Fél évszázad alatt globális “iparággá” fejlőidött az úgynevezett faktoring. Az ötvenes években jobbára csak az Egyesült Államokra korlátozódott e tevékenység, mára viszont üzleti vállalkozások százezrei alkalmazzák több millió vevőjükre. A faktorált belföldi és nemzetközi számlaforgalom tavaly összesen a világon közel 530 milliárd dollárt tett ki, aminek több mint kétötöde a világ legnagyobb faktorszervezete, a Factors Chain International (FCI) tagjain keresztül valósult meg. Ennek négy magyarországi tagja van: a Budapest Bank, a Magyar Factor Rt., a Magyar Külkereskeldemi Bank, és a Postabank. Ezek együttes exportfaktoring-forgalma 1998-ban 36 millió dollár értékű volt.
CSAPDÁBAN. Minthogy a kereskedelmi banknak szilárd, széles alapon nyugvó, nyereséges ügyfél kell, s a hitelbírálatot “steril” szempontok támasztják alá, a tipikus kis- és középvállalat kockázatát ezek az intézmények nemigen vállalják. Ugyanakkor e társaságoknál az értékesítés gyakran korlátok közt reked, vagy csak üggyel-bajjal emelkedik, mert nincs elegendő forgóeszköz a készletezésre, a bérek és más előre jelentkező kiadások finanszírozására. A hagyományos banki hiteltermék ezen nem is segíthet, mert az előírt fizikai vagy pénzügyi biztosítékok előteremtéséhez a növekvő cég eszközvagyonának előbb “be kellene hoznia” a forgalom nagyságát.
A faktoring e különleges tyúk-tojás dilemmára lehet ideális megoldás. Ez ugyanis olyan forgóeszköz-finanszírozási technika, amely kész lépést tartani az értékesítés bármily gyors növekedésével. Kiindulópontja éppen az, hogy a vállalkozásnak működése első éveiben nincs kellő erőforrása a vevőhitel kockázatának értékelésére és kezelésére, sem pedig a követelések hatékony beszedésére. A faktor nemcsak ezt vállalja át, hanem elegendő forrást ad a gyors növekedéshez. Mindezt pedig nem kölcsönnel teszi: a faktoring a szállítónak járó pénz felszabadítását jelenti egyéb célokra. Arról van ugyanis szó, hogy az ügyfél rövid lejáratú vevőköveteléseit a faktor cég megvásárolja, és a teljes számlaérték jelentős részét (általában 80 százalékát) azonnal kifizeti. A megvásárolt követelésállományt ezt követően sajátjának tekinti, és a pénz beszedéséről gondoskodik.
Ez a technika kiváltképpen a gyors növekedésre képes cégek számára hasznos. Azoknak, amelyeknek készpénz – likviditás – kell az új termékek bevezetésétől vagy a sikeres új piaci megjelenéstől várható forgalom föllendítéséhez. Jó eszköz ugyanakkor az időszakosan meglóduló, szezonális forgóeszközigény kielégítésére, vagy a gyors termelés felfutás megalapozására is. A leggyakoribb ügyfelek egyébként fogyasztási, tömeg- vagy szezonális cikkeket gyártanak, illetve forgalmaznak. Vevőikkel nyitva-szállítási szerződést kötnek, és azok a megállapodás szerint halasztott fizetéssel, 15-120 napon belül egyenlítik ki tartozásukat.
Ha jó kezekbe kerül a forgóeszköz-finanszírozás, a faktoring kedvezően hathat a nyereségre még olyankor is, ha a cég nem szűkölködik rövid forrásban. Emellett a bankhoz fűződő kapcsolaton is javíthat. Az ugyanis értékeli az így megszerzett stabilitást, azt, hogy a folyószámla nincs nyomás alatt. A hagyományos hitelezést állandó és kiszámítható forgóeszköz-mennyiséggel egészítheti ki.
LETISZTULT PIAC. Magyarországon a rendszerváltást követő néhány évben gombamód szaporodtak a magukat faktorháznak nevező vállalkozások. Bár mára ezek nagyrészt eltűntek, tevékenységük káros kihatásaival a mai napig találkozhatunk, amikor rossz, kétes vagy vitatott követelések megvásárlásával hozzák összefüggésbe a faktoring fogalmát. A többé-kevésbé letisztult piac méretéről szakmai szövetség híján legföljebb becslés adható. A megvásárolt vevőkövetelések összértéke 25-30 milliárd forint lehetett 1998-ban (ennek 45 százalékát a Magyar Factor végezte). Ez azonban a töredéke annak, amire a faktoring – a kis- és középvállalkozások forgóeszköz-finanszírozásában – hivatott lehetne.
MAGYAR FACTOR RT.
