Vasárnap még a pénzügyminiszter is tanulta a 2003. évi adórendszert. A kormány előző napi, rendkívüli ülésén láthatóan alaposan “kezelésbe vette” a tárca előterjesztését, így a sajtótájékoztatón, a részleteket firtató újságírói érdeklődésre László Csaba félrevonult, és hosszasan lapozgatott a jegyzetei között.
Az olajozottnak szánt döntéshozatalt ezúttal – információink szerint – a kisebbik koalíciós párt nehezítette meg. “A lakosság számára érzékelhetőbb és korszerűbb fogyasztási szerkezet felé terelő adórendszert szeretnénk”- mondta el diszkréten lapunknak egy vezető SZDSZ-es politikus, miután az adókról péntekre kitűzött napirendi pontot másnapra halasztották.
EMELT SÁVOK. A személyi jövedelemadózás már hét éve is éles vitát váltott ki a szocialisták és a szabad demokraták között. A tavaszi koalíciós tárgyalásokon elsősorban a kis jövedelműek helyzetét könnyítő szocialista program kerekedett felül, és így került be a minimálbér adómentessé tétele – pontosabban az 50 ezer forint után fizetendő szja-t lenullázó adójóváírás – az első 100 napos csomagba is. A mentességet 2003-ban is a minimálbér szintjéhez igazítják.
Meglepetést keltett viszont, hogy jövőre nem változtatják meg az adókulcsokat. László Csaba májusban, miniszteri kinevezése idején 19, 25 és “több mint 40” százalékos adókulcsokat ígért 2003-ra – a mostani 20-30-40 százalék helyett -, miközben a sávhatárokat a maiak kétszeresére (1,2, illetve 2,4 millió forintra) emelte volna. Végül is a kormány csak 50 ezer forinttal emelné az alsó és 150 ezerrel a középső sáv felső határát (650 ezerre, illetve 1 millió 350 ezerre). Igaz, 2004-re további 150-150 ezer forintos adósáv-eltolást és 18-26-38 százalékos kulcsokat rögzítenének már most az adótörvényben.
Mindemellett – kormányzati számítások szerint – az adóterhelés jelentősen mérséklődik (lásd a táblázatot). Ez elsősorban az adómentes minimálbérnek köszönhető. Ráadásul az adótáblában a sávhatárok is feljebb tolódnak. Ám ez csak akkor csökkentheti a terhelést, ha az elmozdulás mértéke meghaladja a bruttó bérek emelkedését. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) tett ajánlat szerint a versenyszférában 3 százalékos lenne a bruttó béremelés, a költségvetési szféra személyi juttatásai pedig 17 százalékkal duzzadnak – így a nemzetgazdaság egészében a bruttó keresetek 7 százalék körüli növekedésével számolnak. Ez csakugyan elmarad az adótáblában meghúzott sávhatárok 8,5-12,5 százalékos mértékű elmozdításától.
Csakhogy kérdés, valóban sikerül-e 7 százalékra korlátozni a nominális béremelkedést. Ha a bérek mégis nagyobb ütemben nőnek, mint tervezték – eddig minden évben így történt -, akkor a jövedelemadók továbbra is a büdzsé vastagodó tartóoszlopai lesznek. És itt következhet a 22-es csapdája. Az infláció leszorítása a nominális bérkiáramlás fékezését kívánja meg. Ez a meghirdetett adótábla mellett a nettó bérek erőteljesebb emelkedését válthatja ki. Ám a munkaerő-piaci szereplők úgy vélhetik: a visszafogott bruttó béremelkedés nem teszi lehetővé a borítékba kerülő pénz érzékelhető gyarapodását, ezért inkább bruttóban is többet kellene fizetni. Amivel azonban nőne az adóterhelés, hiszen erőteljesebb lenne a progresszió.
“Nagyobb adócsökkentésre számítottunk” – mondta el érdeklődésünkre Hanti Erzsébet, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) ügyvivője. Úgy látják, a 3 százalékos bruttó béremelkedés a közölt adófeltételek mellett nem hozza a szerintük kívánatos – a gazdasági növekedés ütemét némileg meghaladó – reálbér-emelkedést a versenyszférában. Azt is nehezményezik, hogy az átlagkereset, ami az MSZOSZ szerint decemberben havi bruttóban 122 ezer forint lesz, továbbra is a felső adósávba esik. Végül is az előre jelzett 5 százalékos inflációt meghaladó mértékű bruttó béremelkedést szeretnének elérni a tárgyalásokon. “A bérek 3-4 százalékkal gyorsabban nőhetnek nettóban, mint bruttóban – tartott ki kérdésünkre László Csaba az ajánlat mellett -, ez azonban csak az átlagos mérték, a kisjövedelműek nagyobb könnyítést kapnak, miközben a jelentősen emelkedő bérek terhelése nagyobb lesz.” A megtett javaslat nyomán a munkaadókra és a munkavállalóktól reméli a bérmegállapodás megkötését.
BEFEKTETŐK, EVÁZÓK. A pénzügyi befektetők föllélegezhetnek: a kormány, az ígértekhez híven, javasolja a törvényhozásnak az értékpapírok árfolyamnyereség-adójának eltörlését, s 20-ról 30 százalékra – legfeljebb 50 ezerről 100 ezer forintra – nő az élet- és nyugdíjbiztosítások kedvezménye. A lakáscélú megtakarítások adólevonása is 20-ról 30 százalékra (maximálisan 60 ezerről 72 ezer forintra) emelkedik, csakhogy ebből az számítható ki, hogy az adómentesen igénybe vehető megtakarítás 300-ról 240 ezer forintra mérséklődik.
Ígéretéhez híven visszaállítja a kormány a magánnyugdíj-pénztár kötelező választását a pályakezdő fiatalok számára, és azt az 1997-es törvényben kilátásba helyezett – ám az előző kormány idején eltörölt – változást is, hogy a pénztárba fizetendő nyugdíjjárulék 6-ról 8 százalékra emelkedik. Az első pillérbe további 0,5 százalékot kell fizetni. Így az összes egyéni nyugdíjjárulék 8,0-ról 8,5 százalékra nő, miközben 1,5-ről 1,0 százalékra csökkentik a munkavállalók munkaerő-piaci járulékát. Ezzel 21 milliárd forintot csoportosítanak át. A nyugdíjjárulékot eddig az átlagkereset kétszeresének megfelelő jövedelem feletti szint után nem kellett fizetni; a plafont jövőre 2,5-szeres mértékre (3 millió 953 ezer forintra) emelik. A munkaadók által fizetendő egészségügyi hozzájárulást 4500-ról 3450 forintra mérséklik, bár korábban 3000 forintról volt szó. A társaságiadó-preferenciák új formája a nagybefektetői adókedvezmény helyett életbe lépő fejlesztési adókedvezmény, amelyet az idei nyereség után lehet igénybe venni.
HALASZTÁS. A tankönyvek és a gyógyszerek nulla kulcsos áfáját jövőre még megtartják, és csak 2004-ben vetik ki e termékekre, az uniós követelményeknek megfelelően, a kisebbik mértékű forgalmi adót. “Ez az infláció mérséklését segíti elő” – indokolja a halasztást László Csaba.
A kormány váratlanul lazított az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) feltételein. Most már 15 millió forintot nem meghaladó árbevételű vállalkozók, társaságok is átléphetnek ebbe a formába (a beharangozott 10 milliós határ helyett), feltéve, hogy legalább két éve változatlan formában működnek, továbbá a tulajdonos és közeli hozzátartozóinak érdekeltségei közül csak egy választja az evát. A 15 százalékos adó kiváltja az áfát, a cégautó adót, a vállalkozói szja-t, a társasági és az osztalékadót. Előbb azonban még 20 százalékos adót kell leróni a likvid eszközök, pénzeszközök után, ami szintén könnyítés, mivel az álló- és forgóeszközök adómentesen tovább működtethetők.
Összességében 1,0-1,5 százalékponttal mérséklik a jövedelemcentralizációt (a költségvetési bevételek GDP-hez viszonyított mértékét), vagyis – László Csaba becslése szerint – 250 milliárd forintot “hagynak kinn” a gazdaságban.
