Néhány hónapja még formálisan másodmagával irányította a PanTel Rt.-t. Horváth Pál távozásával azonban magára maradt. Milyen érzés egyedül lenni?
– Ha az embernek van önbizalma, s érzi, hogy a vállalat is hisz benne, akkor jó egyedül lenni. Rám ösztönzőleg hat, hogy megmutathatom, mire is vagyok képes. Természetesen el kell mondanom, hogy Horváth Pállal nagyon jól összedolgoztunk, amíg ketten irányítottuk a céget. Mindkettőnknek megvolt a saját szerepe.
– Ami az egykori szerepeket illeti, Önre a vállalat gazdasági irányítása, vezérigazgató-társára a telefonpiaci liberalizációra való felkészülés, illetve az ezzel kapcsolatos lobbizás tartozott. Mi indokolta ennek a kissé sajátosnak tűnő felállásnak a megváltoztatását?
– Minden vállalati életciklusban megfelelő vezetőre van szükség. Amikor a PanTel megalakult, a menedzsmentnek a hálózati infrastruktúra kidolgozására, a cég szervezetének felépítésére, s nem utolsósorban a létért való harcra kellett koncentrálnia. Ezekhez a feladatokhoz a korábbi vezérigazgatónál jobb vezetőt nem lehetett találni: Horváth Pál megfelelő távközlési múlttal, ismeretekkel, piaci elfogadottsággal rendelkezett. Ezen az életszakaszán a vállalat túljutott. Már nem az építésre, hanem a működtetésre kell koncentrálni. Ez pedig alapvetően más habitusú, képességű embert kíván. Olyan üzletember kell, aki a jelenlegi nehéz körülmények között képes a vállalat optimális működtetésére. Mert azzal, azt hiszem, nem mondok újdonságot, hogy a távközlésben ma nincs “best” hangulat.
– Nem mond újat. Igaz, a hangulatot meghatározó feltételrendszer kialakításához, a telefonpiac megnyitását megelőző lobbizás során a PanTel is hozzászólhatott. Elégedettek az eredménnyel?
– Amit a PanTel tehetett, ahhoz képest elégedettek lehetünk. Megjegyzem, hogy a PanTel soha nem képviselt sajátos, egyedi érdekeket a jogalkotási folyamat során. A cég piaci méretéhez, erejéhez mérten elég markánsan sikerült kifejezésre juttatnunk elképzeléseinket. Más kérdés, hogy amit alternatív piaci szereplőként javasoltunk, néha nem egészen egyértelműen, nem egészen tisztán és világosan fogalmazódik meg a hírközlési törvény egyes pontjaiban. Sajnálatos, de tény, hogy ezek a pontatlanságok a törvény adta lehetőségek megvalósítása során sok visszásságnak engednek teret. Ezért időszerű feladat a homályos fejezetek egyértelművé tétele. A munkát megkezdtük. Az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesülete rendkívül gyorsan megalakult, s számomra megtiszteltetés, hogy engem kértek fel a szervezet vezetésére.
– Mégis mivel, vagy inkább kivel van probléma?
– Ez több szintű kérdés. Bár a törvény és a végrehajtási rendeletek is fejleszthetők, a benne foglalt kötelezettségek, jogok köre egyértelműbbé tehető, mégis az elfogadott jogszabályi keret alkalmas a versenypiac alapjai megteremtésére. A törvény és a rendeletek alkalmazása során tapasztalható visszásságok magát a liberalizációt veszélyeztetik. És ez nem üldözési mánia! Ezért kap kiemelt hangsúlyt a Hírközési Felügyelet (HIF) és a Hírközlési Döntőbizottság (HDB) munkája, mint olyan hatóságoké, amelyeknek feladata a törvény célját megvalósító, pártatlan jogalkalmazás. Ugyanis a bonyolult jogszabályok mögé bújó szereplők nem mindig a piacnyitás érdekében törik magukat. Számos kérdésben eltér az álláspontunk például a Matávétól, olyannyira, hogy vele szemben egyszer már a HDB-hez fordultunk. Igaz, hogy eddig mindenkivel, úgy a piacvezető szolgáltatóval is meg tudtunk állapodni a vitás kérdésekről.
– Segítség vagy korlát, hogy a megalakuló új kormányban önálló minisztérium foglalkozik majd az informatikával, hírközléssel?
– Mindenképpen nagy dolog, hogy létrejön egy távközlési és informatikai minisztérium. Jelzi, hogy komoly a szándék és az elkötelezettség a terület színvonalas irányítása mellett. Amiből persze az is következik, hogy sok minden változhat ezen a területen. Az elvekkel, a szándékokkal a korábbi kormány esetében sem volt baj. Az ördög azonban mindig a részletekben lakozik. A hírközlési törvénynél a megvalósítás részleteiben.
– Senki nem állította, hogy a telefonpiac megnyitása kizárólag a korábbi monopol szolgáltató számára kockázatos. A dolgok mai állása szerint ki van közelebb a kiszámoláshoz, az új trónkövetelők, vagy a piacukat őrző cégek?
– A mi érdekeink egybevágnak a távközlési liberalizáció érdekeivel. Semmi olyat nem akarunk, ami a törvény szellemével ellentétes. Azt szeretnénk elérni, hogy uniós normák szerint történjen meg a liberalizáció, megvalósuljon a költségalapú összekapcsolás. Hogy ki van közelebb a kiszámoláshoz? Hát, azt hiszem senki nem cáfol meg, ha azt mondom: a hatalmas piaci részesedéssel rendelkező Matáv mellett működő kis cégek ma már nem olyan kicsik. Ám ha a liberalizáció nem a megfelelő elvek szerint történik, az alternatív szolgáltatók soha nem jelennek meg a lakossági hangpiacon. Ez pedig végül az árakban jelenik majd meg – verseny hiányában a piacon lévő egyedüli szolgáltató állapítja meg az árakat. Nem azért, mert mondjuk a Matáv gonosz, hanem mert a piac így működik. Ellenlábasaink persze szívesen hivatkoznak arra, hogy az alternatív cégek nem a lakossági piacot célozzák meg. És maga az állítás igaz is. Az üzleti terület igazi versenypiaccá válása az előfeltétele az alternatívok hangpiaci megerősödésének, s e nélkül hiába is várjuk, hogy a Matávéval versenyezni képes országos hálózatok jelenjenek meg.
– Mit várnak valójában a Matáv elleni kiállástól?
– Mi igazából nem a Matáv ellen szállunk síkra. Helyesebb megfogalmazás, hogy az alternatív szolgáltatók érdekeinek érvényre juttatásáért küzdünk. És hogy mi jöhet ki ebből? Az, hogy a szabályozók és a kormányzati szervek végre valóban végiggondolják, mennyire fontos a piac szempontjából a versenyt támogató, semleges szabályozás kereteinek biztosítása.
– Mi lesz, ha minden hiábavalónak bizonyul?
– Ha a Matáv helyében lennék, én is próbálkoznék saját, sokszor a liberalizációval ellentétes érdekeim érvényesítésével. Azt gondolom azonban, hogy ez nem mehet a verseny kárára. Ha ennek ellenére mégis alul maradunk, akkor a hagyományos telefonpiac liberalizációja Magyarországon elmarad.
– Akárhogy is, a PanTel piaci helyzetét általában mindenki tarthatónak, bár kissé túlértékeltnek tartja. Ön szerint is többet néznek ki a cégből, mint ami benne van?
– Azt nem tudom, a piacon mit néznek ki belőlünk, de azt igen, hogy az 1998. április elsején megalakult PanTel az idén bekerül a TOP 200-as vállalati körbe. Hogyha jelenlegi elképzeléseinket megvalósítjuk, így például sikerül összevonnunk az Euroweb Internationalt a PanTellel, akkor konszolidált árbevételünk 2002-ben 28 milliárd forint lesz. E nélkül 25 milliárd forint. Azt gondolom tehát, hogy a PanTel az ország egyik legdinamikusabban növekvő vállalata.
– Az elmúlt esztendőt grandiózus tervekkel kezdték. Teljesültek a várakozások?
– A tavalyi terveket túlteljesítettük. Az árbevétel túllépte a tíz milliárd forintot. Elkezdtünk a külföld felé terjeszkedni, akvizícióink vannak Szlovákiában, Ausztriában, Szlovéniában. De tavaly vettük meg a Mol Telekomot is. A kormányzati távközlési hálózat egyik legnagyobb tenderén is a PanTel konzorciális ajánlata bizonyult a legjobbnak és némi jogvita után megnyertük a postatendert is.
– Vannak még bizonytalan tényezők a PanTel életében? A cég eladását célzó korábbi próbálkozások után a tulajdonosi háttér most már stabilnak mondható?
– A múlt év elején a PanTel egy 20 milliárd forintnak megfelelő összegű hitelt vett fel. Így a cég függetlenné vált attól, hogy ki a tulajdonosa, illetve hogy tulajdonosának milyen gondjai adódnak. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a PanTel az idén mindenképpen üzemi nyereséget termel majd, jövőre pedig minden kötelezettségével együtt nyereséges lesz. Azaz, ha kell, tulajdonosa zsebébe is tud egy kevés pénzt tenni. Természetesen, ha egy cég eladósorba kerül, az bizonytalanságot kelt. Márpedig a PanTelt ma is szeretnék eladni. Szerintem azonban fontos, hogy a vállalatot egy dolgozó sem hagyta itt a tulajdonosváltással kapcsolatos bizonytalanság miatt.
