December 21-én volt a Mary Poppins című darab 500. előadása a Madách Színházban – Csonka András azonban szombat este megjelenő Facebook-posztja szerint nem kapott meghívót a jubileumi előadásra, sem az azt követő fogadásra, pedig korábban kilenc évig játszotta a darab egyik főszereplőjét.
A Madáchban kedves hagyomány (volt?), hogy a jubileumi előadásokon mindhárom szereposztás szinpadra lép, és a tapsrendben feltűnnek azok, akik a múltban részei voltak a produkcióknak. Ezt nézőként és Macskák rajongóként többször is átéltem, és alig vártam, hogy Haumann Pétertől újra hallhassam a színházi macska dalát, ugyanis ilyenkor kis meglepetés extra produkciók is emelték az este jelentőségét.
Mint írja, 2021-ben fájó szívvel, de úgy döntött a kétéves pandémiás szünet után, hogy 56 évesen elbúcsúzik a produkciótól, így a 400. előadáson már ő is meghívott vendégként, a saját öltönyében perdült be a tapsrend zenéjére Oroszlán Szonjával az oldalán.
Hozzátette, hogy persze mindig vannak hiányzók, akik aznap épp máshol játszanak, vagy egyéb okokból nem tartják már fontosnak, hogy ott legyenek a régi csapattal, ám szerinte ez mindegy is: a lényegnek a gesztust tartja, ami újra összeköti a valaha sikerben együtt fürdőző színészeket.
Persze lehet, hogy a színház ezt másképp gondolja, számára elég, ha ilyenkor a jelenleg játszó mindhárom szereposztás van a színpadon, belőlünk meg lesz egy diakép az Örömkoncert hátsó ledfalán, vagy egy kis hely az ömlesztett névsorolásban a Madách Színház zenés teátrummá alakulásának 20. évfordulójára megjelent könyvben. A 2012-es premier után 9 évig játszottam a férfi főszerepet, Bertit Szente Vajkkal és Sándor Dáviddal váltásban. Életem egyik nagy jutalomjátéka volt ez, amiért természetesen hálás voltam és vagyok is Szirtes Tamás direktor úrnak. Az én kapcsolatom igazából ez volt a színházhoz, hiszen a Jézus Krisztus Szupersztárba a 100. előadás után álltam be. Nem tartozom a Madách zenés 20 évének alapcsapatába. Vendégként boldogság volt ez az út, fontos volt az egész ügy, ezért is reagálok most talán érzékenyebben
– írta posztjában a színész, majd úgy fogalmazott: „fejlődik még ebben a korban is”.
Pár éve kussoltam volna, bízva abban, hogy senki nem veszi észre, senki nem sajnálkozhat vagy kárörvendhet, ha ez nekem rosszulesik. Ma úgy gondolom, nincs időm további sebeket érintetlenül hagyni. Ez az elmaradt gesztus most bizony fáj és bánt. Tapintatlanságnak és érzéketlenségnek gondolom. Sajnálom, hogy nem ölelhettem meg kollégáimat, és főleg csodálatos játszópajtásaimat, az azóta már szinte felnőtt korba lépő egykori gyerekszereplőket. (Persze, ha őket egyáltalán meghívták.) Mary Poppinst jelenleg játszó mindhárom kolléganőmnek partnere lehettem anno, őket külön ölelem, és üzenem Nekik, hogy hiába éneklik rendületlenül, hogy »abszolut hibátlan«, mert nem mindig és minden az
– zárta sorait Csonka.
A színész posztjára azóta számos reakció érkezett, köztük Rónai Egontól is.
Bandikám, a gyerekszereplők mind ott voltak az elmúlt 12 évből, a felnőttek közül csak a mostani szereposztások. Megértem, hogy fáj, de nem csak téged felejtettek ki – talán nem is feledés volt, hanem koncepció! Ölelés!
– írta a műsorvezető, akinek Csonka András azt válaszolta, ő ezzel a koncepcióval nem tud egyetérteni, ismét megjegyezve, hogy az előadást követő fogadásra sem hívták meg. Egy másik kommentelő később jelezte, hogy tudomása szerint az említett gyerekszereplők közül sem volt ott mindenki a szombati jubileumi előadáson.
A témával kapcsolatban lapunk kereste a Madách Színházat, amint választ kapunk kérdésünkre, frissítjük cikkünket.
