Gazdaság

A prédikátorok könyveiből

Mai imaóránkon megismerkedünk a markánsan balos, közösségi elveket hirdető Manic Street Preachers (MSP) új lemezével, illetve a markánsan individualista, meleg próféta, Rufus Wainwright sokadik művészi coming outjával.












A prédikátorok könyveiből 1


A prédikátorok könyveiből 2

A prédikátorok könyveiből 3
A prédikátorok könyveiből 4

A walesi MSP a pop egyik nagy talánya. Talán Lukács György sem tudta volna megfejteni titkukat, azt, hogy egy trendek felett álló zenekar hogyan maradt a hétről hétre változó brit indie-színtér egyik legizgalmasabb formációja, hogyan tudták a Queen glam-rockos muzikalitását és a punk nyersességét közös nevezőre hozni, miképpen sikerült a balos vízióikat keresztezni a finom, szentimentális poppal. A zenekar balossága sosem volt tolakodó, nem is igen jut eszünkbe róluk a politika. A MSP klasszikus, kilencvenes évek közepén csúcsra jutott indie-pop csapat, amelynek tagjai ügyesen kikerülték a brit-popot, a Radiohead-iskolát, az új évezred garázs-rockját, mégis minden lemezükön izgalmas, érvényes rock and rollt mutattak fel. Új albumuk, ha nem is idéz elő világforradalmat, mégis meggyőző teljesítményt mutat, és jórészt a 11 évvel ezelőtti Everything Must Go című korongra emlékeztetnek.

A feszes popslágerek közül is kiemelkedik a címadó dal, az Underdogs és a Cardigans énekesnőjével, Nina Perssonnal rögzített Your Love Alone is not Enough, és a borítón nem jelölt, rejtett dal, a John Lennon Working Class Hero című balos ballada.













A prédikátorok könyveiből 1


A prédikátorok könyveiből 2

A prédikátorok könyveiből 3
A prédikátorok könyveiből 4

Ha az opera a „kultúra csúcsa” – ahogy az Operaház Andrássy úti teraszán az osztrák nagynénivel pezsgőző svábhegyi sógornők mondani szokták -, akkor Rufus Wainwright opera-pop albumai bizonyos szempontból a minőségi szórakoztatás legmagasabb szintű megnyilvánulásai. Az utolérhetetlen eleganciával és dalszerzői érzékenységgel megáldott kanadai születésű popművész Release the Stars című albuma ugyanabba a sorba illeszthető, mint korábbi két lemeze, a Want One és a Want Two, annyi különbséggel, hogy az új munka talán keserűbb, pimaszabb és magasztosabb a korábbi műveknél. Ehhez az elegáns és teátrális zenéhez az embernek kedve támad otthon is felvenni egy frissen vasalt fehér inget.

Manic Street Preachers: Send Away the Tigers › Sony/BMG › 39 perc, 10 szám › Poptőzsdei árfolyam:****

Rufus Wainwright: Release the Stars › Universal › 55 perc, 12 szám › Poptőzsdei árfolyam:****

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik