Amerikából nézve

Még hivatalban van a miniszterelnök? – kérdezi Steve Forbes, a család nevét viselő amerikai médiavállalat elnök-vezérigazgatója, a Forbes magazin főszerkesztője, amikor a bemutatkozásnál meghallja, hogy magyar újságíróval áll szemben. Sőt, a szűk körű beszélgetésen – amelyen Magyarországról a Figyelő munkatársa vehetett részt – nemcsak a balatonőszödi beszédről, de más közép-európai országok belügyeiről is tájékozottnak mutatkozik.

“Ha magas az adóteher, a vállalatok inkább külföldön létesítenek új munkahelyeket.”

Forbes, aki az egykulcsos adórendszer bevezetését célzó programjával 1996-ban, majd 2000-ben is sikertelenül kampányolt a republikánus elnökjelöltségért, érthető módon a szlovák gazdaságot tekinti követendő példának, s reméli, hogy Csehországban is véghez tudják vinni a tervezett hasonló átalakítást. Forbes dicsőíti az alacsony adószinttel bíró balti államokat is, csakúgy, mint Írországot, ahol Nyugat-Európán belül a legalacsonyabb, 20,5 százalékos a vállalati adóteher szintje. „Az 1970-es évek elején bevezetett strukturális reformoknak köszönhetően Írország 30 év alatt a legszegényebb európai államból a legdinamikusabban fejlődővé vált” – hangsúlyozza. Az alacsony adóterhet tekinti a gazdaság motorjának, rámutatva, hogy Svédországban (ahol a SAS üzleti intelligencia szoftvercég konferenciájának vendégelőadójaként járt) a magas adóteher arra ösztönzi a vállalatokat, hogy külföldön terjeszkedjenek. Ennek következtében – a McKinsey Global Institute adatai szerint – Svédországban 1950 óta stagnál a munkahelyek száma a magánszektorban.

FRANCIA LONDON. Megkapja a magáét Németország, Franciaország és Olaszország is, mert ezek az államok nem voltak képesek stratégiai változtatásokra. A médiavállalkozó abban bízik, hogy ezeket a változtatásokat majd a növekedni akaró új tagállamok kényszerítik ki az Európai Uniótól. E közösséggel szerinte „nem történhetett volna jobb dolog, mint a bővítés”. Sokat vár az új francia államfőtől, Nicolas Sarkozytől is, aki „az 1950-es évek óta az első elnök, aki reformokat vihet véghez, például enyhítheti a munkaerőpiac rugalmatlanságát”. Mint mondja, jelenleg London a 7. legnagyobb francia város, ahol 500 ezernyi francia él, mert ott jobban megtalálják a számításukat.

Az amerikai gazdaság viszont Forbes szerint jobb állapotban van, mint gondolnánk. Bár az idei első félévben 2 százalék alatti a növekedés, a második félévben már 3,0-3,5 százalék között lesz, köszönhetően a termelékenység javulásának, valamint annak, hogy a vállalatok teli vannak pénzzel, és a fogyasztók is jobban állnak, mint azt a média mutatja. A sajtó ugyanis a szegény rétegek eladósodására figyel, arra viszont nem, hogy nő a foglalkoztatás: az elmúlt 4 évben több új munkahely jött létre az Egyesült Államokban, mint Nyugat-Európában és Japánban együttvéve. Ebben része van az internetes gazdaságnak: félmillió ember például abból él, hogy az eBay aukciós szájton kereskedik. A korábbi lassulás oka a gyártó szektor bajain túl az, hogy az utóbbi 2 év alatt annyi lakás épült, mint egyébként 4 év alatt szokott, s ezek most eladásra várnak. „Vagyis a problémáink a növekedésből fakadnak” – fejti ki Steve Forbes, aki a kereskedelmi deficitet sem tartja olyan mutatószámnak, amelyre érdemes odafigyelni. „Azt hiszik, a többlettel rendelkező ország olyan, mint a nyereséges vállalat. Pedig nem. A Forbes-csoportnak például 90 éve kereskedelmi hiánya van a papírbeszállítóival szemben. Ugyanakkor Németországnak hiába van kereskedelmi többlete, gazdasága még most, a fellendülés idején is csak 2 százalékkal tud bővülni” – indokolja tézisét, hozzátéve, hogy a költségvetési hiány viszont az Egyesült Államokban csak 1,0-1,5 százalékos, tehát alacsonyabb, mint az európai országokban.

PAPÍR ÉS INTERNET. Van azért, amiben saját hazáját is kritizálja, és ez a vállalati csalások megelőzésére megalkotott Sarbanes-Oxley (SOX) törvény. Ez szerinte nem akadályozza meg a csalást, amely már a SOX előtt is tilos volt, viszont elüldözi a vállalatokat a külföldi tőzsdékre. „A SOX jó Londonnak, de rossz New Yorknak”.

Steve Forbes nemcsak a gazdaságban, de az online médiában is a szabadság híve. „A nyomtatott sajtóban azt hiszik, kannibalizálja az offline megjelenést, ha felteszik az információt az internetre. Ezért például a Wall Street Journal pénzt kér az online olvasásért, ami nagy hiba.” A Forbes-csoport ehelyett hirdetésből igyekszik megszerezni a kívánt bevételt. Azt, hogy az online hirdetés pénzt vonjon el a nyomtatott sajtó kiadójától, úgy lehet kivédeni, hogy az információt minél több platformon használják fel. „Rupert Murdoch azért tett igen magas árajánlatot a Dow Jonesra (a Wall Street Journal tulajdonosára – a szerk.), hogy annak információit használni tudja a különböző platformjain” – mutat rá Forbes, aki egyébként szorgalmasan olvassa mind a nyomtatott, mind az internetes újságokat. „Manapság elengedhetetlen, hogy mindkettőből tájékozódjunk” – szögezi le.

A Forbes-csoport tavaly 40 százalékos részesedést adott el az Elevation Partners magánbefektető cégnek, amelyben Bono, a rocksztár is tulajdonos. Az elnök-vezérigazgató elégedett a partnerekkel, mint mondja, csak 3-5 év múlva várnak megtérülést, s nem a negyedéves jelentéseket nézik. A kapott pénzt – a nemzetközi gazdasági sajtóban közöltek szerint 250 és 300 millió dollár közötti összeget – online vállalkozásokba fektetik be, miközben fontosnak tartják a fejlődő országokban való megjelenést is. Annak ellenére így van ez, hogy 2004-ben Moszkvában meggyilkolták a Forbes ottani kiadásának főszerkesztőjét, feltehetően oknyomozó cikkei miatt. Indiában pedig beperelték a lapját, mert közölte egy nagy gazdasági potentát fényképét. „Ezekben az országokban nagyon kell vigyázni, de jelen kell lenni” – összegzi kiadótulajdonosi stratégiáját Steve Forbes.