉB és a Gazprom egyéb érdekeltségei – amelyek a TVK-felvásárlás során is kudarcot vallottak már egyszer Magyarországon, mi több, a BorsodChem megszerzése sem hozott számukra igazi eredményt – fölébe tudnak-e kerekedni a már sokat tapasztalt aragós csapatnak? Leisztinger cége több védelmi vonallal is rendelkezik a Zalakerámiában. A napirendi kérdésekben előírt 75 százalékos szabály mellett az Arago pozícióit védi az is, hogy az igazgatóság tagjait szintén csak 75 százalékos többséggel lehet visszahívni – márpedig az idén valamennyi tisztségviselő mandátumát öt évre megújították. Emellett az igazgatóság élhet az zártkörű alaptőke-emelésre szóló felhatalmazásával is, ráadásul ennek egyetlen feltétele, hogy a kibocsátott részvények árfolyama nem lehet alacsonyabb a névértéknél.

A Zalakerámia vezetése szívesen fogad minden kezdeményezést, amely a cég termékeinek orosz piacra történő bejutását segíti elő – sietnek leszögezni az Aragónál. Sasinszky Ágnes szerint előállhat olyan helyzet, hogy az ÁÉB kárt okoz a társaságnak azzal, ha nem fogadja el a beszámolóját, ugyanakkor azt sem zárta ki teljesen, hogy az Arago eladja érdekeltségét. Kérdés persze, hogy a holding által elképzelt áron is megérné-e a Gazpromnak a zalai csempegyártás.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik