A családosoknak osztogatott kísérőfüzet a kiscsoportos korosztály felé pozícionálja a célközönséget, holott a manierizmus különcének allegorikus portréi messze túlmutatnak a gyermeki komponálás játékosságán. A kettős képek pszichológiája előrevetíti a XX. század látszat és valóság közt imbolygó kollektív tudatát: nem véletlen, hogy Arcimboldo művei közvetlenül hatottak olyan művészek munkásságára, mint Salvador Dalí, az „árnyékszobrászatáról” elhíresült Tim Noble-Sue Webster páros, vagy Orosz István grafikusművész. Az igényes alapossággal rendezett tárlat más, korabeli milánói festők munkái és a Habsburg-udvar iparművészeti tárgyai segítségével igyekszik kontextusba helyezni az alkotói pályát. A 100 műtárgyat felvonultató rendezés csúcspontja az a három „megfordítható” olajfestmény, amelyek értelmezési tartománya a csendélet és a portré műfaja közti fiktív területen mozog; a tálalásban egy üveg mögé szerelt tükörlap segíti a teljes vizuális zavarunkat. A kiállítás fő erénye, hogy eddig nagyközönség előtt még be nem mutatott, magángyűjteményekből származó műveket is felvonultat a bécsi Kunsthistorisches Museumból (a kiállítás következő állomása) kölcsönzött törzsanyag mellé.
Arcimboldo › Musée du Luxembourg, Párizs › Megtekinthető: 2008. január 13-ig színház
