Rózsadombi villa, füredi nyaraló a vízparton hatalmas vitorlással, egzotikus utazások a világ távoli pontjaira, s emellett évek óta nincs adózott jövedelem, csak veszteséges vállalkozás – ezeket a magánszemélyeket szeretné utolérni az adóhatóság az úgynevezett vagyongyarapodásos vizsgálatai során, s arra kötelezni őket, hogy másokhoz hasonlóan ők is jövedelmük arányában járuljanak hozzá a társadalmi közkiadásokhoz. A törvény már mintegy 10 éve lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy ha megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, akkor az adó alapját becsléssel állapítsa meg. Ebben az esetben azt valószínűsíti az adóhatóság, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek valójában mekkora jövedelemre volt szüksége. Hosszú éveken keresztül alig-alig végzett ilyen típusú vizsgálatokat az adóhatóság, mert a korábbi ellenőrzéseik ebben a témában nem igazán voltak sikeresek: az adózók többségének ugyanis sikerült bizonyítani a látszólagos ellentmondást a bevallott jövedelem és a luxus életkörülmények között. Az utóbbi 2-3 évben viszont – a pénzügyi tárca kérését meghallgatva – ezen vizsgálatokra is nagyobb hangsúlyt helyez adóhatóság: növelték az ilyen típusú vizsgálatok számát, s megállapításaik is gyakoribbak lettek. Nem kell persze a tisztességes vállalkozóknak megijedni: az APEH csak az igazán kirívó esetekhez jut el. Megtörtént például, hogy 200 milliós jövedelem forrását nem tudta bizonyítani az adózó. Az ilyen típusú ellenőrzések növelésében szerepet játszott az is, hogy tavaly januártól az adóhatóság számára kedvezően változott a törvény.
Nyereményből tagi kölcsön
Az adózó 15 millió forint tagi kölcsönt nyújtott a saját bt-jének, ám erre nem nyújtott fedezetet a saját maga által magánszemélyként bevallott, illetve bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelme. Az adózó megtagadta a nyilatkozattételt, mondván, hogy az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes, hogy az adóhatóság bárkit vagyonnyilatkozat-tételre kötelezzen. Azt azonban elmondta, hogy 20 millió forintot nyert a lottón, amelyből a kölcsönt a bt rendelkezésére tudta bocsátani. Az adóhatóság szerint jelen esetben nekik a nemleges állítást nem kell bizonyítaniuk, hanem az adózónak lett volna érdeke azt bizonyítani, hogy az általa bevallott alacsony jövedelem mellett milyen fedezetből tudta teljesíteni a jelentős összegű befektetést.
Elévült esetek
Éveken keresztül az adózók könnyen „lerázták” az adóhatóságot, s arra hivatkoztak, hogy vagyongyarapodásuk forrása az elévülési időt megelőzően keletkezett: vagyis, hogy például 10 évvel ezelőtt, az azóta már elhalálozott nagybácsitól kapott 50 millió forintot. Nem egyszer elévült bűncselekményekre is hivatkoztak. A törvénymódosítás lényege pedig az, hogy az adóhatóság az adózó által megállapított tények, adatok valóságtartalmát az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett. Ez pedig a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha az adózó azt állítja: az általa vásárolt 200 milliós villa vételárából 50 millió forintot 12 évvel ezelőtt a lengyel piacon történő „csencseléséből” nyert, akkor az adóhatóság ellenőrizheti: tényleg megtörtént-e ez az eset 12 éve. Ha kiderül, hogy tényleg így van, akkor a továbbiakban békén hagyják az adózót, hiába akkor nem fizetett adót, most már – az elévülési idő eltelte miatt – nem kell megfizetnie az elmaradt közterhet. Amennyiben viszont azt állapítják meg, hogy a lengyel piacra legfeljebb vásárolni ment ki néha a magánszemély, üzletelni legfeljebb csak szeretett volna, akkor már kellemetlenebb a helyzet. Ilyenkor ugyanis a törvényi vélelem alapján megadóztatják azt az összeget, amelynek forrását nem tudta igazolni az adózó. Ez esetben ugyanis valószínűsítik: a jövedelem elévülési időn belül keletkezett, vagyis adóköteles. Nincs persze minden veszve: az adózónak meg van rá a lehetősége, hogy bizonyítsa ennek ellenkezőjét. Vagyis ez azt is jelenti, hogy megfordul a bizonyítási teher: nem az adóhatóságnak kell bizonyítani, hogy a magánszemély adócsaló, hanem a magánszemélynek, hogy ő bizony nem az.
Luxus utak
Idénre már megfelelő tapasztalatot gyűjtött össze az adóhatóság az ilyen típusú vizsgálatoknál, ugyanakkor adatgyűjtésük mégis akadozott: nem igazán találtak rá azokra a vállalkozókra, akik alaposan megkárosítják az államkasszát, miközben luxusszínvonalon élnek. Éppen ezért próbáltak év elején új információs stratégiát alkalmazni, ám gyorsan kiderült ez törvényellenes: az ombudsman szerint azt ugyanis nem teheti meg az adóhatóság, hogy ne konkrét adózóról érdeklődjön az egyes szervezeteknél, hanem „általában”. Véleménye szerint az adózás rendjéről szóló törvény ugyanis nem ad jogalapot az általános adatközlési kötelezettség elrendelésére, csupán azt teszi lehetővé, hogy konkrét ügyben, egyes adózók adókötelezettségének megállapítása érdekében kérjen adatokat. Vagyis törvényellenesen próbált információkat szerezni egyes utazási irodáknál az adóhatóság, amikor azon utasok személyes adatai után érdeklődött, akik 300 ezer forintnál drágább utazásokon vettek részt. Az adatvédelmi ombudsman „nyomására” végül is elállt az adóhatóság az ilyen típusú adatgyűjtéstől, azonban továbbra sem tettek le arról, hogy „módszerüket finomítsák”, s más formában, de mégis hozzájussanak az adózókról nagy tömegéről is hasznosítható információkhoz.
Tagi kölcsönök
A vagyongyarapodási vizsgálatok során az ellenőrzésre történő kiválasztásnál az egyes megyei, illetve fővárosi igazgatóságok sok szempontot figyelembe vesznek. Így gyakori, hogy a társas vállalkozásnak nagy összegű – több tízmilliós, esetenként százmilliós nagyságrendű – tagi kölcsönt nyújtó magánszemélyeket, vagy egyéni vállalkozóknál a könyvelésükben jelentős összegű tőkebetétet feltüntető magánszemélyeket vesznek ilyen típusú vizsgálat alá. Mindez azt is jelenti, hogy igyekezzenek óvatosan bánni a magánszemélyek a vállalkozásaiknak nyújtott tagi kölcsönökkel, tőkebetétekkel, amelyek egyébként többnyire csupán papíron léteznek. Ilyenkor ugyanis az adóhatóság utána jár: az évek óta minimálbéren bejelentett vállalkozónak honnan tellett a többmilliós összegű tagi kölcsönre. Vannak persze extrém példák: egy kiutalás előtti áfa-vizsgálat során akadt meg a revizor szeme néhány kölcsönszerződésen. Ennek során 3 magánszemély 143, 210, illetve 180 millió forintot adott kölcsön a kft.-nek, amelyek közül kettőről rögtön kiderült, hogy 7 éve még adóbevallást sem adott, vagyis adózott jövedelme egyáltalán nem volt.
11 eset, ami vonzza az APEH ellenőreit:
1. Nagy összegű tagi kölcsön, tőkebetét.
2. Hiteligénylés.
3. Nagy értékű gépjárművek vétele.
4. Ingatlanok adásvétele.
5. Nagy értékű utazások résztvevői.
6. Cégnyilvántartás adatai.
7. Adóalanyi hierarchia térkép.
8. Bevallások adatai, kontrollinformációk.
9. Közérdekű bejelentés.
10. Társigazgatóság, társosztály jelzése.
11. Rendőrségi jelzés.
Hivatalos forrásokból
Az adóhatóság a vagyongyarapodási vizsgálatokra történő kiválasztás során a hitelintézeteket is megkeresi, akiktől arról érdeklődik: a hitelt igénylő személyek a hitelkérelemben fedezetként milyen forrásokat jelöltek meg. Hivatalos megkeresésre többnyire készségesen segítenek a bankok. Ezt követően már „csak” a fedezet forrása után kell a revizornak „kutakodni”.
Az adóhatóság a gépjármű-nyilvántartás adatait is igyekszik hasznosítani a vagyongyarapodásos vizsgálatoknál, amikor is arról tudakozódik az önkormányzatoknál, hogy milyen nagy értékű adóbeszerzések történtek bizonyos időszakban. Itt nem jár mindig sikerrel az adóhatóság, hiszen előfordul: a gépjárművekről csak a típust és az adóhatósághoz történő bejelentkezés idejét tartják nyilván, a szerződésekből gyakran hiányzik az ellenérték.
A földhivatalokban a luxus ingatlanok vásárlói után próbál tudakozódni az adóhatóság, annak érdekében, hogy utánajárjon: adózott jövedelme lehetőséget teremtett-e az adózónak a nagy értékű ingatlan vásárlására. Igyekeznek felhasználni az utazási irodáktól kapott információkat, valamint a cégnyilvántartás adatait is az ilyen típusú vizsgálatra történő kiválasztás során. Nem egyszer a benyújtott bevallások, valamint a kontrollinformációk benyújtására kötelezett adózóktól kapott adatok alapján indul el az adóhatóság, hogy vagyongyarapodásos vizsgálatot végezzen. Nagyon gyakori ezen ellenőrzéseknél, hogy közérdekű bejelentés érkezik, s emiatt kezd el tudakozódni az adóhatóság. Az elvált férj, vagy feleség, a becsapott, vagy megsértett üzleti partner nem egyszer alapos információkkal segíti az adóhatóság munkáját. A kiválasztás során – természetesen – más igazgatóságok, esetleg osztályok információit is felhasználják, mint ahogy a rendőrség, a vámhatóság jelzése alapján is többször indul vagyongyarapodásos vizsgálat.
Eljárásrend
Az adózó ellenőrzésre történő kiválasztását követően az ellenőr feladata, hogy alaposan felkészüljön, vagyis minden, adókötelezettségét érintő információt beszerezzen az adózóról. A kiválasztást követően az adóhatóság tájékoztatja az adózót, hogy nála az adózás rendjéről szóló törvény úgynevezett vagyongyarapodásos ellenőrzést végeznek. Ennek következményei is vannak: az adóhatóság a konkrét adóalanyról hivatalos formában információkat szerezhet, adatokat kérhet más adózóktól, hatóságoktól, életbe lép az önellenőrzési tilalom, s hiába jelentkezik más igazgatóság területére be az adózó, a vizsgálatot mindenképpen befejezi az az adóhatóság, amelyik elkezdte. Az ellenőrzés keretében az adózótól nyilatkozatot kérnek be az adóbevallásában nem szereplő bevételek és kiadások részletezéséről, valamint ezek alátámasztására különböző hitelt érdemlő bizonylatokat, dokumentumokat. Ezt követően a revizor a rendelkezésére álló adatokat, a begyűjtött nyilatkozatokat összeveti, s mindezek alapján további célellenőrzéseket végez. Új információk megszerzése érdekében, vagy a meglévők ellenőrzése céljából tanúkat hallgat meg, szakértőt vesz igénybe, helyszíni szemlét tart, s majd ezek után elkészíti a jegyzőkönyvet.
Maga az ellenőrzés lefolytatása, valamint a bizonyítási eljárás lényegében ugyanaz, mint egyéb vizsgálatoknál. Bár még az adóhatósági határozatban foglaltak gyakran „sok borsot törnek az adózó orra alá”, a bíróság sokszor még sem fogadja el az adóhatóság érveit. Az adózók ugyanis „kifogyhatatlanok” magyarázatból, amikor arról van szó: honnan teremtettek fedezetet a több tíz-, netán százmilliós vagyongyarapodásra. Nagyon gyakori a külföldi – lényegében elérhetetlen – személy megjelölése, aki kölcsön adott több tízmilliót az adózónak. A családi, baráti kölcsön sem ritka, mint ahogy a már elhalálozott személytől kapott jelentős összeg sem. A különböző szerencsejátékokon is nagyon sokan tesznek szert jelentős vagyonra: a totó, lottó, a gépkocsi-nyeremény, a pénznyerő automata is nem egyszer a vagyongyarapodás forrása. Ugyanakkor érdemes ezekkel vigyázni: általában könnyen kiderül, ha nem mond igazat az adózó. A Szerencsejáték Rt.-től ugyanis nagyon sok információt megkap az adóhatóság. A külföldi munkavállalásból is sokan tesznek szert nagy jövedelemre, de akadt olyan magánszemély is, aki a zsidó üldözés időszakából megmentett, illetve e jogcímen kárpótlásként kapott jelentős összegre hivatkozott, amikor a vagyona forrásáról érdeklődtek a revizorok.
Becslés alkalmazható:
1. a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál,
2. ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg,
3. ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására,
4. ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta.
Becslés által
A vagyongyarapodásos vizsgálatoknál nagyon gyakran becslés alapján határozzák meg az adózó jövedelmét, mivel hogy sem az adózó bevételeiről, sem a kiadásairól nincsenek meg teljeskörűen a bizonylatok. Ilyenkor az adóhatóság – figyelemmel az általa ismert és adóztatott jövedelmekre is – azt becsüli meg, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek mekkora összegű jövedelemre volt szüksége. Az ily módon feltárt adóalapot az adóhatóság annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jövedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongyarapodás forrásaként az adózó többévi eltitkolt jövedelme szolgált, akkor az adóhatóság a vizsgálattal érintett évek között a jövedelmet egyenlő arányban megosztja, s az adót az egyes években hatályos jövedelemadó törvényekben meghatározott – összevonás alá eső jövedelmekre vonatkozó – adómértékkel állapítja meg. Az ilyen típusú vizsgálatokat általában nem egy-két évre, hanem az elévülési időn belüli teljes időszakra végzik. Ha ugyanis nem így tesznek, az adózók megtehetik, hogy önellenőrzést végeznek, s akkor bevallják a korábban nem adózott jövedelmet. Ez ugyanis még mindig jóval olcsóbb, mint az adóbírság. Egyébként nagyon nem kell megijedni az ilyen vizsgálatok miatt: idén is alig több mint száz vagyongyarapodásos ellenőrzést tervezett az állami adóhatóság, vagyis nem valószínű, hogy a tisztességes vállalkozókat ilyen ellenőrzéssel „zaklatják”.
