A készletezési törvény beve zetését annak idején több tényező – így például a Szovjetunió széthullása, Magyarország reménybeli tagsága a Nemzetközi Energia Ügynökségben (NEÜ), s nem utolsósorban az 1990-es őszi taxisblokád – is indokolta. A szakértők a nyolcvanas évek végén az orosz kőolajellátás jelentős visszaesésével számoltak. Mivel a magyar gazdaságpolitikának akkor az egyik központi kérdése az ellátás biztonsága volt, a kormányzat döntést hozott a stratégiai kőolajkészletek létrehozásáról: az erről rendelkező törvényt 1993 augusztusában fogadta el a parlament.
A magyar készletezési törvény – a NEÜ gyakorlatának megfelelően – a nettó behozatalra vetítve 90 napos készletszintet ír elő. Ezt a mennyiséget fokozatosan, az 1993-as 20 napról indulva 1999-ig kell elérnie az ugyancsak a törvény által életre hívott Kőolaj- és Kőolajtermék Készletező Szövetségnek (KKKSZ). Szakértők vitatják, hogy megfelelő alap-e a nettó importra vetítés (a kivitel egyszerű kivonása a behozatalból). Ez ügyben a NEÜ és az Európai Unió (EU) szabályozása sem egységes: utóbbi a készletet a belső felhasználásra vetíti, amelyből viszont a hazai termelés adott hányadát le lehet vonni. Hazánk esetében egyébként – mondta el Ligeti Pál, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) energetikai főosztályvezetője – a két követelmény között nincs lényeges különbség.
Tavaly év végén 70 napos készlettel rendelkezett a szövetség – tudtuk meg Csernák Józseftől, a KKKSZ vezérigazgatójától. Ez csaknem egymillió tonnás mennyiséget (300 ezer tonna kőolajat, 400 ezer tonna gázolajat és 285 ezer tonna benzint) jelent. Hogy valóban elegendő lenne-e 70 napra ez a mennyiség, az legkorábban márciusra derül ki, amikor a KKKSZ megkapja az összesített behozatali és kiviteli adatokat. Az azonban szinte bizonyos, hogy a szövetség mindenkori „előnye” (1997 elején például 50 helyett 54 napos nettó importot fedezett készletük) némileg csökken, miután tavaly növekedett a behozatal: augusztus végéig csaknem 300 ezer tonnával nagyobb volt a kőolaj-import az előző év azonos időszakáénál.
A szövetség az idén már az év elején megkezdi beszerzéseit, tekintettel arra, hogy újfent 20 nappal kell növelnie a készleteket. A KKKSZ már januárban és februárban is vásárol kőolajat, s az első negyedévben megindul a százhalombattai bérfeldolgozás is. A vásárlást – mint korábban – pályáztatás előzi meg. (A korábbi beszerzéseken nagyjából egyenlő arányban osztozott a Jukosz, a Mol Rt., a Mineralimpex Rt. és az Alcom.)
A szövetség birtokolta teljes kőolaj-mennyiséget jelenleg a Mol Rt. bértárolja. Az idén azonban befejeződik az új tárolóhelyek építése, amelyekben 390 ezer tonnányi olajat készletezhet majd a KKKSZ. A tárolóhelyek birtokosa a Kőolajtároló Rt., amelynek 50 százalék plusz egy szavazat erejéig a Mol Rt. a tulajdonosa, míg a fennmaradó részen a KKKSZ és a svájci-francia Bysod cég osztozik. Ma a fehérárut, azaz a gázolajat és benzint a Molnál (Komárom, Szajol, Tiszaújváros), az IPR Celldömölk Rt.-nél, a Mád Oil Kft.-nél és a Petrorár Kft.-nél (Pétfürdő) tárolják. E téren is épülnek az új tárolók, méghozzá Vámosgyörkön, Tiszaújvárosban és Szajolban. A Terméktároló Rt. tulajdonában lévő kapacitásokból 320 ezer köbméternyi készül el a jövő év végéig.
A készletezés finanszírozásának egy részét, azaz a szövetség költségeit a hazánkba kőolajat és kőolajterméket importálók befizetéseiből fedezik. Tonnánként jelenleg 1850 forint készletezési hozzájárulást kell fizetni a behozott kőolaj, 2405 forintot a benzin, 2220 forintot a gázolaj, 1110 forintot pedig a fűtőolaj után. Ez átszámítva – a Mol Rt. adatai alapján – literenként 1,82-1,84 forinttal terheli az üzemanyagok árát.
A szövetség tagjai ma gyakorlatilag száz százalékban teljesítik befizetéseiket, noha két éve még gond volt a fizetési fegyelemmel. Az akkori szabályozás szerint az importálónak a behozatalt követő hónap 15. napjáig kellett bevallást tennie, s csak ezt követően fizetnie: lehetőség volt tehát a díjfizetés halogatására, s közben további behozatalra. Időközben azonban a KKKSZ közgyűlése belső határozatával bezárta ezt a kiskaput. A módosítás előírta, hogy az újonnan jelentkező importőrrel előre kifizettetik a hozzájárulást. A szövetség ráfordításai és bevételei mindezek nyomán tavaly egyensúlyban voltak: mindkét oldal 8,8 milliárd forint körül alakult.
A készletezési törvény tavaly szeptemberi módosítása ellenére tehát az eredeti cél, a 90 napos készlet és a versenysemlegesség biztosítása, nem változott – mondta Csernák József. Lényegesnek mondható fejlemény viszont, hogy az ipari miniszter vészhelyzetben fogyasztást korlátozó intézkedéseket rendelhet el. Akkor például, ha a behozatal fogyasztáshoz mért csökkenése eléri a 7 százalékot, és a belföldi felhasználási igény csak a biztonsági készlet terhére elégíthető ki. (A törvény ugyan nem említi, ám a módosítás előterjesztéséből kiderül: ez adott esetben sebességkorlátozást is jelenthet.)
A készletezési törvény által érintett termékkör kibővül, s a jövőben általános szabállyá válik, hogy minden hazai felhasználású kőolaj és kőolajtermék csak a szövetség igazolása alapján vámkezelhető. (Egyesek ugyanis a fuvarokmányokon és a vámáru-nyilatkozatban korábban olyan terméket tüntettek fel, amely az 1993-as törvény alapján díjmentes volt.) Továbbra is lesznek azonban olyan termékek és felhasználók, aki mentességet kaphatnak a fizetés alól (például a honvédség és maga a szövetség), továbbá akik visszaigényelhetik a díjat (ha nem energetikai, hanem például kenési, korrózióvédelmi célra, vagy ipari alapanyagként használják fel az e körbe tartozó anyagokat). A másik fontosabb változás: felhatalmazták a szövetséget, hogy megbízottakkal ellenőrizze, vajon a piaci szereplők törvényesen folytatják-e tevékenységüket. A készletezési díj ugyanis adó módjára behajtandó követelésnek minősül a jövőben. Újabb fordulat, hogy a korábbi szabályozásból kimaradt egyéni vállalkozók és betéti társaságok számára is kötelezővé válik a készletezési díj megfizetése.
Ami a gázkészletezést illeti, arról egyhamar aligha készül külön törvény – tudtuk meg Zarándy Tamástól, az IKIM osztályvezetőjétől. Bár a tárca korábban elkészített egy földgáz-készletezési törvényjavaslatot (s ma is támogatná a fűtőanyag központosított tartalékolását), az európai fejlemények hatására ezt mégsem terjesztette elő. Az EU ugyanis szabályozni kívánja a kérdést, amit az IKIM mindenképpen szeretne megvárni. Az ügy három évvel ezelőtt került napirendre az unióban, ám az, hogy mikorra születik meg a javaslat, egyelőre nem tudható. Addig viszont marad a mostani – a gáztörvény által előírt – hazai tartalékolási gyakorlat. Ennek értelmében az ellátásért felelős gázértékesítőnek (ez gyakorlatilag a Mol Rt.) és a gázszolgáltatóknak olyan fejlesztéseket kell végrehajtaniuk, hogy kielégítsék a fogyasztói igényeket. Az előírás végrehajtását a Magyar Energia Hivatal ellenőrzi.
