Napjainktól 2014-ig legalább 3 billió dollárnyi közpénzt pumpálnának az amerikai társadalombiztosításba. A prognózisok szerint ugyanis e nélkül a következő évezred második évtizedében a rendszerben súlyos pénzügyi nehézségek keletkezhetnek, mivel az egyre idősödő népesség mind fokozottabb terhet jelent e felosztó-kirovó típusú szisztémára.
Clinton javaslata szerint ahhoz, hogy – legalább a következő 50 évben – elkerüljék ezt a pénzügyi válságot, az immár pozitív egyenlegű szövetségi költségvetés többletének majdnem háromnegyedét a tb megerősítésére fordítanák. Durván 2,7 billió dollárt forgatnának a tb-alapba. Egy ehhez képest kisebb összeget, mintegy 400 milliárd dollárt használnának az önkéntes, egyéni nyugdíjbiztosítás támogatására, ezzel ösztönözve az embereket, hogy enyhítsék az állam terheit.
A republikánusok odáig támogatják az elképzelést, hogy a költségvetési többlet egy részét a tb megtámogatására használják fel. Ám ők az erre szánt pénz nagyobb hányadát nem közvetlenül a tb-rendszerbe csorgatnák, hanem inkább a magánbefektetések ösztönzésére fordítanák, illetve adócsökkentés formájában visszajuttatnák a lakossághoz.
A clintoni tervezetben a republikánusoknak az sem tetszik, hogy a következő 15 évben a büdzsében a várakozások szerint keletkező többlet fennmaradó részét – hozzávetőlegesen 1 billió dollárt – nem adná vissza adócsökkentésként, hanem különböző más programokra fordítaná: többek között az idősek egészségbiztosítási rendszerére, a Medicare-re – amely ugyancsak pénzhiánytól szenved -; oktatásra és gyermekellátásra; valamint (a republikánusok által nem vitatott) honvédelemre.
Egyesek szerint ezzel a lépéssel Clinton megismétli az egészségbiztosítás kibővítésére tett emlékezetes 1994-es kezdeményezését. Akkor a javaslat elsősorban azért bukott meg, mert számos ellenzője az állam szerepének indokolatlan kiterjesztésére irányuló kísérletet látott benne. Az a kudarc közvetlen kiváltó oka volt az 1994-es “republikánus forradalomnak”, amikor a párt egy emberöltő után az amerikai törvényhozás mindkét házában többséget szerzett, és keményen hozzáfogott az állam szerepének visszaszorítását célzó program megvalósításához.
A Fehér Ház most ügyelt arra, hogy a javaslatokban jelentős engedményeket tegyen a magánszféra elsődlegességét hirdetők felé. A hivatalos indoklás szerint a magán nyugdíjszámlák támogatása sikeres működés esetén csökkentheti az állami nyugdíjtól való függést. Ráadásul a tb-be közvetlenül pumpálandó források egynegyede a részvénypiacra kerülne, nem pedig államkötvényekbe, ami szintén a piac felé tett gesztusként értékelhető.
Alan Greenspan, a jegybank szerepét betöltő Fed elnöke azonban nyomban bírálta Clinton tervének részvénypiacra vonatkozó elemét, mondván: a befektetések esetleg politikai manipulációk áldozatául eshetnek. A képviselőház költségvetési bizottsága előtt a “főbankár” kifejtette, hogy az állami részvénybefektetés csökkenti a tőke újraelosztásának hatékonyságát, rontja a termelékenység javulását és károsan hat az életszínvonalra. A jegybankelnök egyébként már korábban (nevezetesen júliusban, a képviselőház bankügyekkel foglalkozó bizottságában) is fellépett az ellen, hogy a kormány a részvénypiacokba fektesse be a tb pénzeit. Greenspan tanulmányokat idézett, amelyek azt igazolják, hogy az állami nyugdíjalapok átlagos hozama 2-3 százalékponttal alacsonyabb, mint a hasonló magánnyugdíjpénztáraké. Más, ennek kapcsán idézett elemzések azt jelzik: minél magasabb a politikai kinevezettek száma egy alap igazgatóságában, annál alacsonyabb a megtérülési ráta.
Egyébiránt az amerikai elnök a napokban terjesztette a törvényhozás elé költségvetési javaslatát az októberrel kezdődő 1999/2000-es pénzügyi évre. A büdzsé kidolgozásának és jóváhagyási folyamatának gazdasági környezetéhez tartozik, hogy az amerikai GDP 1988-ban 3,6 százalékkal nőtt, de az 1999-es naptári évre ennél lényegesen alacsonyabb tempó várható, például az Economist Intelligence Unit (EIU) szerint csupán 2,1 százalékos. A költségvetés elemzését a törvényhozás számára elvégző Congressional Budget Office (CBO) pedig a jelen évre 2,3 százalékot prognosztizál, azt követően 2000-re 1,7, 2001-től 2009-ig pedig átlagosan évi 2,0 százalékot. A kereskedelmi mérlegen 240 milliárd, a folyó fizetési mérlegen 200 milliárd dolláros – a GDP 2,6 százalékának megfelelő – deficit képződött 1998-ban a nem végleges adatok szerint. Az EIU becslése alapján a folyó fizetési mérleg hiánya az idén 3,0 százalékos lesz. A költségvetési javaslat ettől függetlenül abból indul ki, hogy a folyó, szeptemberrel véget érő pénzügyi évben a büdzsé harminc éve először aktívummal zárul, mégpedig 77 milliárdossal, a következő pénzügyi évre pedig már 117 milliárdos többlettel számolnak. (A CBO tartós trendet, a következő tíz évre összesen 2,3 billió dollárnyi pluszt valószínűsít.) Ezen alapszik a beterjesztett büdzsében felvázolt ambiciózus szociális program, amely szerint a többlet 77 százalékát tartósan a Social Security és a Medicare helyzetének megszilárdítására kell fordítani. A következő pénzügyi évben az összkiadások 2,3 százalékkal – 39 milliárd dollárral – 1766 milliárd dollárra nőnének. A republikánus többség “nyugtatására” a védelmi kiadásokat 4,6 százalékkal, 281 milliárd dollárra emelnék. A büdzséről így is heves vita várható. A republikánusok szerint ugyanis elsősorban a jövedelemadó 10-15 százalékos általános csökkentését kellene napirendre tűzni.
