Mióta dolgozott a mostani munkahelyén?
Tizenöt évig dolgoztam egy vidéki közgyűjteményben, a mostani vezetőség hívott, direkt erre az állásra jöttem föl Pestre két éve. Főosztályvezetői pályázatot nyertem el a múzeumban 2009-ben. Öt évre szólt a megbízatásom.
Mikor tudta meg, hogy mennie kell?
Január elején mondtak föl. Decemberben már jöttek a hírek, hogy a NEFMI alá tartozó intézményekben húszszázalékos leépítést kell végrehajtani, ezen kívül hét-nyolc százalékot a költségkeretből is le kell faragni. A vezetőség csöpögtette az információkat, nem lehetett tudni, hogy mi alapján történnek a kirúgások.
Mit szóltak a kollégái?
Nagyon jó érzés, hogy óriási szolidaritás volt a beosztottaim részéről. Amint az több intézménynél is történt, felajánlották, hogy csökkentsék a munkaidejüket és a bérüket, azért, hogy így néhány ember maradhasson. Én ezt megköszöntem, de nem akartam igénybe venni. Egy nyugdíj előtt álló kollégát viszont megmentenek azzal, hogy vállalták, egy órával kevesebbet dolgoznak.
Szakmailag milyennek tartja a leépítéseket?
Ha középvezetőként nézem, akkor volt benne racionális döntés, például az, hogy a szakmát megtartjuk, és üzemi szintről küldünk el. Bár nálunk már eleve nem voltak jegykezelők és teremőrök, tehát már a szakmából aprítottunk. Másrészt viszont szinte teljesen felszámolják a sajtó- és kommunikációosztályt. Ha megszüntetik a közönségkapcsolatot, ezzel bezárjuk magunkat. Megszűnik a rendezvényszervezés is, múzeumpedagógus is csak azért maradt, mert kötelező pályázatok voltak. Az elbocsátottak még a „sétáló idejük” alatt intézik az ügyeket. Abszurd és szánalmas, hogy nekem például munkatervet kell írnom, de már nem én fogom végrehajtani.
Milyen szempontok voltak az elbocsátásnál?
Nem érvényesült semmiféle logika. Az idősebbeket azért küldik el, mert így nagyobb bértömeget lehet megtakarítani. Nem értem, ha valaki nyugdíj előtt volt, azt már miért teszik lapátra. Olyat is elküldtek, akinek széles kapcsolati hálója volt, azt mondták, hogy úgyis talál magának állást. Ha hasznos kapcsolatai vannak, akkor viszont miért nem tartják meg?
Muzeológus szakmával hol lehet elhelyezkedni?
Aki a közszférából érkezik, ahhoz van szokva, hogy bürokratikus szabályok vannak, hierarchia és nagy adminisztráció. Akik kikerülnek a versenyszférába, nehezen tudnak megfelelni, ott gyors helyzetfelismerésre, azonnali döntésekre van szükség, ez más attitűdöt igényel. Aki 20-30 évet lehúzott a közszférában, az nagyon rosszul fogja érezni magát.
Vissza tud menni vidékre?
Vidéken is totális átszervezés van. Az összes megyei fenntartású közgyűjtemény bekerül az állami ernyő alá. Mindenhol újra megpályáztatják a vezetői réteget. Ott is 20-30 százalékos elbocsátási hullám lesz. Némi esély van elhelyezkedni, de nagyon szűkített a lehetőség. Vidéken talán még van esély olyan kulturális szférában, amely lokális tartalmakkal foglalkozik. Az biztos, hogy dolgozni szeretnék!
Mennyiben hibáztatja főnökeit?
Ellehetetlenülnek az intézmények országos szinten. Nem irigylem a közvetlen főnökömet, mert működő részeket is kiirtottak. Egyébként mindenféle attitűd volt. Volt, aki kimondta, hogy ez szakmailag nem helyes (ők voltak kevesebben), volt, aki támogató levelet ír a NEFMI-nek. Alapvetően nem foglalkoznak az emberi erőforrással, az ott lévő tudással. Sokszor lehetetlen feladatokkal néznek szembe a vezetők. Az emberi tartás próbája az egész. Nem titkolom, én nagyot csalódtam.
Mostohagyerek a kultúra?
Igen. Az az érzésem, a politika teljesen rátelepedett. Nem kétlem, hogy jó szándék is van a döntési pozíciókban lévők részéről, de a kulturális szférát lenyomják, ezért műhelyek, játszóhelyek szűnnek meg, alkotó közösségek bomlanak fel.
Mi lesz a múzeummal?
Január elején kellett volna valamilyen döntésnek születnie az átszervezésről. A teljes megszüntetéstől a fejlesztésig mindenféle megoldás szóba jöhet. A köztes megoldások: beolvasztás, egymás alá rendelés, itt is ez lesz valószínűleg. Nem tudom, ez szakmailag milyen lesz, de minél előbb ki kellene derülnie, mert a teljes hallgatásnál és a kivárásnál nincs rosszabb. A benne dolgozók akkor át tudják gondolni a szerepüket. Rossz döntés, hogy előbb volt a leépítés, és utána jön az átszervezés. Lesznek feladatkörök, amelyek hiányozni fognak.
A szakmai munkát hogyan érinti az átalakulás?
A legnagyobb baj, hogy szakmai bezárkózás történik. Maga alatt vágja a fát egy intézmény, ha elveszíti a kapcsolatot a közönséggel, akkor nem tudom, mire megyünk a tudományos eredményekkel. Ha az emberek nem tudják, hogy miért van szükség egy intézményre, akkor igazolva érzik azt a hamis tételt, hogy a kultúra nem termel, és egy múzeumot nincs miért fenntartani. Akkor lehúzzuk magunkat a klotyón. Összegszerűen még most is nagy pénzek mozognak a kulturális szegmensben, de minden nagyon központosított. A visszaosztásnál látszik, hogy ezt nagyon szűk kör mozgatja. Túl kicsi ez az ország és a kulturális piac is. Be kell vonni azt is, aki parlagon van, mert máshogy nem fog működni. Egészségtelennek tartom, hogy a közösségi színterek megsemmisülnek. Nagy monstrumok jönne létre, merev lesz, és nehezebben fog működni. Az elefántok egereket szülnek. Túl sok pénzből kevés az eredmény.
