Globális üzletággá vált az al-Kaidánál az európai állampolgárok túszul ejtése, mert több kormány – noha ezt tagadja – hajlandó váltságdíjat fizetni a terroristáknak – összegezte szerdai számában tíz országra kiterjedő tényfeltárását a The New York Times című lap.
Nagyon felmentek az árak
Az iszlamista terrorszervezet a lap számításai szerint 2008 óta legalább 125 millió dolláros bevételre tett szert túszejtésből, amiből 66 milliót tavaly kasszírozott. Az amerikai pénzügyminisztérium úgy tudja, hogy az al-Kaida az említett hétéves periódusban 165 millió dollárt gyűjtött össze az általa elrabolt emberekért cserébe – csaknem kizárólag európai kormányoktól.
A lap szerint Európa ekként, ha akaratlanul is, de az al-Kaida pénzügyi támogatójává vált. A foglyok elengedésének ára pedig folyamatosan nő: miközben az emberrablók 2003-ban átlagosan még “csak” 200 ezer dollárért engedett el egy-egy embert, addig egy túsz élete ma már 10 millió dollárba (több, mint 2,3 milliárd forintba) kerül.
Amíg az al-Kaida a működésének kezdetén gazdag támogatóktól kapta anyagi forrásainak jó részét, addig a terrorszervezet ma alapvetően az európai túszaiért cserébe kapott váltságdíjból finanszírozza a tagtoborzást, a kiképzést és a fegyvervásárlást. David S. Cohen, az amerikai pénzügyminisztériumnak a terrorelhárítás és a pénzügyi felderítés kérdéseiben illetékes államtitkára egy 2012-ben elmondott beszédében arra figyelmeztetett, hogy az egyik ilyen “tranzakció” gerjeszti a másikat.
A terrorcsoportok kiszerveték az üzletágat
A túszkereskedelem annyira jelentős méretűvé terebélyesedett, hogy annak irányítását az al-Kaida pakisztáni parancsnoksága fogja össze. A Magreb-országokban, az Arab-félszigeten és a Szomáliában működő terrorcsoportok emellett azonos eljárásrend szerint lépnek fel, amelyek egyik sajátossága, hogy a tárgyalások során hosszas, akár hónapokig tartó hallgatással tartják bizonytalanságban azokat, aki a túszok kiszabadításán dolgoznak.
A terrorcsoportok, hogy minimalizálják veszteségeiket, az emberrablást bűnszervezeteknek szervezték ki, amelyek a váltságdíjból 10 százalékos jutalékot kapnak.
Noha a terroristák minden esetben a túszok kivégzésével fenyegetőznek, az al-Kaida által elfogottaknak az elmúlt öt év során csak a kis hányadát – 2008 óta a 15 százalékukat – ölték meg, többjüket sikertelen túszszabadítási akció közben. Ez jelentős változás az egy évtizeddel ezelőtti gyakorlathoz képest, amikor a terrorszervezethez tartozó iraki csoportok rendszeresen videóra vették a túszaik lefejezését.
Pénzt nem adnak, de tárgyalnak
A The New York Times szerint csak kevés ország tagadja meg, hogy váltságdíjat fizessen. Ezek között élen jár az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, amelyek azonban – mint azt az Afganisztánban szabadon engedett amerikai őrmester, Bowe Bergdahl esete is bizonyítja – szintén tárgyalásokba bocsátkoznak a terroristákkal, ám pénzt nem adnak nekik.
Ennek a döntésnek súlyos következményei vannak, mert miközben több tucat európai sértetlenül kiszabadult, kevés amerikai és brit állampolgár élte túl a túszul ejtést. Szakértők szerint az al-Kaida ma már tudja, hogy mely kormányok hajlandók fizetni és ez tükröződik a terrorszervezet “hivatalos” ágai által az elmúlt öt év során elrabolt 53 túsz nemzetiségi összetételében: mintegy egyharmaduk francia, 20 százalékuk pedig osztrák, spanyol és svájci állampolgár.
Segélynek álcázzák a váltságdíjat
Ugyanebben az időszakban az al-Kaida mindössze három amerikai állampolgárt ejtett túszul. David C. Cohen államtitkár szerint az a tény, hogy a terrorszervezet már nem törekszik amerikaiak elfogására, “tektonikus elmozdulást” jelent az egy évtizeddel ezelőtti helyzethez képest.
Noha nyugati államok hivatalosan többször is megfogadták, hogy elvetik a váltságdíj-fizetést – a tavalyi G8-csúcson erről például külön nyilatkozatot írtak alá – Franciaország, Spanyolország és Svájc továbbra is a terroristák legjelentősebb kifizetői közé tartozik. Tavaly például Maliban három francia túsz elengedéséért mintegy 40 millió dollárt fizettek ki.
Az európai kormányok általában segélynek álcázzák a váltságdíjak kifizetését, vagy közvetítőkön keresztül hajtják végre ezt a műveletet. A The New York Times szerint az állami tulajdonban lévő francia Areva atomenergetikai vállalat 2011-ben 12,5, 2013-ban pedig 30 millió eurót fizetett összesen öt francia életéért. (A váltságdíj-fizetést az Areva szóvivője cáfolta.)
