Tizenkét nap után elhagyták a Ludwig Múzeum lépcsőjét a tiltkozó művészek, és az Emberi Erőforrások Minisztériuma elé vonultak. Miközben egy fekete molinóval jelképesel lezárták a minisztérium kapuját, bejelentették, hogy csoportjuk, az Összefogás a Kortárs Művészetért a továbbiakban is folytatja tiltakozó akcióit annak érdekében, hogy felhívja a szakma és a civil társadalom figyelmét az átláthatatlan kulturális és politikai működés tarthatatlanságára.
A fiatal művészek azután kezdték a tiltakozó akciót, hogy a múzeum igazgatójának, Bencsik Barnabásnak a mandátuma lejárt, és a minisztérium nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni az igazgatói pályázatokat. Kiszivárgott információk szerint a tárca nem támogatja az eddigi igazgató újabb pályázatát, hanem helyette Fabinyi Júlia kinevezését tervezi.
A művészeket, művészettörténészeket, egyetemi hallgatókat, kurátorokat, galeristákat, műgyűjtőket és civil kultúrafogyasztókat tömörítő fórum nyílt párbeszédre szólította fel Balog Zoltán minisztert, aki e helyett zárt ajtók mögötti egyeztetést ajánlott a civileknek. Ezt viszont a csoport elfogadhatatlannak tartotta, és a nyilvános párbeszéd érdekében a Ludwig Lépcsőt mindenki számára nyitott kulturális és civil fórummá nyilvánította.