Hurrikán a tőzsdén – ami ez alkalommal nem az árfolyamok hirtelen változására, hanem szó szerint arra utal, hogy e szélsőséges időjárási eseményre immár az értékpapírpiacokon is lehet “fogadni”. Más – hasonlóképpen katasztrófával vagy egy esetleg csak szűk kört érintő pénzügyi veszteséggel fenyegető – időjárási kockázatokat is lefednek ma már pénzügyi termékekkel, igaz, elsősorban a tengerentúlon. Ilyen esemény a nagy szélviharok mellett a hőmérsékletnek az átlagostól való eltérése, az esőzések és az áradások, mely utóbbi jelenség aktuális hazai kárainak felmérése még csak meg sem kezdődhetett. A természet ezen “engedetlenségéért” a hirtelen égetővé vált védekezésre 7 milliárdot költött az ország (a költségvetésben az erre betervezett összeg jelenleg 38,5 milliárd forint), a károk nagyságát az ár levonulásáig csak becsülni lehet. Felmérésük e héten indul, s bár a biztosítók kifizetéseit a tavalyi árvizek is milliárdokkal súlyosbították, az “elúszott” vagyon java részén nincs is biztosítás. Ennek pedig nem feltétlen a tulajdonosi hanyagság az oka: az ártéri ingatlanok és ingóságok védelmét a biztosítók nem vállalják. Vajon ezen új katasztrófa-termékek révén biztosításba vonhatók lennének e területek?
MINDEN ESETRE. Az úgynevezett időjárás-derivatívok fejlődésének 1997-ben az El Nino tombolása adott lökést: az Egyesült Államokban a szokatlanul enyhe tél ugyanis rengeteg cég profitját veszélyeztette, ami komoly gondot okozott a biztosítóknak is. Vegyük a legkézenfekvőbb problémát! A fűtési szezon elmaradása vagy jelentős rövidülése miatt egy gázszolgáltató társaság akár tönkre is mehet. E biztosítási termékek azonban nem az okozott kár alapján fizetnek, hanem egyszerűen arra, hogy az illető káresemény bekövetkezett. Ilyen például az időjárási opció, amely akkor fizet, ha mondjuk a hőmérséklet – de lehetne szó például esőzésről is – egy bizonyos szint fölé emelkedik vagy alá süllyed. Van a piacon olyan kötvényeladási opció – az Allianz tavaly szélviharhoz és jégesőhöz kapcsolva dobott piacra ilyet -, amely olcsó kölcsönt biztosít a kibocsátó számára a kedvezőtlen időjárási események bekövetkeztekor a kötvénytulajdonosoktól. Az utóbbiaknak mindebben az az üzlet, hogy minden más kockázatuktól független, tehát alkalmas a rizikók terítésére, egyébként pedig opciós díjban részesülnek. Hasonlóak azok az értékpapírok is, amelyek különösen magas hozamot biztosítanak, amennyiben a természeti katasztrófa nem következik be. Akkorát – az Egyesült Államokban akár 10 százalékosat is, s ez még a technológiai papírok színrelépését követően is figyelemre méltó -, hogy a vásárlók hajlandók akár a tőkéjüket is kockára tenni, merthogy időjárási mizéria esetén azt elvesztik, s csak a kamatokat kapják meg.
A “katasztrófapiac” egyre népszerűbb – Amerikában már tavalyelőtt is több mint 2 milliárd dollár értékű kötvényt adtak el -, mind több tőzsdén lehet kereskedni hasonló termékekkel. Ilyen a chicagói opciós tőzsde, ugyanott a terménybörze, illetve New York-ban a katasztrófatőzsde.
MEGOSZTÓK. A biztosítók nem szeretik biztosítani az árvízkárnak kitett értékeket, mert legfőbb alapelvük a kockázat megosztása. Ha egy tűzesemény miatt leég egy épület, attól a többi tűzkár ellen biztosított ingatlan még nem pusztul el. Ám ha egy házat elönt az árvíz, egyidejűleg az érintett területen levő összes többi épületet is elárasztja, így a kár óriásira duzzad. Árvíz-kötvénnyel (vagy a lehullott eső mennyiségéhez kötött termékkel) azonban a probléma megoldható lenne: a biztosítók vállalhatnák a folyók melletti települések biztosítását, hiszen a mostani hazai katasztrófához hasonló helyzetekben lenne miből fedezni a kárösszegeket. A fedezetet a katasztrófa-kötvény szolgáltatná, azt pedig a befektetők azért jegyeznék le, mert a speciális jelleg miatt jobban tudják vele portfóliójuk kockázatát diverzifikálni, ami számszerűsíthető hasznot biztosít számukra. E mellett pont ez a kedvező diverzifikációs lehetőség az, ami olcsóbbá teheti az ilyen kötvények beiktatásával való védekezést minden más viszontbiztosítási formánál. Magyarországon azonban gondot jelent az, hogy az illetékesek szinte semmilyen új, innovatív pénzügyi termék bevezetését nem engedélyezik, példa erre, hogy a külföldön népszerű átváltható kötvény sem található meg nálunk…
ÖSSZEFOGÁS. Annak, hogy árvízbiztosításból manapság igen kevés akad, az egyik legfőbb oka az, hogy a nemzetgazdaság egészéhez viszonyítva átlagosan alig 1 százalékot tesz ki az érintett vagyontárgyak értéke. Ahhoz tehát, hogy védekezni tudjunk a katasztrófák ellen, s ne csak adományok és költségvetési elvonások álljanak rendelkezésre a károk enyhítésére, szélesíteni kellene a kockázatközösséget. A Swiss Ré erre vonatkozóan kínálja azt a megoldást, miszerint az államnak, a biztosítási piac szereplőinek, valamint az érintett tulajdonosoknak közös összefogással kell az árvízkockázatot és a kárt megfelelően alacsony szintre szorítani. Egyetlen biztosító részvétele persze nem elég, hiszen a költségek óriásiak lehetnek, de a feladatat például nemzetközi kockázatmegosztással – viszontbiztosítások segítségével – megoldható.
