Hiába jelentette be szerdán László Boglár kormányszóvivő, hogy az új, speciális foglalkoztatottsági viszonnyal járó Egyszerűsített Közteherviselési Hozzájárulás (EKHO) mértéke 35 százalékos lesz, a FigyelőNet részleteket firtató kérdéseire sem a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, sem a Pénzügyminisztérium nem tudott válaszolni. Egyetlen információ áll csak rendelkezésre: a szóvivő közlése szerint ez a forma félúton lenne a vállalkozói lét és a munkaviszony között: „Semmit sem tudunk mondani, folyamatosan dolgozunk az ügyön” – közölték a pénzügyi és munkaügyi tárcánál, azaz úgy tűnik, ismét fordítva ülünk a lovon. A kormány kihirdet egy döntést, aminek részleteit a szaktárcák még ki sem találták.
A FigyelőNet információi szerint azonban a kormány elképzelései nem találtak tetszésre sem a munkaadói, sem a munkavállalói oldalon. A legutóbbi érdekegyeztető ülésen, amelyen a kormány ismertette az EKHO ötletét, mindkét oldaltól erős kritikát kapott az elvi felvetés, pedig az új típusú foglalkoztatási jogviszony csak a munkavállalók számára kedvezőtlen.
Amennyivel többet tudunk
A korábbi bejelentésekhez képest annyi az újdonság, hogy a 35 százalékos EKHO fedezné a személyi jövedelemadót, a foglalkoztatói, egészségbiztosítási, és nyugdíjbiztosítási járulékot, a tételes egészségügyi hozzájárulást, valamint a biztosított által fizetendő nyugdíjjárulékot és magánpénztári tagdíjat.
A kormányszóvivő közlése szerint ez a foglalkoztatási forma félúton lenne a vállalkozói lét és a munkaviszony között: nem biztosítaná a Munka Törvénykönyvében az alkalmazottak számára garantált védelem egy részét, viszont nem kellene költségszámlákat produkálniuk dolgozóknak. Az EKHO-t fizető munkavállalóknak például nem járna fizetett szabadság vagy táppénz.
Arról viszont nincs információ, hogy az EKHO-t választó munkavállalók továbbra is számláznának-e a munkaadójuk felé, illetve egyéb, például társasági adót kellene-e fizetniük a „fizetésük után.”
Így csak hipotetikusan tudunk számolni: vajon megéri-e bárkinek az EKHO-t választani? Mivel jelenleg az sem tiszta, hogy ez az új foglalkoztatotti forma továbbra is vállalkozói szerződéseket feltételez avagy munkavállalói státuszt, a FigyelőNet megvizsgálta mindkét esetet.
A munkavállalónak semmiképp sem éri meg
Amennyiben azt feltételezzük, hogy továbbra is vállalkozói státuszban maradnak a munkavállalók, azaz számlát adnak le, kifejezetten kedvezőtlen fejleményekkel jár majd az EKHO bevezetése. Nézzük a számokat!
Vállalkozóként
Vállalkozó evás cégén keresztül minden hónapban 200 ezer plusz áfa összegről állít ki számlát a megrendelőnek, azaz annak a cégnek, ahol színlelt vállalkozói szerződéssel dolgozik. A „munkáltató” cég költsége így 200 ezer forint havonta. A vállalkozó befizeti az evát (bruttó összeg 15 százaléka) és a helyi iparűzési adót, így a társasági adóterhek befizetése után közel 200 ezer forint marad a vállalkozásában. Ha minimálbérre (57 ezer forint) van bejelentve saját cégénél, úgy ennek havi költsége összesen 79545. Ugyanakkor, mivel a bért magának fizeti ki, a nettó fizetése 49305 forint. Más költségük az evás vállalkozásoknak általában nincs, így a 200 ezer forintból csupán a 79545 forintot kell kifizetni, amelyből közel 50 ezer visszajön nettó bér formájában. Az evás vállalkozó így havonta 49 ezer + 120 ezer, összesen tehát 170 ezer forint havi jövedelemhez juthat. Úgy, hogy mind a társasági, mind pedig a munkavállalással kapcsolatos terheket befizette.
Munkaviszonyban
Amennyiben a munkáltató havi 200 ezer forintos bruttó béren munkaviszony formájában alkalmazza dolgozóját, egyértelműen rosszabbul jár mindenki. Ennek költsége ugyanis a munkáltató részére összesen 270450 forint, miközben a munkavállaló nettó jövedelme mindössze csak 126500 forint. Nem véletlen, hogy sokan a fenti, vállalkozói konstrukciót választják: olcsóbb a cégnek és több marad a dolgozónak.
Vállalkozóként, nem minimálbéren
Tételezzük fel, az EKHO úgy működik, hogy továbbra is számlát ad le a vállalkozó, ugyanakkor nem minimálbérre jelenti be magát, hanem a teljes, az eva befizetése után a cégben maradt összeget terheli a 35 százalékos speciális adónem. Ebben az esetben 130 ezer forint marad a vállalkozó zsebében.
Az is elképzelhető, hogy a munkavállalók továbbbra is számláznak, ugyanakkor nem kell fizetniük sem evát sem áfát az összeg után. Ebben az esetben 200 ezer forintos kiszámlázás és a 35 százalékos EKHO befizetése után szintén 130 ezer forint maradna a munkavállaló zsebében, vagyis mindössze 4000 forinttal több a rendes munkaviszonyban történő foglalkoztatás után járó nettó bérnél, viszont bizonyos alapvető munkavállalói jogoktól elesnének.
Összehasonlítva a lehetőségeket egyértelműen kiviláglik, hogy az EKHO-val jóval kevesebb pénzt visz haza a vállalkozó, mint az egyszerű evás konstrukcióval. Ráadásul kevesebb állami szolgáltatásra lesz jogosult: a kormányszóvivő tájékoztatása szerint ugyanis nem részesülne olyan szolgáltatásokban, mint például a fizetett szabadság vagy a táppénz.
Visszaélhetnek a munkaadók
Ha a munkáltató költségeit nézzük, a számok azt mutatják: könnyen fordítva sülhet el az ötlet. A foglalkoztató cégnek ugyanis ebben a konstrukcióban megéri felbontani a dolgozói munkaviszonyát, és vállalkozásba kényszeríteni őket. Bruttó 200 ezer forintos fizetés ugyanis 270 ezer forintos terhet jelent a cégnek, miközben ennek nettója alig 126 ezer forint. Ezzel szemben, ha áttereli alkalmazottait az EKHO-s alkalmazásra, a cég költsége 200 ezer forintra csökken, miközben a munkavállaló jövedelme 130 ezer forintra, azaz kismértékben még nőhet is. A gazdasági érdekektől hajtva így fennáll az esélye, hogy a gazdaság nemhogy tisztulna, hanem tovább szürkül.
A FigyelőNet munkajogi szakértője szerint valóban nem lehet kizárni, hogy bizonyos munkáltatók a korábban rendes jogviszonyban foglalkoztatott alkalmazottaikat, nem akarják-e majd inkább ebben az új formában alkalmazni, de tömeges áttérésre nem lehet számítani. „A már meglévő munkaszerződések ilyen mértékű módosításához közös megegyezés szükséges, valamint a korábbi helyzetéhez képest hátrányba kerülő munkavállaló bírósághoz is fordulhat” – mondta Dr. Lőrik Erzsébet. A visszaéléseket persze nem lehet kizárni, de tömeges munkaszerződés-módosításokra az ügyvédnő szerint nem kell majd számítani.
Jogi aggályok
Az EKHO a vállalkozói lét és a munkaviszony közötti öszvér foglalkoztatási forma lenne. Járulékokat és adókat ugyan fizetnének a munkavállalók, de nem kapnának semmiféle állami ellenszolgáltatást, így például sem táppénz, sem fizetett szabadság nem járna az EKHO-soknak. Dr. Lőrik Erzsébet, a FigyelőNet munkajogi szakértője szerint az új foglalkoztatási forma törvényesítéséhez nem szükséges a Munka Törvénykönyvét (Mt) módosítani. Az ügyvédnő úgy látja a kormány eddigi jogalkotói gyakorlata alapján, hogy egy új törvényben fogják pontosan szabályozni ezt az „öszvér” típusú foglalkoztatást, így az Mt nem védené a munkavállalókat.
„Pontos részleteket ugyan még nem ismerünk, de az új tervezet mintha kicsit elfelejtené, hogy a munkaviszony két félből áll. Szintén problémákat vet fel a cégjog és a munkajog összekeverése” – véli az ügyvédnő. A jelenlegi hatályos jogrenddel feltehetően nem lesz összhangban az új jogszabály. Szakértői vélemények szerint az sem kizárt, hogy a törvény hatályba lépése után az Alkotmánybírósághoz fordulnak majd a munkavállalók.
