Brit tudósok most génmódosított szúnyogokat előállítva próbálják megállítani a betegség terjedését.
A malária kórokozója, a Plasmodium falciparum nevű egysejtű sajátos ciklus során, szúnyogcsípéssel kerül az ember szervezetébe, és ugyanezen az úton, a felszívott vérrel jut be a még nem fertőzött szúnyogokba. E fertőzési lánc megszakítására korábban a köztes gazda, a szúnyog elpusztítása tűnt a legkézenfekvőbbnek, ám az újabb és újabb rovarirtó szerek bevetése eddig csak egyre ellenállóbb, és így elpusztíthatatlan moszkitó törzsek kialakuláshoz vezetett. A ciklus megtörését ezért a brit kutatók más ponton képzelik el: inkább a szúnyog és a kórokozó együttélését akadályoznák meg. Kiderítették: a Plasmodiumnak mintegy tizenöt napra van szüksége arra, hogy a szúnyog testébe kerülve teljesen, további fertőzésre képessé válva kifejlődjön. Maga a gazdaállat pedig átlagosan nagyjából tizenöt napig él. Ha tehát sikerülne valamilyen módon, akár egy-két nappal, megrövidíteni a szúnyogok életét, az egysejtű képtelen lenne a fertőzésre.
Erre meg is van a lehetőség: a kutatók észrevették, hogy a kórokozót hordozó szúnyogok kevesebb petesejtet termelnek, mint a nem fertőzöttek. Ez alighanem az együttélés következtében kialakult egyensúlyi állapot következménye, s a lényege, hogy a kisebb számú petét termelő „takarékos” egyedek tovább élnek – éppen elég ideig ahhoz, hogy bennük a parazita kifejlődhessen. Márpedig a szúnyogok egyes génjeinek módosításával lehetséges olyan egyedeket előállítani, amelyek több petét termelnek, s így nem adnak elég időt a kórokozónak. A tudósok emellett más genetikai célpontokat is azonosítottak a szúnyogban, amelyek mind az együttélés feltételeit rontják; céljuk, hogy olyan, laborban szaporított génmódosított rovarokkal árasszák el a fertőzött területeket, amelyek kiszorítva az igazi köztes gazdákat, véget vetnének a parazita terjedésének.
