A napenergia hasznosítása csaknem 2500 éves múltra tekint vissza – írja Kántor Judit a Huszadikszázad.hu-n egy 1902-ből származó, igencsak szűkszavú hír kapcsán. E szerint ” 1902. áprilisában új rendszerű erőgépet állítottak fel Los Angeles mellett. A Nap erejét hasznosító erőműhöz hasonlók felállítását tervezik Kaliforniában és Peruban”.
Üvegházak
Az ókori Hellászban a “szükség szülte” a nap energiájának kihasználását, elsősorban célirányos építkezéssel. A Krisztus előtti V. századra a görögök gyakorlatilag az összes fellelhető fát felhasználták hajóépítésre, vagy fémek olvasztására, az import pedig meglehetősen drága volt. Így az építkezések során a megfelelő tájolás, a vastag falak és az egymást védő épületcsoportok jelentették a technika lényegét.
A rómaiak is átvették az energiatakarékos építészeti elképzeléseket, és át is dolgozták a birodalom régióinak megfelelően. A középkor az elődök eredményeiről szinte teljesen elfeledkezett, bár a haditechnikában továbbra is kísérleteztek különféle gömbökkel és tükrökkel, ám ez elsősorban az ellenség elvakítását, semmint a fűtést szolgálta. A fordulat az 1600-as években következett be, ekkortól gyorsan terjedt az üvegházi kertészeti kultúra.
A XVIII. század végén elevenítették fel az üvegházhatás hasznosítására vonatkozó ókori tudást is: Horace de Saussure és Sir John Herschel „forró dobozokat” készített (nagy méretű fadoboz üveg borítással), amiben még fagypont alatt is föl lehetett forralni a vizet – feltéve, hogy sütött a nap. A jelentős fejlódés a XIX. század elején kezdődött, főleg a szénkészletekben szűkölködő Franciaország költött sokat a kutatásra.
Áttörés
Augustin Mouchot masinái teljesen újszerűek voltak, de függtek a napsütéstől, és nem voltak alkalmasak a megtermelt energia tárolására. Algírban kísérletezett, itt építette meg az első napkazánt, ami az 1878-as világkiállításon egy gőzgépet működtetett. A kazán óránként 2000 liter vizet szivattyúzott, alkoholt desztillált, ételeket főzött, sőt egy kiegészítő berendezéssel még jégkockát is lehetett készíteni vele.
Mouchot fedezte fel az energiatárolás mindmáig legkorszerűbbnek tartott módját, a vízbontást elektromos árammal. A napközben felszabaduló hidrogén elégetésével biztosítható az energiaellátás a fényszegény időkben. Csakhogy időközben a franciák újra a bányászít felé fordultak, nem tartották rentábilisnek a további ráfordításokat a napenergiára. Ebben az időben Amerikában is jelentős sikereket értek el, ám a fejlődést megtorpantotta a világháború, majd az olajipar fejlődése.
