Mi a közös egy dél-koreai lelkészben, az izraeli miniszterelnöki biztonsági szolgálat egykori vezetőjében, egy amerikai vadászpilóta-képző támaszpont parancsnokában és egy magyar marketingszakemberben? A válasz: valamennyien hallgatói a chicagói Kellogg School of Management kétéves Master of Business Administration (MBA) képzésének, amely az első helyet foglalja el több MBA-rangsorban, így a BusinessWeek, illetve az Economist Intelligence Unit által kiadott értékelésben.
A Kellogg előkelő helyezését részben Donald Jacobsnak köszönheti, aki 26 év után két éve köszönt le a dékáni tisztségről. Ő az iskola filozófiájának megfogalmazásához a legnagyobb cégek vezetőitől kérdezte meg, milyen elvárásaik vannak az ilyen intézményekben végzettekkel szemben. Arra jutott, hogy a csoportmunkára való alkalmasság a legfontosabb. Ennek megfelelően a diákok minden tárgy keretében 4-6 fős csoportokban is dolgoznak. Ez a közösség kialakulását is elősegíti: az egyik magyar hallgató, Tóth Attila például évfolyamának több mint felét név szerint is ismeri, és rengeteg barátra is szert tett. Az öregdiákok is összetartanak, bármikor szívesen fogadják egymást, még ha évtizedekkel később vagy korábban végezték is el az MBA-programot.
Eső Péter és Tóth Attila. A tanár és a diák egyaránt az egyetemmel kel és fekszik.
VÁLASZTÁS. A képzés időben és pénzben egyaránt óriási befektetésnek számít. Tóth Attila – aki a Külkereskedelmi Főiskola 1994-ben történő befejezése után rövid ideig Magyarországon vállalt munkát, majd Chicagóban szerzett egyetemi diplomát, és ezt követően négy éven keresztül Dél-Amerika több országában is dolgozott – annak idején alaposan utánajárt az Egyesült Államokbeli MBA-programoknak. Döntését négy tényező befolyásolta: milyen az oktatás színvonala, kik tanítanak az iskolában, milyen cégek keresik meg toborzási céllal az adott business schoolt, és milyen diákok vesznek részt a képzésben, hiszen a mesterprogramokon megszerezhető tudásnak mintegy 70 százaléka a diáktársaktól származik. A ranglisták, az iskolák profilja és a volt diákokkal való beszélgetések után három iskolára szűkítette le a lehetőségek körét. Mindegyiken eltöltött egy hetet, végül a Kellogg mellett döntött, mert az a stratégiai oktatásban nagyon erős.
A Kellogg School of Management a diákok kiválasztásakor a jelöltek potenciálját tartja elsődleges szempontnak, ezért minden jelentkezőnek lehetőséget ad a felvételi vizsgára, a világ bármely részén lakik is. Tóth Attila például Chilében felvételizett, mert akkor ott dolgozott, de Magyarországra is megszervezik a felvételi beszélgetést, még akkor is, ha csak egyetlen magyar jelentkező van. Erre az egész világon csak a Kellogg teremt lehetőséget. A felvételi folyamat első lépéseként részletes önéletrajzot, ajánlóleveleket – ezek a jelentkező számára titkosak, főnökük vagy akár ügyfelük is írhatja azokat -, minden bizonyítványuk másolatát, valamint az iskola által meghatározott témában 6-7 kidolgozott esszét kell elküldeniük a jelölteknek Chicagóba. Teszteket is ki kell tölteni, míg az angol nyelvű felvételi beszélgetésen az empátiát és az emberközpontúságot figyelik.
A döntésnél nem veszik figyelembe, hogy a diák később tudja-e finanszírozni tanulmányait. Aki jó, annak lehetőséget kell kapnia a tanulásra, pénzügyi helyzetétől függetlenül – ezt az elvet is Donald Jacobs honosította meg. Tóth Attilát sem tartotta vissza az évi 33 ezer dolláros tandíj, s az sem, hogy ezzel együtt a könyvek, a megélhetés és egyebek miatt két évre 100-120 ezer dollárt kell szánni. Az iskola neve ugyanis elég ahhoz, hogy a bankok kölcsönt adjanak, s cégek is átvállalnak tandíjat, ha cserébe a diák 1-3 évet náluk tölt. A költségek egy részére ösztöndíjat is lehet szerezni. “Én banki hitelből és saját megtakarításból finanszírozom a tanulást. Úgy fogom fel, mintha egy vállalkozást vezetnék, amelybe sok pénzt kell befektetni, azt jól kell menedzselni, s egy bizonyos hozamot ki kell belőle termelni” – mondja Tóth Attila.
ÉJJEL-NAPPAL. A Kellogg egy- és kétéves nappali MBA-képzést is indít. A rövidebb programon mindössze 90-en vannak egy évfolyamon, míg a kétéves képzésben 480-an vesznek részt. A nappali képzések egész embert, teljes koncentrációt követelnek. “Én az egyetemmel kelek és fekszem, és ez nem kényszer. Szinte minden percben a feladataimon töröm a fejem” – vallja meg Tóth Attila.
A Kellogg többek között arról is híres, hogy rendkívül jól menedzseli ügyfeleivel a kapcsolatot. Az iskolának elsődleges érdeke, hogy a legjobb jelentkezőket válassza ki, a legjobb képzést nyújtsa, és magasan képzett diákokat bocsásson a munkaerőpiacra. A világ minden tájáról érkeznek professzorok, nem egy Nobel-díjas van közöttük.
Létezik egy úgynevezett honor code, vagyis becsület kódex, amely arra kötelezi a diákokat, hogy vizsgáikon, valamint feladataik elvégzésekor becsületesen járjanak el. Az iskola részéről nincs szükség kontrollra, hiszen minden diáknak az az érdeke, hogy minél többet tanuljon a képzés alatt. Így vizsgáikat otthon vagy bárhol megírhatják, úgyis csak a megengedett segédeszközöket fogják használni. “Senki sem csal, senki sem próbál meg jogtalanul előnyt szerezni” – tapasztalja Tóth Attila.
Rengeteg vállalat az MBA-képzésről toborozza új munkatársait. “Már az első nap megkeresik a friss diákokat” – meséli Tóth Attila. A Kelloggon arra is odafigyelnek, hogy minden hallgató egyenlő esélyekkel induljon a jó állásért folytatott harcban. Ahány diákot a munkaadók maguktól megkeresnek, ugyanannyit kell még ezen felül meghallgatniuk, hogy azok is bizonyíthassák alkalmasságukat, akiket a cégek korábbi pályafutásuk, specializációjuk miatt valamiért kevésbé keresnek. Jacobs utódja, az indiai Dipak Jain dékán sem hanyagolja el a vállalati kapcsolatokat. Munkába állása után egy éven belül öt kontinensen 145 vállalatot keresett fel személyesen.
A diákok aktívan részt vesznek az iskola működtetésében. Minden hallgató ismeri tanára otthoni számát, akit akár a vasárnapi kerti sütögetésen is zavarhat, ha elakad a feladatok megoldásában. “Természetesen a tanár sohasem mondja el a helyes választ, csak rávezet a megoldásra, de azt bármilyen időpontban, hiszen a diákok folyamatosan tanulnak” – mondja Eső Péter, a Kellogg 32 éves tanára, aki már két éve tanít döntés- és játékelméletet a Kelloggon, ahová a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után, a Harvard University doktori képzésének befejeztével került. A Kelloggon hagyományosan nagyon kevés az adminisztrációs személyzet, a diákok minden ilyen munkába lelkesen besegítenek. A felvételi folyamatát is nagyrészt ők koordinálják, az iskola népszerűsítését is ők végzik.
Az oktatás negyedéves rendszerben folyik, a diákok 4-5 tárgyat hallgatnak ez idő alatt. Maga a tárgyválasztás rendszere is az életre nevel, a több száz óra közül kockázatos játékkal kerülhetnek be néhányra. A hallgatóknak egy adott keretpontszám áll rendelkezésükre, amelyet néhány tárgy között kell felosztaniuk, anélkül, hogy tudnák, a többiek mennyire becsülnek egy-egy órát. A tárgyhoz rendelt pontszám nagysága a tanártól, az érdekességtől és a diák stratégiájától is függ. Ha túl sokat tesz fel egy lapra, a többi óráról lemaradhat. A számítógép kiválasztja azokat, akik pontszámaik alapján bejutnak, s akik hoppon maradnak, azok az adott negyedévnél elveszett pontjaikat a következőnél újra felhasználhatják. Aki ebben a játékban elvérzik, az az életben is nehézségekre számíthat. A Kellogg diákjai arra is lehetőséget kapnak, hogy valós helyzetekben tegyék próbára tudásukat és fejlesszék magukat. Tóth Attila és csoportja például a kínai befektetések megtérüléséről és tulajdonságairól írt tanulmányt. A kutatás utolsó három hetét Kínában tölthették.
PROFESSZORI SZEMMEL. “A legfontosabb, hogy minden diák kihívást találjon a feladatokban” – fogalmaz Eső Péter. Az egyes osztályok összetétele ugyanis igencsak heterogén: középiskolai igazgató, fizikus, szülész-nőgyógyász, mérnök, befektetési bankár, sőt még operaénekesnő is akad. Mindannyiuk számára élvezhető esettanulmányt kell összeállítani. A diákok beleszólhatnak a tananyag alakulásába, javaslataikra is készülnek fejtörők. A kurzusok végén titkos értékelő lapokon értékelik a tanár teljesítményét, az eredményt minden professzor írásban megkapja és publikálják is.
A Kellogg oktatói csupán idejük felét fordítják tanításra, emellett szakterületükön kutatnak. Komoly hangsúlyt fektetnek arra, hogy tudományos eredményeiket nemzetközi porondon is publikálják. Négy-hét év után több tudóst is megkérdeznek az adott tudományterületről, hogyan látják a Kelloggon tanító professzor elméleti kutatásban felmutatott teljesítményét, s ennek alapján döntenek előléptetéséről. “Nagy nyomás nehezedik a tanárokra, hogy minél több cikket írjanak. Így szinte minden szabad percemet jómagam is kutatásra fordítom, én is az egyetemmel kelek és fekszem” – meséli Eső Péter. Ráadásul még nyugdíjas állásnak sem nevezhető a professzorság, hiszen hét évente felülvizsgálják kinevezésüket, s ha nem teljesítenek jól, távozniuk kell az oktatók soraiból, ahova bekerülni sem olyan könnyű. Eső Péter a Harvardon folytatott doktori tanulmányai után több egyetemre is pályázott, de a Kellogg különösen vonzotta, hiszen ez a döntés- és játékelmélet fellegvára. Felvételéről a Kellogg oktatói szavaztak, akik meghallgattak egy általa tartott előadást is. Felvétele után minden professzornak részt kell vennie egy mini-kurzuson, ahol oktatói technikákat sajátíthat el, valamint mindenki mellé kineveznek egy mentort, akinek óráit fél éven keresztül látogathatják az újak, és különböző kérdésekkel fordulhatnak hozzájuk. “Az oktatás itt óriási kihívás, hiszen rendkívül értelmes, okos, felnőtt embereknek kell tanítanunk, akik motiváltak, érdeklődőek” – mondja Eső Péter. Az oktatók közötti kommunikáció is jól működik, rendszeres találkozóikon megosztják egymással tapasztalataikat, átadják a know-how-t. “Talán ez az egyetlen negatívum a Kelloggon. Meeting meeting hátán, túl sokat beszélünk arról, hogyan lehet még a kiválónál is jobban tanítani” – jegyzi meg Eső Péter, hozzátéve: nincs megtiltva, hogy a professzorok őszintén nyilatkozzanak.
