Tízmilliárd dollár értékben zajlik majd az üvegházgáz-kereskedelem alig két év múlva a világon -a Világbank e becslését visszaigazolják a befektetni vágyó pénzemberek, valamint a tanácsadók óriási tömegei. Mindez hatalmas üzlet, és ma már mind többen elismerik, hogy elsősorban az. A szén-dioxid-kereskedelem tehát főként gazdasági előnyökkel jár, nem pedig környezeti hasznokkal. Miként nemrégiben a Fortune az Aon pénzügyi szolgáltató egyik igazgatóját idézte: “Az önkéntes emissziócsökkentés nem arról szól, hogy a cégek megfeleljenek a kiotói jegyzőkönyv elvárásainak. Pusztán a tőkekihelyezés lehetősége és a versenyelőny biztosítása számít.”
BESZÁMÍTÁS. A nagy üzlethez az szolgáltat alapot, hogy az üvegházgáz egységnyi kibocsátás-csökkentése olcsóbban érhető el egy fejletlenebb gazdaságban, mint egy magas technikai színvonalú országban. Azaz, az előbbi területen kell olcsón beruházni, s azt valamiképpen beszámíttatni a fejlett ország kibocsátás-csökkentésébe. E konstrukcióra a kiotói jegyzőkönyv kínál eszközöket, rugalmas mechanizmusok összefoglaló néven. Mindezek eredményeként országok és vállalatok közti ügyletekre, és tisztán tőzsdei üvegházgáz-kereskedésre is sor kerülhet.
Környezeti szempontból azonban az egész rendszert alapvető kritika illeti, hiszen az a globális felmelegedést hatékonysági kérdésként kezeli, ami tehát a szennyezések “terítésével” megoldható. Ezzel szemben mindez méretprobléma; nem hatékonyabb, hanem abszolút mértékben alacsonyabb kibocsátás szükséges, ami legalábbis radikális technológiai váltást igényel, mégpedig elsősorban a fejlett országokban.
Nagy-Britanniában a Natsowce mellett az egyik legnagyobb energiabrókernek a szén-dioxid egyenértékes jelzését felhasználva beszédesen csak CO2e.com névre keresztelt cég számít. A társaságot a Cantor Fitzherald Group és a PricewaterhouseCoopers hozta létre, s minthogy az eddig tető alá hozott üvegházgáz-tranzakciók java részét e bróker bonyolította le, a cég “termése” a brit piac egészéről is árulkodik. Ez pedig bő 32 millió tonnányi CO2 egyenértékes adás-vételét mutatja. A mennyiség nem éppen lenyűgöző. Számítások szerint eddig szerte a világon alig 200 millió tonna CO2 egyenértékesnyi kvóta cserélt gazdát, ez pedig az Egyesült Államok összesen 40 napi kibocsátásával ér fel.
A brit forgalomról ugyan nem tettek közzé adatokat, azt viszont elárulják, hogy tonnánként 4-5 fontról indult az ár, s eddig 12,5 font volt a rekord. A brit kibocsátás kereskedelmi rendszer egyébként tavaly áprilistól működik, s az első több iparágat átfogó nemzeti tőzsde a világon. A kereskedés kibocsátási engedélyekkel folyik, amelyek meghatározott évre, 2002 és 2006 között valamelyik esztendőre szólnak.
Ha a piaci cégek terveiknél több szenynyező anyagot pöfögnek, akkor ehhez vásárolnak, ha kisebb a kibocsátásuk, engedélyeiket pénzzé tehetik. Rajtuk kívül tőzsdei szereplő lehet mindaz a 6 ezer cég, amely engedményt kapott a helyi úgynevezett éghajlat-változási adóból. Ha ugyanis egy bizonyos kibocsátáscsökkentést vállalnak, ezen adójuknak csupán az ötödét kell befizetniük. Amennyiben a célt mégsem képesek elérni, vagy túlteljesítik azt, megint csak tőzsdei tranzakciók révén állíthatják vissza az egyensúlyt.
“Házi” kibocsátás tőzsdével egy ideje Dánia és Kanada is kísérletezik, s a hírek szerint Szlovákia sem áll messze egy ilyen intézmény elindításától. Habár a kiotói jegyzőkönyvet az Egyesült Államok nem írta alá, Chicagóban 7 szövetségi állam 40 cégének – köztük a Ford, a DuPont, a BP – összefogásával ugyancsak tőzsdét szerveztek, amely várhatóan az idei első félévben indul. A szereplők együttes kibocsátása több mint évi 700 millió tonna, azaz Nagy-Britanniáéval vetekszik.
Az e tőzsdéken, illetve a konkrét eladható beruházásokba pusztán a pénzüket befektetni szándékozók, s a valóban csökkentést kereső cégek létszámát megbecsülni is képtelenség. A mértéket talán jelzi, hogy a nagy tanácsadók kivétel nélkül kínálatukba vették ezeket az üzleteket, s mellettük gomba módra szaporodnak a kifejezetten e területre szakosodott tanácsadó cégek. Mindebből a Világbank sem marad ki, Prototype Carbon Fund néven létrehozott szervezete befektető cégeket és kormányokat tervez potenciális projektekkel összeboronálni, s Magyarországon is tárgyal.
Alapfogalmak
RUGALMASSÁGI MECHANIZMUSOK
• Tiszta fejlesztési mechanizmus
• Együttes végrehajtás
• Kibocsátás-kereskedelem
SZÉNDIOXID-EGYENÉRTÉKES (CO2e).
E mértékegységgel a szén-dioxidhoz viszonyítva azt próbálják kifejezni, hogy a többi üvegházgáz miképpen járul hozzá a globális felmelegedéshez. Például az mutatható ki vele, hogy egy tonna metán hatása a globális felmelegedésre 100 év alatt 23-szor akkora, mint ugyanennyi szén-dioxidé, ennyiszer több energiát, hőt tart vissza a Földön.
Befektetni vágyó pénzemberek a hazai piacon is bőven vannak, elsősorban Japánból és Hollandiából érdeklődnek. Ami pedig a piacon forgolódó tanácsadókat illeti: a Magyar Energia Hivatalnak az amerikai Evolution Markets és a Magyarországon két éve alapított Vertis Környezet védelmi Pénzügyi Tanácsadó is felajánlotta segítségét. Sőt, a hivatal által szervezett őszi Karbon Fórumon – az érintett cégeknek szervezett konferencián – mindkettő elő is adott.
Az események mindazonáltal szerte a világon felgyorsultak. A kiotói jegyzőkönyv az idén hatályba léphet, decemberben az Európai Unió környezeti miniszterei állapodtak meg arról, hogy 2005-ben megnyitják a világ első nemzetközi üvegházgáz tőzsdéjét, és mindeközben megszületett az első hazai emisszió-üzlet.
Decemberben ugyanis a holland kormány külkereskedelmi minisztere 3,1 millió euró értékű megállapodást kötött az AES Borsodi Energetikai Kft.-vel, mely ügylet teljes tanácsadói munkáját a Vertis végezte. A tíz évre szóló egyezség értelmében a magyar állam lehetővé teszi, hogy az AES új fatüzelésű – azaz megújuló energiaforrással működő – erőműve által “megspórolt” szén-dioxid-mennyiséget Hollandia bocsáthassa ki. A számítások szerint összesen 700 ezer tonna szén-dioxid-megtakarítását eredményező projekt keretében a hollandok által kifizetett összegből a tulajdonosok úgy korszerűsítik a fatüzelésű erőművet, hogy az már az uniós normáknak megfelelően, környezetbarát módon működhessen.
“Az erőmű működtetésére elegendő fa származik az erdőgazdaságok karbantartásából – magyarázza Vécsi György, az AES Borsodi Energetikai Kft. ügyvezető igazgatója -, ez a fa pedig másra nem használható.” A fatüzelés technológiája, megújuló energiaforrást felhasználó megoldás lévén, ráadásul érdekessé tette az erőművet a szén-dioxid-megtakarítást vásárolni kívánó országok, így Hollandia számára.
A magyar projekt egyébként csupán egy Hollandia által Közép- és Kelet-Európában megkötött emiszszió-ügyletek közül, decemberben egy-egy hasonlót ütöttek nyélbe Romániával, illetve Szlovákiával. Mindez összesen 5 millió tonna szén-dioxid-egyenértékes gondjától szabadítja meg Hollandiát, öszszesen 25 millió euró, tonnánként tehát alig 5 euró fejében.
“A fa jóval kevésbé szennyezi a környezetet, mint a kőszén” – magyarázza Vécsi György. Míg ugyanis a Borsodi Hőerőműben használt, a borsodi szénbányákból származó szén után fennmaradó salak, a troszka aránya elérheti a szén térfogatának 30 százalékát is, ugyanez az adat a faapríték esetében már alig 1 százalék. Akkor is inkább hamuról lehet itt beszélni, amely viszont trágyaként használható, például éppen az erdőgazdaságban. A por, a kén-dioxid és a nitrogén-oxidok kibocsátása is elenyésző a szénhez képest.
LEHETŐSÉGEK. Az Erőterv Kft. által készített megvalósíthatósági tanulmány szerint a borsodi térség hosszú távon képes megtermelni az erőmű számára a szükséges évi 300 ezer tonna tüzelőanyagot – ebbe pedig nemcsak az erdőgazdaságok fája, hanem a megújulónak minősülő mezőgazdasági melléktermékek is beleszámítanak. A megépülő új kazánok teljesítménye 30 megawatt lesz – ami nagyjából egy 30 ezer fős kisváros villamosenergia-igényének fedezésére elegendő. “Ha egy ilyen kapacitású erőművet zöldmezős beruházással kellene megépíteni, az ötször ennyibe kerülne” – mondja Vécsi György. Beruházásokra azonban még így szükség lesz: Magyarország megújuló energiatermelési kapacitása ma 35 gigawatt, vagyis a berentei erőmű teljesítményének több mint százszorosát kellene még megújuló energia-forrásokból (nem feltétlenül fatüzelésű erőművekből) előteremteni. Mindesetre együttes megvalósítású projektekre ez ajánlható, hiszen Magyarország biomasszában “erős”. Az e téren feltárulkozó új üzleti lehetőségek pedig tetemes öszszegre, mintegy 20 milliárd forintra tehetők.