1988 van, középsős vagyok, és Dudi néni, az óvónő azt mondta, annyira rossz vagyok, hogy kéne a fenekembe egy jóságinjekció – újságolom hazafelé apámnak. Dudi néni nagy valagába kéne egy, mondja ő reflexből, és ennyiben hagyja a kérdést. Én nem: én ezzel az üzenettel nyitom másnap a napot a csoportszobában, ami kivív némi rangot a falkában, de Dudi néni többet nem köszön apámnak.
Az olvasókra bízom, hogy a héten Kelet-Európában ki volt a nagyszájú, és ki a Dudi néni – az én megfejtésem felfejtésében annyit segítek, hogy bekeretezve őrzöm a néhai vlogomra érkezett „hova ugrálsz, kicsi Zelenszkij?” kommentet (azóta nem veszek fel katonabarna pólót, és rátekertem a sportra). És hogy a hasonlat sutaságán oldjak egy kicsit: Dudi nénivel volt egy lerendezett, bár időleges autoritási viszonyom, ami az ukrán elnök és Orbán Viktor között nem áll fent.
Szóval ha egy kétezer kilométeres frontvonalon a világ negyedik legnagyobb hadserege által ostromolt ország mégsem támadja meg a NATO-t – amiről utoljára múlt héten írtam, hogy nem fog megtörténni, és e héten sem látok rá okot, hogy megmozdítsam a tétjeimet –, akkor egy ponton muszáj lesz ezt megbeszélni. Az érintettek ismeretében könnyebb lesz akkor, amikor már mindkét székben más ül – mindegyikben fog más.
A családom egyébként onnan ismeri a nyitótörténet végét, hogy Gabi néni, az ovivezető elmesélte a szüleimnek mint a hónap történetét, és azóta több ovis drámát apaként végignézett bölcsességemmel visszatekintve valószínűleg Dudi nénit is lerendezte a színfalak mögött. Nincs rá sok sansz, hogy most van a környéken óvodavezető, de ha mégis van, az még jóval április 12-e előtt kiderül.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
