Honi monetáris politikánknak az árfolyam-stabilitás fenntartása mellett – amelynek biztosítását az 1995-ben bevezetett csúszóleértékelés adja – a kamatszint alakítása a másik fő célváltozója. Ezzel a monetáris hatóság “hűteni” tudja a gazdaságot és lassítani az áremelkedést, hiszen a magasabb kamatok miatt apad a beruházások iránti igény, és az összkereslet szűkülésével az infláció is fékeződik. A magasan tartott kamatláb nagy terhet róhat a költségvetésre amiatt, hogy adósságait csak drágán tudja finanszírozni. Ugyanakkor a gazdasági szereplőket is visszafogja, hiszen – mint láttuk – drágítja invesztícióikat és így áttételesen gazdasági növekedésüket is.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) az elmúlt években apróbb lépésekkel erősíti az inflációcsökkenési várakozásokat, de a reálkamatok (a nominális kamatláb mínusz az infláció) még mindig relatíve magasak. Ez a külföldi befektetőket évek óta arra ösztönzi, hogy kihasználják a hazai és külföldi kamatlábak eltérését.
Az elmúlt év első felében a kamatszintek a fentiek következtében szinte mozdulatlanok voltak, csak akkor kezdtek jelentősen esni, amikor az infláció is határozottan lefelé indult. A tendenciát a kedvezőtlen tőkepiaci fejlemények kétszer is megfordították: májusban és szeptemberben. A kamatszinteket elsősorban továbbra is az infláció trendje fogja dominálni, bár ennél esetenként jelentősebb hatása lehet a tőkepiac negatív eseményeinek.
A kamatok hullámzása befolyásolja a tőkemérleg változását is. A jegybanki tartalékok nagyobb mértékben is módosulhatnak a tőkepiaci válságok nyomán felerősödő tőkekivitel miatt. Ez jól látszik az MNB devizatartalékainak tavalyi változásán.
Az idén eddig a pénzpiaci kamatokat a várakozásokhoz mért alacsonyabb csökkenés jellemezte. Április végéig összesen 1,5 százalékponttal mérséklődött az irányadó 2 hetes betéti kamat, amelyet a jegybank május végére 12,75 százalékra csökkentett. A napi pénzek kamata ugyanezen szintig jutott április végére. A legjobban az aktív repo csökkent: június elején 17,25 százalékra változott. A jegybanki alapkamat az év elejei 17,0 százalékról június elsején 15,5 százalékra csökkent.
A lakossági, illetve a vállalati betétek és hitelek körében az elmúlt fél évben 1,0-2,0 százalékpontos esés következett be. A legnagyobb az éven belüli futamidejű vállalati hitelek és betétek kamat-mérséklődése volt. Az átlagos kamattétel a hiteleknél 16,8 százalékra, a betéteknél 13,1 százalékra esett. Ennél kisebb kamatot nyerhetett a lakosság betétei után, 12,8 százalékot. Áprilistól újra nőtt – 24,2 százalékra – a lakossági fogyasztási hitelek kamatterhe, míg az építési kölcsönöké 23,2 százalékra csökkent.
A hitelintézetek kamatlábai 1998-tól lefelé tendálnak. A kamatmarzs azonban még mindig magas a magyar bankszektor lakossági ágazatában, hiszen míg 1999 januárjában a betétek utáni átlagosan 14,1, addig a hitelek után fizetendő kamatláb 24,8 százalék volt, ami több mint 10 százalékpontos különbséget mutat. Ezek a rendkívül nagy marzsok hátráltatják a lakosság tőkeműveleteit, például a lakásépítések finanszírozását. Az eltérő mértékű kamatlefaragások következtében a marzs az éven belüli hiteleknél az év eddig eltelt hónapjaiban nem szűkült, az éven túliaknál viszont 0,4 százalékkal mérséklődött.
A reálkamatok magasak, és az előző évihez képest – figyelemmel a termelői és fogyasztói árak mozgására – emelkedtek. Az előző évi 4, illetve 7 százalékos reálkamatokkal szemben, most áprilisban a vállalati szektorban a betéteknél 8,5 százalék körüli, a hiteleknél pedig 11 százalék feletti rátákat regisztráltak. A lakossági hitelek reálkamata eléri a 15 százalékot, míg a betétek után csak 4-5 százalék érhető el. –
