Szilícium-sziget – így nevezik a malajziaiak. Annak idején az álmos trópusi sziget a brit birodalom egyik helyőrségének adott otthont, manapság közel 700 cégnek van itt telephelye, s a tulajdonosok, illetve üzemeltetők névsora szinte teljes egészében kiadja az elektronikai ipar “ki kicsodáját”.#<# Csak néhány név, mutatóba: Dell Computer, Intel, Sony, Seagate Technology. A sziget szépen gondozott környezetében működő ipari parkok összesen 200 ezer embernek adnak munkát, motorjául szolgálva az ország világszerte megcsodált export alapú gazdasági növekedésének.
Azok számára, akik kételkednek benne, hogy a globalizáció egész nemzeteket emelhet ki a szegénysorból, e tétel bizonyítására nincs jobb példa, mint Malajziának az utóbbi két évtizedben lezajlott fejlődése. A délkelet-ázsiai ország gazdasága azelőtt kizárólag néhány szeszélyesen változó világpiaci árú nyersanyag – ón, pálmaolaj – kitermelésén alapult, ma viszont a világszerte keresett korszerű elektronikai termékek gyártása viszi a prímet.
Tagadhatatlan persze az is, hogy Malajziát is letaglózta a régión 1997-től végigsöprő pénzügyi válság, s ennek nyomán kezdte meg a globalizációt bíráló kampányát az ország miniszterelnöke, Mahathir Mohamad. Ám azt is látni kell, hogy Malajzia éppen azért állta jobban a vihart szomszédainál, mert ennyi multinacionális társaságnak szolgál termelési telephelyéül. Az országban 1973 óta 309 százalékkal nőttek a keresetek, s a jelenlegi 4500 dolláros átlagbér-mutatójával Malajzia már a világ középmezőnyébe tartozik.
BEFEKTETŐBARÁT MÓDON. Hasonlóan a térség többi államához, az itteni fejlődés is a színvonalas oktatásra, a magas lakossági megtakarítási rátára, az átgondolt gazdaságpolitikára támaszkodhatott, továbbá arra, hogy a javak elosztásának rendszere viszonylag igazságos, aminek köszönhetően az átlag-malajziai saját tulajdonú otthonra tehetett szert. De ami igazán kiemeli az országot a hozzá hasonlóak közül, az a helyi hatóságok következetesen befektetőbarát magatartása. Penang esetében ezen belül is a munkaerő-állománynak – az ott megtelepedett multikkal közösen szponzorált – tudatos és folyamatos továbbképzése bizonyult a döntő elemnek. Ez tette lehetővé a termelékenység és azzal párhuzamosan a cégek eredményének látványos emelkedését.
Mindennek köszönhetően a penangi külföldi tulajdonú cégekben alapvetően elégedett alkalmazottak dolgoznak, olyanok, mint Anchale Ahilandam. Amikor 1972-ben elkezdte a munkát az Intel félvezetőgyárában mint az egyik munkafolyamat meósa, napi 80 centnek megfelelő összeget keresett. Az immár 5500 alkalmazottal működő, önmagában is iparipark-szerűen elterülő Intel-érdekeltségnél Anchale most ügyintézőként dolgozik a gyártóberendezések alkatrész-utánpótlását ellátó osztályon. Saját autójával jár munkába, most vesz egy második lakást, s többször is Indiában töltötte a szabadságát.
Anchaléhoz hasonlóan a penangi dolgozók ezrei élvezik az érintett cégek, illetve a helyi kormányzat égisze alatt működő szakmai oktatási központ által “kiépített” műszaki és vezetéstudományi továbbképzési rendszernek a pozitív hozadékát. Túlzás nélkül megállapítható: ennek a továbbképzési intézménynek döntő szerepe volt abban, hogy Penang a nyolcvanas évek végén sikeresen át tudott állni az egyszerű összeszerelési tevékenységekről a bonyolult, nagyobb profitrátával végezhető munkafolyamatokra. Pedig ekkortájt kapcsolódtak be a beruházásokért folytatott versenyfutásba a régió olyan olcsó bérű országai, mint Kína és Thaiföld, ráadásul Penangon kezdett szűkössé válni a rendelkezésre álló szakképzett munkaerő. “Márpedig nálunk ez az egyetlen természetes erőforrás” – magyarázza Ko Cu Kun, a sziget főminisztere. Akkor a helyi hatóságok a penangon már érdekeltséggel bíró cégekhez – például a Hewlett-Packardhoz, a Robert Bosch Grouphoz – fordultak: működjenek közre az általuk is igényelt szakemberek képzési programjának kidolgozásában.
TŐKEVONZÓ KÉPZÉS. A cégek vállalták, hogy ingyen berendezik a tanműhelyeket és laboratóriumokat, továbbá segítenek a tananyag összeállításában. A képzési központ tanfolyamait az 1989-es megnyitás óta több mint 60 ezren végezték el, a tananyagot pedig folyamatosan korszerűsítik, követve a műszaki haladást. A magasan képzett helyi munkaerőnek nagy szerepe van abban, hogy a már megtelepedett, illetve újonnan érkező cégek további dollármilliárdokat fektettek be a sziget ipari parkjaiba. Sokatmondó tény: a malajziai pénzügyi válság kezdete, 1997 közepe óta 2,5 milliárd dollárnyi invesztíciót hajtottak végre a szigeten.
Napjainkban a képzési központban a rádióhullámon alapuló technológiát oktatják, azt az eljárást, amely nélkülözhetetlen a mobiltelefonáláshoz, s egyre inkább az internet használatához is. Penangon megvan tehát az az előrelátási képesség, ami nélkül nem lehet lépést tartani a világgazdaságban bekövetkező váltásokkal.
