„Hagyják figyelmen kívül, amit mondok” – két, a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott amerikai diplomáciai távirat szerint is így fogalmazott külföldi diplomaták elõtt Orbán Viktor a 2006-os választásokat megelõzõen. Amikor pedig a múlt héten az [origo] tudósítója megkérdezte a miniszterelnöktõl, hogy valóban elhangzott-e ez a kijelentés, és ha igen, akkor ez azt jelenti-e, hogy nem mondott igazat a kampányban, a kormányfõ azt válaszolta: „Most is azt mondom külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek: amit csinálok”.
Miért nincs ebbõl az õszödi beszéd ügyéhez hasonlóan botrány? – teszik fel sokan a kérdést. Ez a cikk erre ad egyfajta lehetséges magyarázatot. Ám elõbb még fontos jelezni: noha ezek az idézetek jelenleg nem okoznak látványos kárt Orbán Viktornak és a Fidesznek, egyáltalán nem biztos, hogy ez a jövõben is így marad. Valószínûleg találkozni fogunk ezekkel a mondatokkal a következõ kampányban és az odavezetõ út során is. Hogy mekkora veszélyt jelent ez a kormánypártra, az elsõsorban az ellenzék erejétõl, politizálásának hatékonyságától függ majd.
Ma is ettõl függ leginkább, amikor tehát a botrány jelenlegi hiányának okait keressük, akkor az ellenzék gyengesége tûnik az egyik legfontosabbnak. De nézzük sorban.
1. Nincs aki botrányt csináljon. Politikai botrányt a legritkább esetben vált ki önmagában és automatikusan egy esemény. A botrányt meg kell csinálni, kampányszerûen fel kell építeni. Ehhez a média sokszor kevés, kellenek hozzá politikusok is, hogy folyamatosan napirenden tartható legyen a téma. Az õszödi beszéd ügye 2006-ban már hónapokkal a gondosan megvágott hangfelvétel szeptemberi napvilágra kerülése elõtt fel volt építve. A Fidesz politikusai július végétõl szinte nap mint nap „hazugnak” nevezték az akkori miniszterelnököt. (Ez nem jelenti azt, hogy a Fidesz szivárogtatott, elég, ha tudtak az õszödi beszédrõl és a szivárogtatási szándékról.) Ezután került a nyilvánosság elé a hangfelvétel, amelynek legütõsebb idézetei ettõl kezdõdõen elmaradhatatlan kellékei voltak a Fidesz megnyilatkozásainak és utcai megmozdulásainak. Ráadásul ott volt még a 2006 õszén újjászervezõdõ szélsõjobboldal is, amely az õszödi beszédben ürügyet talált a folyamatos utcai jelenlétre, valamint lehetõséget kapott a politikai építkezésre. Ezzel szemben ma nincs az Orbán Viktortól származó idézetekre épített, hosszú távon végiggondolt ellenzéki politika. Ami van, az csupán néhány kötelezõ feladatként letudott közlemény és egy-két parlamenti felszólalásban odavetett megjegyzés. A most megspórolt politikai akciók vélhetõen a jövõben is hiányozni fognak majd az ellenzék számára.
2. Nincs erõs belsõ ellenzék. Nyilvánvaló, hogy az õszödi beszéd körüli botrányban az MSZP belsõ konfliktusai is szerepet játszottak, hiszen a hangfelvétel is vélhetõen ezen ellentétek miatt került nyilvánosságra, sõt, alapvetõen maga a beszéd is ezekrõl szól. Ebben a vonatkozásban máig nem ismert minden részlet, de az biztos, hogy ilyen mérvû belsõ konfliktusokkal a Fidesz elnökének nem kell szembenéznie. 2006-ban Gyurcsány Ferenc választási gyõzelme után, elvileg ereje teljében is erõs belsõ ellenzékbe ütközött. Orbán Viktor akkoriban, második választási veresége után, meggyengülve is megrendíthetetlen maradt. Most pedig – bár a Fidesz belsõ küzdelmei a kormányzás következtében egyre látványosabbak – aligha kell számolnia azzal, hogy pozíciója komolyan kikezdhetõ a párton belülrõl.
3. Nincs hangfelvétel. Bár maga Orbán Viktor sem tagadta, hogy a tõle idézett kijelentés elhangzott volna, az õszödi beszéddel való összehasonlításban fontos szempont, hogy a szóban forgó mondatok csak írásban léteznek. Ebbõl következõen az elérhetõ közönség és a hatás eleve kisebb. Nem is beszélve arról, hogy Orbán mondataiból hiányzik az õszödi beszéd agyonidézett részleteit jellemzõ trágárság, amely oly könnyen befogadhatóvá tette a szöveg Gyurcsány számára hátrányos értelmezését. Politikai hatását tekintve az a mondat, hogy „Hagyják figyelmen kívül, amit mondok” közel sem egyenértékû a „Hazudtunk…” kijelentéssel. Ez még akkor is fontos különbség, ha itt ismét szükséges leszögezni: önerejénél fogva egy politikus szavaiból ritkán lesz botrány, ahhoz a szavaknak üggyé kell válnia.
4. Nincs ügy. Orbán Viktor és a Fidesz természetesen nem tette meg azt a szívességet az ellenzéknek, hogy sokat foglalkozott volna a témával. A reakciók egyszerû sémára épültek és egyetlen célt szolgáltak, hogy a kiszivárgott idézetekbõl ne legyen ügy. „Most is azt mondom külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek: amit csinálok” – mondta a kormányfõ, majd visszautalt arra, hogy már 1998 és 2002 között is a tett elsõségét hirdette a szóval szemben. Nincs tehát itt semmi rendkívüli, nem történt voltaképpen semmi – üzente. Kérdés persze, miként választható szét a beszéd és a cselekvés a politikában, illetve hogy ezek után miért kellene bármire is odafigyelni, amit a miniszterelnök mond, hiszen saját szavahihetõségét kérdõjelezte meg.
De mindez felesleges okoskodás, ami ugyebár a tett halála, a kormányzati kommunikáció pedig – legalábbis egyelõre – hatásos. Persze nem azért, mert a Fidesz – mint a közhiedelem tartja – zseniálisan kommunikál, hanem mert az ellenfelei képtelenek olyan helyzetbe kényszeríteni, hogy ennyi ne legyen elég. Az õszödi beszéd ügyének idején mindez másképp volt, Gyurcsány Ferenc 2006 nyarán rendkívül élessé tette a váltást a kampányígéreteihez képest, de azt már nem sikerült elmagyaráznia, hogy az ígéretek teljesítése helyett pontosan mi és miért következik. Ennek legszebb példája az a 2006 augusztusában elmondott beszéd volt, amely minden elemében rendkívüli helyzetrõl szólt, de végül semmilyen konkrét információt nem tartalmazott. Gyurcsány Ferenc feltehetõen tudta, hogy nyilvánosságra fog kerülni a beszéd, és igyekezett megelõzni a bajt. Nem sikerült. Mint ahogyan utólag sem sikerült az õszödi beszédrõl saját értelmezését („szenvedélyes igazságbeszéd”) széles körben elfogadottá tennie, az ellenfelek erõsebbnek bizonyultak.
Elõbb-utóbb kevés lesz egy mondat
Végül azonban a sok különbség mellett szólni kell egy a 2006-os és a mostani helyzet közötti hasonlóságról is: ez a kormányzás nehézsége. Tévhit ugyanis, hogy az õszödi beszéd okozta volna Gyurcsány Ferenc bukását. Az MSZP és az akkori kormányfõ népszerûségvesztése és a hiteltelenség képének kialakulása már az õszödi beszéd nyilvánosságra kerülése elõtt, a nyár folyamán bekövetkezett, ez világosan kiderül az akkori közvélemény-kutatásokból. A beszéd okozta kár késõbb legfeljebb csak ahhoz járult hozzá, hogy a szocialisták képtelenek voltak ebbõl a helyzetbõl felállni.
De a legfontosabb ok mindvégig az elvárásoknak megfelelõ kormányzásra való képtelenség volt. Ma pedig Orbán Viktor és pártja hasonló gondokkal néz szembe. A Fidesz támogatottságának eddigi csökkenése jelentõs (kb. egymillió szavazó), és a kormányzás legnehezebb idõszaka még csak most jön. A következõ évek válságkezelése nyomán feltehetõen kevesen fogják úgy érezni, hogy az „ország újjászervezése” megfelel annak a jövõképnek, amit a Fidesz ellenzéki pártként mutatott fel. Ezen problémán valószínûleg már nem lehet majd egy mondattal túllépni.
Juhász Attila, a Political Capital vezetõ elemzõje
